Névváltozatok:
la: crimen laesae Majestatis, fr: lèse-majesté, cs: uražení veličenstva, ru: oskroblenyije Velicsensztva

felségárulás: hazaárulás, la: perduellio, cs: velezrada

hűtlenség: la: infidelitas, cs: nevěra
Rövidítések

Felségsértés, a feudalizmusban olyan bűntény, melyet az követett el, aki megsértette az uralkodónak kijáró tiszteletet. Ez történhetett személyes sértéssel, a nagy nyilvánosság vagy néhány személy előtt szóbeli vagy írásbeli gyalázkodással, átkozódással, gúnyolódással vagy sértő ábrák, irományok terjesztésével. Az osztrák polgári törvénykönyv 63. §-a értelmében a büntetése 1-5 évig terjedő börtön volt. A felségsértés nemcsak a monarchiákban, hanem a köztársaságokban is létezett. Súlyosabb esetben az uralkodó élete, testi épsége és személyes szabadsága, továbbá az állam alkotmánya vagy területi épsége ellen irányuló erőszakos merénylet. A régebbi korokban azonos súlyú bűntény volt a felségárulással (hazaárulás), melyet a római jogban perduellionak neveztek. Ez a bűntény hazaárulásként a mai jogrendszerben is létezik, míg a felségsértésnek megfelelő magatartást a szólásszabadság részének tekintik és a demokratikus államokban nem büntetik. A középkorban a felségsértést gyakran hűtlenségnek nevezték. A felségsértést meg kell különböztetni a felségárulástól, mely magában foglalja az állam külbiztonsága ellen irányuló merényletet is. Ezen utóbbit a magyar büntető törvénykönyv külön fejezetben tárgyalta (hűtlenség). A felségsértést a második világháború végéig Magyarországon (és máshol) olyan súlyos bűnténynek tekinettték, hogy már a felségsértés kísérletét, előkészületét, az erre irányuló nyilvános felhívást, az elkövetésre létrejött szövetkezést is büntették, sőt azt is, ha valaki a tudomására jutott felségsértésre irányuló előkészületet és szövetkezést nem jelentette.