Heraldikai lexikon/Forgó

Forgó, a négyelés és a harántnégyelés kombinációjából keletkező mesteralak, amikor a jobb felső cikkben általában valamilyen szán van, a mellette levő bal felsőben valamilyen fém és ezek váltakozva szerepelnek, míg körbe nem érnek a mezőben. Tulajdonképpen 4 ék, melyek csúcsukkal a pajzs középpontjában érintkeznek egymással. Már nagyon korán előfordul, megtalálható egyes 13. századi heroldtekercseken is. Egyes vélemények szerint a forgó általában kisebb részt foglal el a pajzsból, mint a mező, mivel a tér egyenlő felosztásával nem mesteralak, hanem pajzsosztás jönne létre. Ha nincs kiszínezve vagy a cikkekben címerábrák vannak, négyelt és harántnégyelt pajzs (négyelt és haránt-keresztben vágott pajzs, Gudenus I. 227.) a neve, a tagolások mező funkcióban állnak és ösztott pajzsról van szó.

Névváltozatok:
kanyarosan czikkezett (gironné) (Nyáry 12.), czikk, gerezd (conus, pinula, giron, Stander), gerezdes, czikkes (conatus, pinulatus gironné, gestandert) (mind Bárczay 103-104.), cikk (giron, Ständer) (Áldásy 1923. 31.)

fr: gironné, en: gyronny, de: Ständerkreuz, achtfach geständert, cs: štenýř, la: inangulatus
Rövidítések

Skóciában használja a Campbell család, azaz Argyll hercegei, Németországban a von Waldbolt-Bassenheim grófok, Csehországban előfordul Hirza ze Zvíkova 1275-ös sírkövén.

Ha az osztóvonalak száma kevesebb vagy több, a forgónak különféle változatai jönnek létre, melyeknek saját nevük van. Ezek lényegében az ék változatai. Ilyen pl. az ék-kereszt, a hasított és harántnégyelt (de: gespalten und schräggeviert), a vágott és harnátnégyeltpajzs (de: geteilt und schräggeviert) pajzs stb.

Legfontosabb változata a forgózás (de: Ständerung), mely során a többszörös hasítással vágssal harántolással és balharántolással egyenlő számú váltakozó színű mező jön létre. Leggyakoribb és legszabályosabb formája a hatos vagy hatszoros forgó(zás) (de: sechsmalige Standerung). A nyolcszoros forgózás (de: achtmalige Ständerung) szintén szabályosnak számít és a leírásnál nem kell külön megemlíteni. Van ennél többszörös forgózás is, de ezekben nem mindig van hasítás és/vagy vágás, állhatnak csupa haránt- és harántos, illetve balharánt- és balharántos vonalból is (a páratlan számú forgózások). A címerleírásban először a szokásos (jobb felső) ékhely színét kell említeni (pl. vörössel és ezüsttel tízszeresen forgózott). Egyes régi német heraldikusok a forgózást szélmalom-szárnyaknak (de: Windmühllenflügel) írják le, ami a francia elnevezés hatásaára keletkezett. A forgó és a forgózás erdetével kapcsolatban sok a bizonytalanság. Egyes vélemények szerint a régi mező- és erdőfelosztásra megy vissza, mint a Waldbott von Bassenheim család esetében.