Heraldikai lexikon/Huszti István

Huszty István (Huszt, 1710 körül-Eger, 1772 után), jogász, ügyvéd. A neve előfordul Huszti alakban is.

1740-1748-ban az egri érseki jogakadémia, a püspöki Foglár-intézet tanára. 1741. IV. 10-én felesküdött táblabírónak Heves, Ung és Külső-Szolnok vármegyében. Magánjogi tankönyvét az egyetem jogi karán is használták, fél évszázadon át többször kiadták. Nemcsak tankönyvként volt fontos, de az igazságszolgáltatási gyakorlatot összefoglaló kézikönyvként is széles körben használták. Fontos befolyást gyakorolt a magyarországi jogi szaknyelv fejlődésére. Hatással volt a későbbi jogi szakirodalomra. Sokáig használták kézikönyvként és mintaként szolgált a későbbi jogi íróknak. Így pl. Kelemen Imre, Institutiones Juris Hungarici privati[1] című munkájában, több helyen csaknem szóról-szóra használta.

A vérrokonsági és sógorsági kifejezések latin és magyar kifejezései a magyar genealógiai szaknyelv fejlődése számára is fontosak. Pontosan meghatározta az egyenes és oldalág, a kognáció, a felmenők és lemenők, az íz, az ízszámítás, a rokonsági fok, a családfa, a sógorság, a felmenői, mellékági öröklés, vérfertőzés, poligámia, stb. fogalmát.

Huszti István rokonsági kifejezései

Művei

Jurisprudentia practica seu commentarius novus in jus Hungaricum. Buda, I-III. 1745, majd Eger 1748, 1758, 1760, Nagyszombat 1766, 3. egri javított kiadás 1778, 1794, 1795 (Gyakorlati jogtudomány, avagy új magyarázat a magyar joghoz)

Disquisitio, qua origines feudorum et juris feudalis non alias nisi Hunnicas esse probatur. Lipcse, 1772

Syntagma juris Hungarici. Agriae, 1766

Irodalom

Katolikus lexikon [2]

Szinnyei IV:1470.

Külső hivatkozások

[3]

Jurisprudentia I-III.