A sátor, olyan mesteralak és/vagy pajzstagolás, melynél a pajzs tetejének közepéből lefelé egy-egy homorú vonalat húzunk, miáltal három mező jön létre, melyek közül a két szélső (általában) azonos színű és eltér a középső mező borításától. Nem könnyű megkülönböztetni a homorú vonallal megrajzolt éktől és egyes nevezéktanokban (pl. a németben) általában éknek is hívják. Általában akkor tekinthetjük éknek, ha a középső mező borítása szín és a szélsőké fém. (?) Ha pedig a középső mező borítása fém és a szélsőké szín, függönyről van szó. (?) Ez a fajta tagolás (függönytagolás) osztott pajzsot is képezhet, ha az osztással létrejött mezőkben van(nak) valamilyen címerábra('k). Az osztóvonalak lehetnek többször is íveltek. Ha az íves osztóvonalak alul a pajzs két szélének közepén vagy az alatt végződnek, uszályról beszélünk.

sátor


Névváltozatok:

1647: forma pyramidali rubicundi coloris, acuminatim assurgente per medium tripartito divisum: vörös színben, piramis forma csúcsával felfelé középen [a pajzsot] három részre osztja (Szálkai 2010. 85.), tabernaculum: levél-ſzín, hajlék, sátor, tabernaculum militare: tábori kunyhó, kalyiba, sátor (mind: Pápai/Bod 605.), tentorium: sátor (uo. 612.), auguſtale: fejedelmi sátor (uo. 75.), cadurcum: sátor, kalmár marha, fedél, ponyva, agy [ágy] fedél, superlát (uo. 88.), conopium: szúnyog-háló, sátor, és ágy eleibe függeſztö́ ſuperlát (uo. 149.), tabernaculum: levél-ſzín, hajlék, sátor (uo. 605.)


Rövidítések:

Névváltozatok:
lefelé kidomboruló rézsutossággal huzott két volal (Nagy VI. 273.), sátor (Bertényi Új m. 29.), kárpit <tényleges függöny> (Mihalik József ArchÉrt. 1905. 56.), lambrequin <drapéria> (Szendrei János ArchÉrt. 1905. 395.[1])

de: geschweifte Spitze, Mantelzug, cs: prohnutá špice
Rövidítések

függöny, uszály