Heraldikai lexikon/Scheid G. A.

Scheid G. A., avagy G.A.Scheid, Ezüstárú és Éremgyár, egykori éremkészítő üzem. Emlékérmeket, (állami) kitüntetéseket, plaketteket, jelvényeket, ékszeralkatrészeket gyártott Budapesten is. Foglalkozott nemesfémek kidolgozásával, cseréjével, beváltásával is. Budapesten a II. világháború végéig működött. Kiváló éremművészek is dolgoztak számára.

Cím: G.A. Scheid, Wien VI, Gumpendorferstr. 85; Budapest VII., Holló-Utcza 6. sz.

A rövidítés a Georg Adam Scheid nevet takarja.

Georg Adam Scheid (Schönau Baden, Württemberg, 1837. július 28-Meran, 1921. április 3.) ötvösmester a tanoncéveit 1853-ban kezdte, majd Pforzheimben és Stuttgartban dolgozott. 1858-ban jött Bécsbe, ahol Michael Markowitsch arany- és ezüstműves, ékszerkészítő műhelyében kapott állást. Elvette Markowitsch egyik lányát és 1862-ben a céget átnevezték a Markowitsch & Scheid névre (termékeiken az M & S rövidítést használták). Kezdetben a Sandwirtgasse 8, majd a Gumpendorfer Straße 83. szám alatt működtek. A két cég 1882-ben vált ketté, amikor Scheid saját ezüstműves vállalkozásba kezdett az utóbbi címen, G. A Scheid néven (saját G.A.S. márkajelzés alatt). Több mint 300 alkalmazottja volt. A Markowitsch & Scheid céget ezután Michael Markowitsch fia egyetül birtokolta. Ő a korábbi (M & S) cégjelzést használta, míg 1898-ban a céget fel nem számolták. A Scheid cég főként cigarettatárcákat, púderdobozokat, írókészleteket, toalettkészleteket, ékszerdobozokat készített, melyeket nagy tételben edtak el Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Nagy Britanniában, Belgiumban, Spanyolországban is. A nyersanyagok utánpótlásánbak biztosítására Scheid 1888-ban megnyitotta a saját fémolvasztóját, ahol nemesfémhulladékból nyersanyagokat és félkész termékeket (fémlapokat, huzalokat) készítettek. A termelés hamar felfutott és már nemcsak a saját szükségletét volt képes fedezni, hanem exportra is termeltek. A budapesti (1891), prágai (1920) és bukaresti (1923) leányvállalatok megalapításával Scheid képes volt a piac ellenőrzésére is. 1894-ben a fiai, Arthur (1870-1897) és Robert (1872-1950), valamint az unokaöccse, Georg (1850-1937) üzlettársként csatlakoztak a céghez. (Az egyik lánya Joseph Hackhofer, építész, a másik Auchentaller festő, míg Martha nevű lánya Viktor Thonet felesége lett.) 1911-ben Georg Adam Scheid visszavonult az üzleti életből. Robert és Georg lépett a helyébe, majd Robert és az öccse, Ludwig (1886-1960) vezette a céget. Az I. világháború után összeomlott a tengerentúli dekorációs piac, és a gazdasági válság miatt felszámolták a dekorációs ipart, míg az "Affinerie" tovább működött és 1962-ben egyesült a Ludwig Roessler GmbH-val, amikor létrejött a ma is létező ÖGUSSA GmbH.

A Scheid G. A. Magyarországon

A kiegyezés után a cégalapító, Georg Adam Scheid Budapesten is kereste a lehetőséget a cég terjeszkedésére. Ecélból megfelelő cégveztetőt keresett, akit Franz Albert Dworak személyében talált meg. Pesten vásároltak telket, a sűrűn lakott területektől távolabb, mivel vegyi anyagokkal kellett dolgozniuk. Dworak kitűnő mesterembereket fogadott fel a céghez, Peitler öntőmestert, Henika ötvözetkészítő mestert és Neubauer nemesfémvizsgálót. A cég hamarosan nagy sikereket ért el, ügyfelei közé tartoztak a rézművesek, fogorvosok, a posta, és sok, többnyire vegyi nagyüzem.

Az első világháború alatt a budapesti részlegben Dworak 50%-os részesedést szerzett. A cég vezetésébe a háború után a fia (és a menye) is bekapcsolódott, miután hat évet töltött a fronton és orosz hadifogságban. 1938 nyarán Dworak meghalt. Ezt követően jelent meg a cégnél a Nyilaspárt egyik ügyvédje és a cég bevételeinek egy bizonyos százalékát követelte a párt részére, amit a cégvezető visszautasított. Ezzel elkezdődött a cégvezető vesszőfutása. A céget támadások érték a médiában és a rendőrség is havi rendszerességgel zaklatta őket, noha a cégvezető nem volt zsidó származású, de ismert volt a náciellenes baráti köréről, ezért az orvos ismerősei bújtatták különféle kórházakban. A céget másod osztályú hadivállalattá nyilvánították és a kormányzat háborús igazgatót nevezett ki az élére, aki szerencsére nem avatkozott be közvetlenül a termelési folyamatba. 1942-ben a teljes nemesfémkészletet Németországba szállították, ezért ettől fogva csak rézzel dolgozhattak. Budapest kéthavi ostroma alatt az üzem laboratóriumát egy gyújtóbomba-találat porig égette. Az újjáépítésében a gyár dolgozói segítettek, akik fizetségképpen zsák burgonyát kaptak a cégvezetés kertjeiből. 1945 végére az üzem folytathatta a termelést.

1946 nagypéntekén a céget egy tiszt vezetésével és egy tolmács kíséretében megszállták az oroszok. Háborús jóvátétel fejében lefoglalták a berendezéseit, mivel hivatalosan német tulajdont képezett. A cégvezető ismét bújkálni kényszerült, miközben ismét a felesége felügyelte a termelést. Az új cégvezetőnek, egy Jelizarov nevű murmanszki halsózónak fogalma sem volt az ott folyó termelésről. Idővel olyan mértékben civilizálódott, hogy már kalocsnit is húzott a sáros csizmájára. A cégvezető lányát, Ilonát (később Keresztes Zoltánné, Ilona) behívatták az orosz parancsnokságra, ahol németül el kellett magyaráznia, hogy mivel is foglalkozik a cég tulajdonképpen. Ennek hatására az oroszok mind őt, mind az anyját megbízták a termelés további folytatásával. Egészen 1948-ig dolgoztak így, amikor az oroszok leszerelték az üzem berendezéseit és azt a nyersanyagokkal együtt kivitték a Szovjetunióba, az épületet pedig átadták a magyar hatóságoknak. A nemesfémeket még évekig keresték az üzemben. Többször is feltúrták a cégtulajdonos kertjét és átkutatták a házát, míg végül 1956-ban a családjával együtt emigrálni kényszerült.

A G.A. Scheid cég kitűnő minőségű arany és ezüst nyersanyaggal látta el a piacot. A törött ékszereket, ezüsttárgyakat stb. helyben olvasztották be, finomították és látták el fémjegyekkel. A fémtárgyak tulajdonosa a teljes olvasztási folyamatnál jelen lehetett, hogy biztos lehessen benne, hogy a megfelelő mennyiségű nyersanyagot kapja meg. Ezt követően a fémet más nemesfémekre cserélhette be vagy készpénzben fizették ki. Nemesfém lapokat és huzalokat is gyártottak, a megrendelő tetszése szerinti mennyiségben.

A kereskedésben a német terminológiát használták. Így pl. a Bruch arany tisztasága 99,7-99,8% volt, amit a megrendelő tetszése szerinti karátszámú ötvözetté alakítottak újra. A finomítást a Bogdándy nevű mérnökük vagy néhány esetben Magyar Pénzverő laboratóriuma felügyelte. Gyártottak ipari célú arany és ezüstfóliát, készítettek sport- és művészeti érmeket, kitüntetéseket is. A cég a kitüntetéseken soha sem tüntette fel a cégjelzést, de a díszdobozokon a cég neve, valamint bécsi és budapesti címe is szerepelt. A G.A. Scheid cég résztulajdonos volt egyes felvidéki és erdélyi aranybányákban is, amelyeket Trianon után kártérítés nélkül elvesztett. A cég egyike volt a kelet-európai térség kevés nemesfém finomítóinak és kiváló nemzetközi hírnévnek örvendett. A második világháború után a Magyar Pénzverő foglalta le a céget, az arany- és ezüstműves ipar színvonala pedig a nemtörődömség miatt teljesen lehanyatlott. A bécsi részleget a német Degussa óriáscég vásárolta fel, amivel a régi és megbecsült G.A. Scheid név is elveszett, melyet ma már csak az éremgyűjtők ismernek.

Egyéb osztrák és magyar éremkészítő cégek

ANDRE ALCKENS, FAUBOURG

Ismert készítményei a Szent István Rend és az osztrák Vaskorona rend hímzett mellcsillagai.

A. BACHRUCH, Wien

A Ferenc József Rend és a Vöröskereszt kitüntetéseinek alacsonyabb fokozatára specializálódott.

BECK, Wien

K. BOHM, Wien

Valószínűleg a Szent István Rend jelvényét és más rendjeleket készített.

F. BRAUN, Wien

Kis cég, amely a Ferenc József Rend alsóbb fokozatait is gyártotta.

KARL FISCHMEISTER, Wien

A szerb rendjelekre specializálódott az 1880-as évektől az első világháborúig. A K.F. fémjelet használták. A bukaresti Resch cég alvállakozójaként a román Koronarenden a J.R.F fémjelet használták.

JOHANN HOLLAUER, Wien

A. KITTNER, Wien

Kis cég, mely a Ferenc József Rend alsóbb fokozatainak rendjeleit is gyártotta.

A. E. KÖCHERT, Wien

1814-ben alapították és még ma is létezik. Gyártották az összes osztrák birodalmi rendjelet és néhány kis ékszerminőségű rendjelet készítettek.

WILHELM KUNZ, Wien

Sok osztrák-magyar rendjel alsóbb fokozatát gyártották. A szalaggyűrűn általában a W.K. cégjelzést használták.

JOHANN MAURER, Wien - Sopron

Volt bécsi és soproni részlege, sokféle rendjelre és kitüntetésre specializálódott.

VINC. MAYER’S SÖHNE

Az egyik híres birodalmi ékszerészcég. Az összes osztrák-magyar rendjelet és kitüntetést gyártották. Készítettek pápai és német rendjeleket is. 1860 körül alapították és az első világháború alatt is működött. Kitűnő minőségben dolgoztak, általában a V.M. fémjelet használták.

ANTON REITTERER, Wien

Az első világháború után is működött, a Horthy-korszakban a Szent István Rend rendjelét készítették. Még ma is fennáll.

GEBRÜDER RESCH, Wien

Gyártották az összes osztrák-magyar rendjelet, készítettek montenegrói és pápai rendjeleket is. Gyakran használták a Gerbr. Resch cégjelzést.

EDWARD RIEMER, PRAG

C.F. ROTHE & NEFFE, Wien

1830-ban alapították. Egyike volt a legnagyobb és leghíresebb osztrák-magyar és európai ékszerészcégeknek. 1849-ben költöztek a mai helyükre. Még ma is készítenek kiváló minőségű ékszereket és érdemjeleket. A császári ház udvari ékszerészeként (Hofjuwelier) működtek. Több ország számára is készítettek rendjeleket (Németország, Mexikó, Tunisz, Kína, Perzsia, Svédország, Törökország, Hollandia, Montenegró, Olaszország, Spanyolország, Vatikán). Híresek voltak az ékszerminőségű rendjeleikről. Ők készítették Erzsébet brit királynő koronázására a gyémántkoronát és a bulgáriai szófiai katedrális drágakövekkel ékesített keresztjét.

ROZET & FISCHMEISTER, Wien

A. SCHARF, Wien

JOHANN SCHWERDTNER, Wien

RUDOLF SOUVAL, Wien

A második világháború végéig kisebb volumenben gyártottak érdemjeleket, majd az Osztrák Köztársaság számára kezdtek rendjeleket készíteni. Gyártottak rendjeleket Románia és Görögország számára is. A második világháború alatt számos német kitüntetést és egyes magyar rendjeleket készítettek. Az R.S. vagy L/58 fémjelet használták. A második világháború után készítettek kitüntetéseket az amerikai, brit, francia és szovjet hadsereg, 1950-től az új kormány számára.

MORITZ TILLER & COMPANY, Wien

J. WIEDLICH, Wien

MORZSÁNYI JÓZSEF DÍSZMŰKÉSZÍTŐ, BUDAPEST

Jegyzetek

• 
  Nagyváradi Sport Egylet 1912
• 
  Hajdúvármegyei Elemi Iskolai Ének és Tornaverseny díja
• 
  Dorogi Athlétikai Club 1914 (Loósz József)
• 
  Szent István Várszegi aratás 1924
• 
  Magyar Athletikai Club 1875 (Tarján Oszkár)
• 
  Az érdem jeléül (Exner Károly)
• 
  Budapesti Középiskolák Intézetközi versenye 1911(Exner Károly)
• 
  Ép ész edzett testben él
• 
  Millenniumi érem 1896
• 
  A Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesülete
• 
  A kereszténység kilencszázados jubileumának emlékére Esztergom 1900
• 
  K.E.A.C. (Konkoly Sugár József)
• 
  Budapesti Szobafestő, Czímfestő, Mázoló, Aranyozó, Fényező Ipartestület 1886 díjérem
• 
  Budapesti Üvegesek és Rokonszakmák Ipartestülete díjérem
• 
  Szeged szebb lesz, mint volt 1879
• 
  Vöröskereszt tiszti Díszjelvénye hadidíszítményel
• 
  Vöröskereszt II osztályú Díszelvénye hadidíszítményel