Heraldikai lexikon/Eredet

Névváltozatok:
természeti származás (Czövek-Kelemen 291.), törzsökű (Kállay 1837. 281.), származás, származék, születés, ki fia borja, közös eredetű, közös gyökű (Nagy IX. 796.), osztályos közös vérség (Nagy IX. 811.), közös faizás (Nagy VII. 435.), közfaizás (Nagy VII. 435.), termett (Nagy I. 134.), elszármazott (Gudenus I. 590.), átszakadt (Barna-Sümeghy 26.), egy tőről való, gyökeres, ősgyökeres

radix: gyök (TESz. I. 1133.); sül 1750: 'valakitől ered, származik' [Heptalogus 31: NSz.] (TESz. III. 635.); tősgyökeres 1560: tews gŸwkeres [MNy. 64: 473.]
Rövidítések

Eredet, valamilyen egyén, család, nemzet stb. származása. Az eredet értelme lehet egy bizonyos családból vagy egy bizonyos helyről való származás. Az eredetet lehet vérségi leszármazás vagy fiktív, mondai származás is. Bizonyos értelemben különbséget kell tennünk az eredet és a származás között. Az előbbi inkább vérségi leszármazás és genealógiai, genetikai fogalom, az utóbbi pedig egy bizonyos családhoz, társadalmi réteghez való tartozást jelent, tehát elsősorban szociális fogalom, mint pl. az egyenlő házasságból való eredet, a törvényen kívüli származás, egy bizonyos településről való származás (és az onnan való elszármazás, átszakadás) stb., míg a vérségi leszármazás szempontjából ezen szociális, erkölcsi stb. vonatkozások (elméleti szempontból) másodlagosak, ott csak annak van szerepe, hogy valaki vérségileg egy család, nemzetség stb. (törvényes vagy „törvénytelen”) leszármazója-e vagy sem. A származásba tehát idegeneket is be lehet fogadni, az erdetbe csak vérrokonokat, ősöket. A tősgyökeres (eredetű) szó magában rejti az ősiség, törzsökösség, az egy gyökérről és tőről (családfáról) való származást (mint a latin iisdem radicibus natus, 'ugyanazon gyökerekből született'), a(z el)származás (valahonnan) viszont vonatkozhat több különálló családra is. Ezt a bonyolult összefüggésrendszert egyszerűen megvilágítja Nagy Iván leírása (VII. 435-36.): „1660-ban ifj. Mesko Albert... hű szolgálatai jutalmául Tökölytől... a Lucskei erdőségekben közös faizással adományoztatván... Idővel ezen közfaizás majdnem az egész családra nagyban kiterjesztetvén, a kir. kamara, mint a likavai uradalom birtokosa, már épen pör útján keresi az e részbeni szabályozást. (…) 1713. april. 10-én a felső-kubini közbirtokosok Choch és Danjelovecz nevű erdőségekben és legelőkben behozandó arányosításra nézve III. Károly királytól osztoztató parancsot eszközöltek, melynek folytán a felek közt létesített arányossági osztály szerint az egész felső-kubini közbirtokosság három kúriára osztatott, ezek megyike a Kubinyi, Brtoss-Stephanovicz, és Kóroda családok illetékébe, a második és harmadik a Meskó, Országh, Gazda és Ivanovicz családok birtokába számítattak, végre a Kubinyiak jobbágysága a faizás és legeltetés tekintetéből egy negyedik kuria haszonvételében részesítetett.”

A múltban az egyén társadalmi hovatartozását a vagyoni alapon kívül három dolog határozta meg: a származása, (az ebből eredő) rangja és a címe. Az osztrák arisztokrata körökben dívott az a mondás, hogy az ember a bárónál (a legmagasabb osztrák köznemesi címnél) kezdődik, mert a báró az arisztokratákkal azonos értékrend, műveltség, eredet, viselkedési formák, azaz kultúra birtokosa. A polgár vagy a paraszt ettől eltérő kultúra hordozója volt és ebben a tekintetben kiesett az arisztokrata származási közösségből. A fenti három adottság közül (a vagyonon kívül) a legfontosabb a származás volt, mert ennek jogcíme alatt lehetett bizonyos társadalmi előnyökhöz (ranghoz, hivatalhoz, vagyonhoz, jó házassághoz, kapcsolati tőkéhez, kiváltságokhoz stb.) jutni. Valaki szerényebb eredetét jelentősen javíthatta a társadalmi mobilitás, azaz a származása, azaz vagyoni helyzetének és rangjának a megerősödése. Ebben gyakran jelentős szerepet játszott a családi összetartás és a fiatalabb generációk jövőjének megalapozására tett erőfeszítések az idősebb generációk által.