Heraldikai lexikon/Szőnyeg

Névváltozatok:
háttér, szőnyeg <eredetileg Nagy Ivánnál> (Csoma Jüzsef Turul 1896/1. 18.[1]), falszőnyeg (Bárczay 41.), álló négyzet, képmező (Radocsay MűvtÉrt. 1972. 274.), tapetum: szö́nyeg, kárpit (Pápai/Bod 607.)
Rövidítések

A szőnyeg a címeres leveleknél a címer miniatúráján magár a címerpajzsot és tartozékait körülvevő díszes keret. A címert általában rámába foglalták. Belsejük a címertől el nem foglalt része, mely szőnyegszerű mintázat volt, később, a 15. század végén a rámák helyét architektonikus motívumok általában fülkék foglalják el. A 16. század huszas éveitől pedig csarnok- és folyosószerű diszítések voltak.

"Most csak az armálisok czímerei megett látható diszítések helyes magyar heraldikai elnevezésére szorítkozom. Jeles tudósunk, Nagy Iván ezt «szőnyegnek» nevezi, mi, kik újabban heraldikával foglalkozunk: «háttérnek». Amaz elnevezés specziálisabb, ez általánosabb. Ha csak a Zsigmondkori czímerlevelekre kellene ezt alkalmaznunk, úgy a szőnyegnél, kárpitnál, találóbb kifejezést a találhatnánk, mert ezen armálisok czímereinek hátterei mind szőnyegeket ábrázolnak, melyekre a közelmúlt élő heraldika korában a fegyvernök a béke és nyugalom napjaiban a vár lovagtermében a nemes úr czímeres pajzsát és sisakját függesztette. De a heraldikai műnyelv, műkifejezés szabatos megállapításánál minden kor szokását és divatját tekintetbe kell vennünk. Nem lehet figyelmen kívül hagynunk a XVI–XVII. századból származó armálisokat sem, a czímer megett s mellett álló alakokkal, díszkapuzatokkal, melyekre már a «szőnyeg» kifejezés nem alkalmazható, sem a XVIII. századból származottakat, hol díszes függönydraperiák közül előtűnő idillikus tájképek, várromok, kastélyok, erdőszélén, patakpartján álló vizimalmok képezik a czímer hátterét. S ha mindezeket tekintetbe veszszük, a «háttér» kifejezés az, mely armálisok czímereit környező díszítéseknek legjobbam megfelel." (Csoma Turul 1896/1. 18.[2])