Mielőtt röviden leírom életüket, munkálkodásukat, tartozom az olvasóknak annak megokolásával, hogy miért teszem ezt.
A legelső ok igen egyszerű: a két neves szegedi orgonaépítő anyai ági ük-, és dédapám. Kováts István ükapámat, aki 1797-ben született, 133 évvel később követhettem. Dédapám születési éve 1828.
Legfontosabb motiváló tényező munkásságuk. Idősebb Kováts István az asztalos-szakma megtanulása utáni vándorútja során kitanulta az orgonaépítést is, és hazatérése után Szegeden orgonaépítő műhelyet létesített. Mesterségét fia folytatta. Írásomban kettejük munkásságával kívánok foglalkozni.
Mi késztet arra, hogy itt írjak őseim munkásságáról?
A Wikipédiában kerestem leírást róluk. Található néhány hasznos információ. Ezeket itt, megfelelő helyen, fel fogom használni. Egyes templomok Historia Domusában fellelhető nevük, esetleg megemlítik, hogy a templom orgonáját építette, vagy javította egyikük, azonban munkásságukról összefüggő leírás nem található.
Bevezetés
1982-ben jelent meg Szigeti Kilián bencés páter Régi magyar orgonák című könyvsorozata, melynek Szeged alcímmel bíró kötetében részletesen beszámol főleg szegedi, de az ország más részeire is kiterjedő tevékenységükről. Természetesen e kötetben szép számmal szerepelnek más orgonaépítők is. A szükséges adatok megszerzése nagy fáradságot igényelhetett. Őseim esetében ennek alapját elsősorban az általuk leírt, s a későbbiekben Kovács Sándor nagyapám és fiai által gondosan megőrzött feljegyzések, életírások adják. Szigeti páter az utóbbiakat kereste fel adatgyűjtése során.
Meg kell itt említenem, hogy Kovács Sándor nagyapám és azonos nevű fia a zongorakészítés mesterei voltak, többségében javítással foglalkoztak. Nagy tudásukat mindketten a bécsi Hamburger zongoragyárban sajátították el.
Végül, talán bátorkodhatom magamról is leírni annyit, hogy mint zenetanárt, kántort is érdekel az orgona és a zongora, e hangszerek készítése, hangolása. Kovács Sándor nagybátyámtól – később másoktól is – megtanultam a zongora hangolását és apróbb hibáinak javítását. Ennek birtokában mellékesen űztem is ezt. Kis méretű orgona hangolását is elvégeztem. Erre irányuló szerény képességeimet és végzett csekély munkámat felmenőimével összehasonlítani nagy merészség volna, de munkájuk iránt való érdeklődésem megerősítését feltétlenül ez a szerény tevékenység is szolgálta.
Legutolsó indokomat már ükapám megírta.
„Ki a’ mulandoságrol valo megemlékezésnek és az Nemzők és Nemzetségek neveji felírásának, és örök emlékezetinek Atyafi Szeretője lévén, a’ melyet jövendőbéli gyermekejimnek, s’ maradékaimnak, Szivemből Származot Atya fiui Szeretett Szivekben bé Plántálni és szembe tünő képen gyükerezni kivánom! Hogy születnének közülök mindenkor olyanok, kik ezen könyvnek betsülői lévén, és az Ő Nagy Atyoknak Nyomdokajit követvén, meg ketöztetett lépésekel, Isteni félelem alatt a Jo erkölcs és Jámborság útyán ezen mulando életben utaznának a’ melyeknek ezen Vándorlo Életben boldog és Szerentsés utazást kivánok. Oh mely nagy örömel vetem volna valaha, hogy ha tsak egy két sor irást is találhatam volna, az Nagy Atyájimnak honét Származásajirol! Azért is vetem magamnak ezen tsekély fáradságot, hogy mindenkor vissza emlékezetek, a’ ti jelen létettektől fogva az én elmult létemig.”
– 1831dik Esztendő 1ső Február.
Sok mindent leírt munkálkodásáról is. Ha ezt nem tette volna, nem születhetik meg az erről írott könyv. Írásait utódjai gondosan megőrizték. Nagyapám őt „dicsőséges nagyapám”-ként emlegette. 2-2 leány- és fiúgyermeke is ápolták emlékét. Utóbbi kettő – Sándor és Béla – őrizték meg dédapjuk „okmányait”. Szigeti páter hozzájuk fordult könyve szerkesztése idején.
A Kovácsok hagyatékának okmányait ma a szegedi Fekete-ház Múzeum őrzi.
Tudom, hogy ez a hagyományápolás ma is működik közöttünk, kik ükunokái vagyunk.
Kováts Istvánnak 6 élő gyermeke volt, 4 fiú és 2 leány. Közülük a negyedik, ifj. Kováts István folytatta apja mesterségét, írásom második része róla szól majd. Előttük volt egy halva született és egy néhány napot élő gyermek. A többi élő gyermek (Ferenc János sz. 1830; Flórián Antal sz. 1833; László Jenő sz. 1835; Rozális Juliska sz. 1838; Erzsébet Cecília sz. 1841.) leszármazottainak még nevét sem ismerem. Talán nem csak számomra érdekesség, hogy a Kováts-Kovács ágon élő számos ükunoka között egyetlen egy van – a legfiatalabb -, aki Kovács István névre hallgat. Magam - anyai ágon - vagyok a legidősebb ükunoka. Természetesen ma már utánunk is fut 2 generáció.
Apja testvérei: Péter, István, Antal és Verona. István és Antal földművesek voltak, Verona földműves felesége lett. Péter Kecskeméten asztalosmester volt, ő tanította legkisebb testvérét, Ferencet erre a szakmára. Miután Ferenc elsajátította a szakmát, Csongrádra telepedett és feleségül vette Futó Kováts Mátyás gazdaember Anna nevű leányát. Gyermekeik: Anna (1792), János (1795) és István (1797).
Istvánt 14 éves korában Vajda Márton „Betsületes Asztalos Mester” műhelyébe adták inasnak. 1814-ben felszabadult. A szokásos vándorút során Triesztbe jutott el. Ott ismerte meg az orgonaépítés és zongorakészítés szép művészetét és nagyon megkedvelte azt. Később Laibachban (ma Ljubljana) egy orgonaépítőhöz szegődött, ahol 4 évig maradt. Itt sajátította el teljesen az orgonaépítés mesterségét. Mint „orgona és klavír Művész Legény” megfordult Németország különböző városaiban és orgonaépítő műhelyeiben. 9 évi vándorlás után tért vissza Magyarországra. Szülővárosában, Csongrádon kezdte mesterségének gyakorlását.
1824. január 13-án megnősült. Felesége a Szarvason született Széka Rozália. Első gyermekük halva született, a második gyermekként világra jött Magdaléna csak egy hétig élt.
1826-ban Hódmezővásárhelyre költöztek, mert orgonarendelést kapott a katolikus egyházközségtől. Templomukban 16 regiszteres orgonát épített. Ez idő alatt megszületett harmadik gyermekük, Emilia Terézia.
Az orgona elkészülte után Szegedre költöztek, ahol letelepedési engedélyt kért és kapott. A város tanácsa ezt 1827. szeptember 28-i jegyzőkönyvében rögzítette. Lakóhelyet is talált az ún. Gyalogközben – ma Bokor utca -, mely a Szt. Háromság utcát köti össze a Semmelweis utcával. Lakás építésére is megkapta az engedélyt.
Idézet Szigeti Kiliántól: „Jellemző a reformkor magyar nemzeti öntudatára, milyen nagyra becsülte a kebeléből született, tősgyökeres magyar orgonaépítőt”
További idézet
„Kováts István Tsongrád mező városi születésű, először asztalos, azután külföldön Orgona Tsinálást tanulván Szegeden telepedett le, s’ Holdmező Vásárhelyen 1827..(ben) 16 mutatiós orgonát tsinált a Chat. Templomban”
– idézet a Hazai Tudósítóból
Felesége, Rozália további öt gyermekkel ajándékozta meg. 1828. november 20-án született ifj. Kováts István János, aki apja mesterségét folytatta. Testvérei: Ferenc János (1830), László Jenő (1833), Rozális Juliska (1838) és Erzsébet Cecília (1841).
Szegedre költözésük után nyolc évvel,1835-ben, a polgárjogot is elnyerte. Ez után új lakást szerzett a Rókus városrészben. Egy akkor még beépítetlen utcában tágas helyet vásárolt. Az utat az orgonaépítő műhelyről Orgona utcának nevezték el. (Ma Eszperantó utca.)
Németországi vándorlása során tapasztalta, hogy a céhes ipar Nyugat-Európában már régen elavult. Látta, hogy a munkamegosztáson alapuló manufaktúra-szerű termelésnek van jövője, amely a gépi munka bevezetésével gyáriparrá fejlődhet. Negyedik orgonájának megépítésénél tartott, amikor 1830-ban a munkamegosztás megvalósítására részvényes jellegű „kompániába” („Közönséges Társaságba”) állott Varga Vendel asztalossal. Ennek a vállalkozásnak köszönhető egy részletes leltár elkészítése a saját, valamint Varga szerszámkészletéről.
Igen érdekes olvasmány ez a leltár számomra. Köztudott, hogy az ipar valamennyi ágában használt eszközök és munkafolyamatok elnevezéseinek többsége az eredeti német elnevezésből alakult ki. A leltárban szereplő szerszámnevek esetében is fennáll ez. Van olyan, melynek német elnevezése kissé magyarítva van leírva; részben német, részben magyar névvel leírt; német szóval, de magyar kiejtést tükröző betűkkel; egyéb változatok is vannak. Csak néhányat írok itt le, szemléltetésképpen. Srégmasz, szóf knekt, Strájk Model, Kál-Pakh, Demfunghoz való lukaszto vas, hosszu uhrfeder, slitzölő fűrész, stabhobel pletos. Lehetne folytatni. Szép számmal vannak magyar elnevezésű szerszámok is. Nem látom itt szükségesnek a teljes, közel 6 oldalnyi leltár leírását.
Rendelkezett 5 gyalupaddal, ónöntő kemencével és az ónöntéshez és megmunkáláshoz szükséges szerszámokkal is.
Szigeti Kilián, hivatkozva Dóka Klára e tárgyban írt könyvére, megállapítja, hogy Kováts István felszerelése vetekedett a leggazdagabb fővárosi műhelyekkel.
Némi betekintés végett rövid idézet Dóka Klárától: Az 1810-es években „1 gyalupadhoz átlag 1 fűrész, 3 gyalu, 2-3 véső tartozott, a század közepén pedig már 3 fűrész, 6-8 véső, 7 gyalu volt egy átlagos pad tartozéka.” Szigeti ezt írja: ”Kováts műhelyében 1831-ban az 5 gyalupadhoz 20 fűrész állott rendelkezésre, tehát egy gyalupadra 4 fűrész jutott. Még előnyösebb volt a szegedi műhely aránya a gyaluk terén. Kováts István az orgona díszes szekrényeinek elkészítéséhez mindenfajta sajátos gyalut beszerzett, a fontosabbakat több példányban is. Gyaluinak száma 59. Tehát 10-12 esik egy gyalupadra a fővárosi műhelyek 3-7 gyalujával szemben. A vésőkről maga a leltár mondja, hogy a négy gyalupadhoz tartozó vésők száma összesen 60, s az ötödik padhoz 16 angol vésőt oszt be, több mint kétszeresét a pest-budai műhelyek átlagos felszerelésének.
Kováts szerszámállományát a kompánia idején még fokozta Varga Vendel lényegesen szerényebb, de mégis számottevő készlete.
„Ha ezeket az összehasonlításokat nézzük, úgy érezzük, nem volt alaptalan az a hírverés, amelyet az (Szigeti által) idézett hírlapok Kováts István műhelyéről közöltek.”
A kompánia – számunkra ismeretlen ok miatt – már a következő évben felbomlott. Ekkor írja „Nagy Atyánk”:
„….az felyeb írt Ezer Kilentszáz váltó ft-ból lehuzván az engemet ilető Négy Száz Negyven ft-kat és Huszonnyoltz kr-kat váltóban. És az közös társaságot segítettem 207 ft. és 46 kr. az az Két Száz Hét forint és Negyvenhat kr-kal. Így tehát tartozik a közönséges Társaság nékem kifizetni 648 ft, és 14 kr. az az Hat Száz Negyven Nyoltz forintokat és 14 kr-kat.”
– Kováts István
A szövegből következtethető, hogy a társaság felbomlásakor kettejükön kívül mással is osztoztak. Az ügyletről ennél többet nem tudunk.
Ükapánk segédeket, legényeket foglalkoztatott. 1835-ből ismerjük név szerint első segédjét, Kovács Jánost, aki később utóda lett Szegeden. Nem rokona. Ezt írja: „
„10dik Május 1835-dik Esztendőben meg egyeztem Kováts János asztalos Legényel, az Orgona Építés tudomány kitanulására, le kötelezé magát mint Praktikáns 3 ½ az az Három- és fél Esztendőre 250 ft. V.V. És az kitöltöt 3 ½ Esztendő után pedig tartozik, mint Orgona Építő Legény, Érdeme szerént valo fizetésért még 1/2 Esztendőt dolgozni.”
– Kováts István
Ez után sorban fel van jegyezve még 12 segéd neve. Ezeknek a legényeknek fizetett bér heti 3 és 5 forint között váltakozik. Egyetlen legény heti fizetsége 1 ft. 15 krajcár volt.
Megpróbálkozott, néhány esetben, a kapitalista iparban szokásos darabszám szerinti bérezéssel is. Megegyezett pl. játszóasztal, kántorszék, basszus-sípok, mixtura-sípok, egyebek elkészítésére. Ez azonban a jelek szerint nem vált be, mert később ilyen szerződés nem olvasható.
Alkalmazott 1-1 legényt kocsis-, illetve szolgaként, ami jól menő műhelyre enged következtetni.
A Társalkodó 1841. 34. szám, április 28. 135.-136. oldalán Kováts István „Figyelmeztetés az orgonák és müvészetre” címmel cikket írt. Tartalmát nagyon kivonatolva írom itt le.
Írásában az emberi tehetségről szól először. Megemlíti, hogy ez könnyen elveszhet, ha megfelelő támogatásban nem részesítik, az emberi részvétlenség az örök semmiségbe temeti. Mint világlátott ember, párhuzamot von az angol, francia, német és a magyarországi e tekintetben tapasztalható helyzetről. Eszmefuttatásának lényege, hogy külföldön a szorgalmas, tehetséges emberek támogatást kapnak, itthon viszont tehetsége kibontakoztatását gátolják. Példaként. Liszt Ferencről írja, hogy „Ő is a’ külföldön képezi tehetségeit!”
Hazánkban az orgonákra igen kevés figyelmet fordítanak. Javasolja, hogy az orgonákat rendszeresen tartassák karban szakemberrel. Ha ez megvalósulhatna, az orgonák hosszabb ideig működhetnének jól, de ezen túl karbantartásuk finanszírozása nem venne igénybe feleslege kiadásokat.
„E jó czélu javaslatom isméretlen ugyan, de ha divatba jövend, tapasztalható lesz idővel sikere és haszna; vajha e’ közleményemnek lenne némi foganatja; hogy én azt nem haszonvágyból teszem, kiviláglik onnan, hogy honunkban e’ művészeti pályát nem egy magam futom. Így el fog maradni a’ gyakori ujitás és javítgatás, ’s ezzel járó költségek: ekép mutathatunk majd két száz, sőt több éves rendesen hangzó orgonákat.”
– Társalkodó 1841. 34. szám, április 28. 135.-136. oldal
(Mintha a fent leírtak nem volnának ismeretlen jelenségek manapság, a XXI. század kezdetén sem.)
Ükapánk sajátkezű összeírásából ismerhetjük az épített orgonák zongorák jegyzékét. A felsorolást itt is rövidítem, s mai mondatszerkesztéssel, nyelvezettel írom le. Csak első bekezdését idézem.
„It vagynak rend szerént fel jegyezve azon Uj Orgonák és Forte Piánok, a’ melyeket én Újonnan Epitetem.”
– Kováts István
1. Csongrád. Hat oktávos szárnyas, fekete zongora, 800 Ft
2. Hódmzővásárhely, katolikus templom. 16 regiszteres orgona, 4150 Ft.
8. Tiszapüspöki. 8 regiszteres orgona – 1833-ban. 1900 Ft.
9. Óbecse. Bács megyei mezőváros. 16 regiszteres orgona – 1834 – ben. 9500 Ft.
10. Újkécske, ma Tiszakécske. 6 regiszteres orgona – 1835-ben. 1600 Ft
11. Mélykút. 8 regiszteres, pedálos orgona – 1837-ben. 3800 Ft.
12. Körösladány. 10 regiszteres, pedálos orgona – 1838-ban. 4200 Ft.
13. Hódmezővásárhely, Református Újtemplom. 20 regiszteres, pedálos orgona – 1839-ben. 11000 Ft.
Az orgonát 2008. őszén vizsgálta meg a Műemléki Felügyelőség. A 170 éves orgona állapota ma is kiváló. A gyülekezet éneklésének kísérete mellett koncerteken is kiemelkedő szerepe van. E felvilágosítást Kása Ferenctől, a templom lelkészétől kaptam.
Elérési útvonal a Googleban: 1. Református Újtemplom, 2. Parókia - a református porta(l)
15. Temerin,katolikus templom. (Bács megye) 10 regiszteres, pedálos orgona– 1841-ben. 5700 Ft
A Temerin felperzselésekor, 1848-ban, megrongálódott orgonát fia, ifj. Kovács István renoválta 1857-ben.
16. Péterréve. Bács megyei község. 12 regiszteres, pedálos orgona – 1842-ben. 6000 Ft.
„Nagy Atyánk” a következő évben hosszas betegség után meghalt. Csupán 46 évet élt.
30 éves korában megkezdett önálló működése 16 évig tartott. Ez idő alatt 14 orgonát épített, tehát évenként 0,88 orgona került ki keze alól. Az orgonák regiszterszáma azonban nem egyforma. Az általa megépített orgonák regisztereinek száma összesen 170, tehát egy orgonára megközelítőleg 12 regiszter esik. Szigeti Kiliánt idézem:
„Vagyis keresztmetszetben Kováts orgonáinak regiszterszáma 12, ami igen tekintélyesnek mondható.”
– Szigeti Kilián
A hódmezővásárhelyi Református Újtemplom orgonájának létrejöttéhez szorosan hozzáfűződik Gál Dániel lelkész neve. 1836-ban gyűjtést indított az ügy érdekében, majd Kováts Istvánnal szerződést kötött. Két év múlva átszállították az orgonát Szegedről. Mivel ekkor az orgona árából (11000 Ft) még 10000 Ft hiányzott, családonként 1-6 forintot szedett be „egyházi kirovás” útján. 1839 karácsonyán, mint az orgona leglelkesebb pártolója, beszédet tartott az orgona ügyében. Az orgona teljesen csak 1840-ben készült el. /Földvári László leírásából./ (170 év távlatából azt hiszem, kimondható, hogy Gál Dániel igen bátor ember lehetett. A szerződés megkötése és az orgona leszállítása között eltelt 3 év után a szerződött összegnek megközelítően csak az 1/10 része állt rendelkezésére.)
Érdemes itt megemlíteni, hogy a szegedi Szent Demeter templom orgonájának építését is szándékozott a városi tanács rábízni. Költségvetés készült, azonban nem valósulhatott meg, mert ugyanebben az időben építette a rókusi templom orgonáját, és az akkori szabályok szerint a város két hasonló tárgyú szerződést egy időben nem köthetett.
Ne felejtsük el azt sem, hogy szakmai-művészi munkásságához szorosan kapcsolódik oktatási-nevelői tevékenysége is. Jelenleg két orgonaépítőről tudunk, aki tanítványa volt.
Országh Sándor, id. (Kunszentmárton, Jászkun ker., 1807. márc. 10.-Bp., 1876. ápr. 12.): orgonaépítő mester. - Először apjától megtanulta az asztalos mesterséget, majd Szegeden vsz. Kováts István (1797-1843) műhelyében orgonaépítést tanult. 1836: áttelepedett Kecskemétre, orgonaépítő műhelyt nyitott. Élete során mintegy 8-10 új orgonát készített. So.F.
Fentebb szó volt Kovács János (Kisújszállás, 1814 szeptember 10. – Szeged, 1885. október 12.) orgonaépítőről, aki élete vége felé átvette ifj Kováts Istvántól mestere orgonaépítő műhelyét. Szigeti Kilián könyvében 6 általa épített orgonáról olvashatunk. Ezek közül egy, a szentesi, 30 regiszteres.
Időnként szakértői vizsgálatra is meghívták Kováts Istvánt. Ilyen volt egyebek mellett a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség meghívása. E felülvizsgálat során megállapítja, hogy egyes cinsípok helyett fasípokat alkalmaztak, másutt a cinbe ólmot kevertek.
Halála után felesége vezette férje műhelyét, a munkát nyilván segédei végezték.
Széka Rozália férjétől két tehermentes házat örökölt, tehát ükanyánk kiegyensúlyozott körülmények között folytathatta a férje által létrehozott tevékenységet.
Kováts István életében nem valósult meg az orgonák karbantartására vonatkozó javaslata, de mégsem maradt eredmény nélkül, mert a későbbiekben belátták igazát és bevezették.
Ifj. Kováts István János
(Szeged,1828. nov. 22. – Szeged, 1881. jan.. 13.)
tehát folytatta apja mesterségét, s becsületes és alapos munkájával maga számára is kiérdemelte az apjáéhoz hasonló megbecsülést. Gyermekkora óta láthatta apja műhelyében a mesterségbeli fogásokat úgy a zongora-, mint az orgonakészítés terén. Meg is tanulta. Apja halálakor azonban még 15 éves volt, így szó sem lehetett arról, hogy apja műhelyét továbbvigye. Még tanulásra és tapasztalatszerzésre volt szüksége. Ő is elindult vándorútjára. Bécsben a zongorakészítés terén megszerzett tudását tökéletesítette. Hogy az orgonaépítést hol tudta tovább gyakorolni, arról nem tudunk.
Vándorlása idején édesanyja, mivel nem volt rá szükség, Kossuth sugárúti házát bérbe adta a közeli kórháznak 1849. nov. 9-én. A házat öregek és nyomorultak elszállásolására és gondozására használták. Negyedévenként 62 Ft 30 krajcárt fizettek érte, valamint a ház karbantartására, javítására szükséges pénzt is folyósították.
Ifj. Kováts vándorútjáról 1860 táján tért haza és megnősült. Feleségül vette a bánáti Óbesenyő községben született bolgár nemzetiségű Veltsov Ágnest. 5 gyermekük született: Ágnes (1863); Etelka (1864); Ilona (1867); Sándor (1872 – nagyapám) és Anna (1875).
Önálló tevékenysége az orgonaépítésen kívül – melyet az apja által létesített Orgona utcai műhelyben végzett – a zongorakészítésre is kiterjedt. E célból zongoraműtermet is fenntartott, először a Dugonits-téren, később a Fekete Sas (ma Bajcsy-Zsilinszky) utcában. Ekkor már lakását is itt rendezte be. Itt érte a halál.
Önálló tevékenysége az orgonaépítésen kívül – melyet az apja által létesített Orgona utcai műhelyben végzett – a zongorakészítésre is kiterjedt. E célból zongoraműtermet is fenntartott, először a Dugonits-téren, később a Fekete Sas (ma Bajcsy-Zsilinszky) utcában. Ekkor már lakását is itt rendezte be. Itt érte a halál.
Rövid idézet Szigeti Kilián kiváló könyvéből:
„Ifj.- Kováts István önálló orgonaépítő működésének időtartamát kb. 25-30 esztendőre tehetjük.”
– Szigeti Kilián
Szigeti páter saját számításai, valamint más okok alapján 20 körül állapítja meg az általa felépített orgonák számát. Kutatásai idején, az 1970-es években, 8 általa épített s akkor még működő orgonát találtak. A többit az eltelt száz év alatt átalakították, bővítették, vagy újabbat építettek helyettük. Becslésében egyfelől számításba veszi id. Kováts teljesítményét, valamint azt, hogy ifj. Kováts Istvánt már jobban érdekelte a zongorakészítés. (Erre mutat az is, hogy egyetlen fiát, Sándort már ez irányban nevelte.)
Reizner János,Szeged történetírója írja:
„Az utóbbi időben (1834-70) az orgonaipar és készítés Kovács István által Szegeden is meghonosodott. A Szeged vidéki falusi templomok orgonáit mind ő készítette.”
– Reizner János
Reizner Szeged kiváló történetírója volt, itt azonban két tévedése fedezhető fel. Egyrészt figyelmen kívül hagyja, hogy két Kováts István épített orgonákat azon a vidéken, másfelől összetévesztheti a katolikus Kovátsokat a református Kovács Jánossal. Itt nem a valláskülönbség a fontos, hanem az a tény, hogy Kovács János 1836-ban még tanonc volt id. Kováts műhelyében. Kovács János első orgonája 1844-ben készült el.
Ifj. Kováts István dédapánktól nem maradt az utódokra olyan pontos lista az általa megépített orgonákról, mint amilyet édesapja készített. A Szigeti páter által talált 8 orgona:
1. Szentetornya. Első műve lehet az 1852-ben épített 5 regiszteres orgona, pedál nélkül, melynek játszóasztalán ez a felirat található: „Kovács István Szegeden 1852. évben.”
2. Érsekcsanád, katolikus templom. 6 regiszteres orgona, szintén pedál nélkül.
Az általa Érsekcsanádon épített orgonát digitális orgonára cserélték oly módon, hogy annak hangszóróit a régi orgona belsejébe helyezték. Ez az érsekcsanádi templom Historia Domusában olvasható. (Wikipédia.)
Az eredeti orgonát 2008. karácsonya táján egy ének kíséretére megszólaltatták. (Juhász Péter jegyzőtől kapott információ.)
Hajdók Judit orgonaművész-orgonakutatótól kapott értesítés:
„ A Historia domus szerint 1856. IX. 27-én építette Kovács István.
(2008. szeptemberében készítettem a fotókat.)”
– Hajdók Judit
Szükségesnek tartom itt megjegyezni, hogy ifj. Kováts István a szentetornyai orgonán már nem "ts"-sel, hanem "cs"-vel írja nevét cégjelző tábláján. Számomra - tekintve, hogy gyermekkorunkban és később a név megváltoztatásáról a családban soha nem esett szó - ez jelenti a bizonyosságot arra nézvést, hogy a "Kovács" nevet dédapánk hozta létre. Az erre vonatkozó látható bizonyítékok Hajdók Judit lentebb látható fotói.
4. Csépa. 1856-ban épített 8 regiszteres, pedálos orgona.
Hajdók Judit 2010. év végén küldött levelében tudatta velem az alábbiakat: "Az újkígyósi plébánia irattárában találtam egy korabeli iratot, ami egyértelműen levélmásolatokat tartalmazott. Ide másolom azt a levélmásolatot, amely szerint az orgona 1858-ban készülhetett el. Mivel maga az új templom is 1858-ban épült, így a templomszentelésre bizonyára felcsendült az új orgona."
A levélmásolat:
„Kováts István Urnak, Orgona s Fiszhármoniai zongora művésznek, Szegeden, Rokus város, Mihály útcza, No: 2529.
Midőn Templomunk számára elkészítendö orgonáért járuló második, igazán szőlva harmadik, 425 pgftos álló is ide zart ¼ elölegezist, nem készség, hanem alkalom hiánya miatt pesten keresztül a határidön túl néhány nappal késöbb veend, ne neheszteljen; s legyen szíves valamint multkor, ugy most is a felvett pénzről posta utján (: utolsó állomás: Békés-Csaba :) engem megnyugtatni. Reménylem már nem sokára várhatjuk bekopogtatását: hogy Ön által felválalt műért küldhetünk, s elérkezendő munka várakozásunknak Ön jó hire s neve fentartására megfelelend. April. 14: 858.””
Ífj. Kováts István főműve, A régi orgonán kívül adtak még az orgonaépítőnek 5300 osztrák értékű forintot.
A kiskundorozsmai orgonáról tudom, hogy ma (2009) is kiválóan működik, csak apró javításokat kellett rajta végezni. A szegedi Zeneművészeti Egyetem orgonaszakos növendékeinek időnként professzoruk mutatja be a ma már 136 éves, látványra és hangzásra gyönyörű és kitűnő hangszert. (Fentebb említett legfiatalabb dédunokának, Kovács Istvánnak hozta tudomására a templom jelenlegi plébánosa, Mádi György.)
Sztriha Kálmán Kiskundorozsma története c. könyvében 60 évi használat után olvasható:
„Oly rendes és becsületes munkát végzett, hogy a mai napig nincs semmi hibája. 8 évig dolgozott rajta a mester. A sípok olyan száraz fából készültek, hogy még most (1937) sincs rajtuk hajszálnyi elhajlás sem.”
– Sztriha Kálmán
A fenti felsoroláson kívül a Wikipédiában olvashatjuk Terényi Annamária írását Bajsa község templomáról.
„Ebben a templomban értékes a templom orgonája, amelyet Kováts István szegedi orgonagyáros készített 1855-ben.”
– Terény Annamária
Szigeti Kilián felsorolásában ez a hangszer nem szerepel. Mivel ez az írás a Határontúli Magyarok Információs Központja közlésében jelent meg, bátran feltételezhetjük, hogy nem régi írás, és hogy az orgona ma is működik.
Ez tehát a 10.-ként említhető orgona, mely kezei alól kikerült. Időrendi sorrendet tekintve a 4. lehet.
Ifj. Kováts István a fentebb említett Kovács Jánossal váltogatva végezte a szegedi orgonák rendszeres karbantartását.
Apa és fia munkásságának összehasonlítása
Az összes elkészült orgona regisztrációját nem tartom szükségesnek itt feltüntetni. De érdemes a két mester egy-egy művét összehasonlítani.
Id. Kováts István orgonája a hódmezővásárhelyi Református Újtemplomban.
Manuál C-f3 54 billentyű
Principal
8’ /láb/
Octav
4'
Quinta
3’
Superoctav
2’
Kornet 3 sor
Mixtura 3 sor
Mixtura 4 sor
Bourdon /Portun/
8’
Szomorú flóta
8'
Echologicum /ma Viola di Gamba
8'
Coppel Major
8’
Coppel Minor
4'
Dulcia Fugara
4'
Gemshorn /Zergekürt/
4’
Pedál C-a 22 billentyű
Subbass
16’
Principalbass
16’
Violon
16’
Principal
8'
Violon
5’
Quinta
6’
Ifj. Kováts István orgonája Kiskundorozsmán
I. Manuál C-f3 54 billentyű
Principal
8’
Octav
4’
Superoctav
2’
Mixtura 4 sor
2’
Bordun (Portunal)
16’
Quintadena
8’
Salicional
8’
Viola di Gamba
8’
Flauta
4’
II. Manuál C-f3 54 billentyű
Principal
4’
Salicional
8’
Coppel
8’
Flauta
4’
Pedál C-c1 25 billentyű
Subbass
16’
Violonbass
16’
Principal
8’
Cello
8’
Manuálkopula a felső manuál előrehúzásával működik. Pedálkopula nincs. (Kopula olyan szerkezet mely által kézi- /manuál/ vagy lábbillentyűzeten /pedál/ más billentyűzethez tartozó regiszterek is megszólaltathatók.)
Tekintettel arra, hogy egy orgona legfontosabb sípcsoportja a principálkar, vegyük kissé szemügyre, melyek az idetartozó sípsorok.
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy középbő méretűek. E csoporton kívül vannak még bő- /ide tartoznak pl. a fuvolák/ és szűkméretűek /pl. a vonós-hangszínek/. A bőméretű sípok felhangszegényebbek, de alaphangban gazdagabbak, fuvolaszerűek. Ezzel ellentétben a szűkméretűek több felhanggal bírnak, de alaphangszegényebbek, hangjuk a vonós-hangszerek hangszínéhez közeledik. Mindebből következik, hogy a principálok helye e kettő között van.
Néhány mondat erejéig térjünk itt ki az orgonaépítő – értsük ezt bármely más hangszer készítőjére is – mesterségére, művészetére. Midőn ilyen fogalmak merülnek fel, mint bő-, középbő-, vagy szűkméret, sípmenzura, ajakszélesség, intonálás, felvágás, stb, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy bármelyik kialakítása vagy megváltoztatása a megszólaló hang minőségét befolyásolja. A sípok építésére felhasznált anyag , legyen az fa vagy fém, hasonlóan a hangzásra hat, egyben jelzést ad az orgonaépítő becsületességéről is. Itt Geyer József 1931-ben megjelent Az orgona c. könyvéből idézek egy rövid mondatot: „A felhasznált orgonafém minőségében és a sípfalak vastagságában megmutatkozik az orgonaépítő becsületessége.” Ahogyan nem mindegy, hogy egy hegedűt Stradivari, Amati, esetleg egy ládagyár készített, bizony érvényes ez minden hangszerre. Az orgonaépítőnek annyi ismeretet, tudást, képzelőerőt, előrelátást, előrehallást /szokatlan a kifejezés?/ kell birtokolnia, hogy az a mesterségbeli tudás felett már művészet. Nem tekinthetjük tehát túlzásnak, amikor így jelentik magukat. „orgona és klavír Művész Legény.”
Id. Kováts Istvánnál a következő principáljellegű regiszterek találhatók: Principál 8’, Octav 4’, Quinta 1’, Superoctav 2’, Mixtura 3 sor, Mixtúra 4 sor, Principalbass 16’, Principal 8’, Quinta 6’.Ide sorolható még a Gemshorn 4’ regisztert is. Ez esetben a 20 regiszternek éppen a fele principál jellegű.
Ifj. Kovátsnál: Principal 8’Octav 4 ’,Superoctav 21, Mixtúra 4 sor, Quintadena 8’, Principal 4’,Principal 8’. Itt 17 regiszterből 7 a principál jellegű.
Nagy különbség a két orgona között, hogy id. Kováts a manuálon 10, a pedálon 6 regisztert helyez el, fia ezzel szemben 2 manuál között oszt el 13 regisztert, és a pedálra csak 4 jut.
Ismét Szigeti Kiliánt idézem:
„Ha Kováts István (ifj.) dorozsmai orgonáját egybevetjük …a hódmezővásárhelyi ref. Új templom 20 regiszteres orgonájával, rögtön látjuk, hogy a fiút az apjától egész világ választja el…….Ifj. Kováts István ……már a java romantika hívének mutatja magát. Az ő idejében már ez volt a korszerű irányzat, és ifj. Kováts István ebben remekművet alkotott Kiskundorozsmán. A hatalmas hangot, amelyet a két manuál biztosít, jól menzurált pedál-változatok támasztják alá és tartják teljes egyensúlyban, még pedálkopula nélkül is.”
– Szigeti Kilián
Az orgonák hangot produkáló részéről térjünk át néhány sor erejéig a látványra is. Nem közömbös ugyanis, hogy a hangszer külső, látható részei hogyan illeszkednek a templom belső formájához, és miként hatnak az ott tartózkodó hívők seregére.
Az itt látható néhány orgonaképből okkal következtethetünk arra, hogy mindkét Kováts által szívesen használt díszítőelem az orgonaszekrényt felül lezáró, görög - leginkább korinthoszi - oszlopok által alátámasztott timpanon. Ez ifj. Kováts esetében munkálkodásának kezdeti időszakára lehetett jellemző. Az itt nem látható horgosi orgona szekrényét e helyett már félkörös formával zárja.
Ha rátekintünk a fent említett hódmezővásárhelyi és kiskundorozsmai orgona szekrényének képére, azonnal látható ez a különbség.
Azonosságaik:
a/ Vízszintes irányban mindkét orgona a korinthoszi oszlopok által egymástól elválasztott 5 részre van osztva.
b/ Ezekben harmonikusan formázott sípsorok vannak elhelyezve.
c/ A templomhajó fölé benyúló sípsorok aljazata hagymaformájú.
Az apa által bevezetett klasszicizáló stílus művelése után fia a romantika irányában haladt tovább.
Nagyatyáink orgonái közül éppen e kettő megszólaltatására volt lehetőségem. 1983-ban egy szegedi rokonlátogatás alkalmából utamat megszakítottam Hódmezővásárhelyen, ahol a Református Újtemplom orgonáján, majd pár órával később a kiskundorozsmai katolikus templomban élvezhettem hangjukat. Kitűnő állapotban volt mindkettő, és nagyszerű hangzásuk alátámasztotta Szigeti Kilián fentebbi állításait. Pedig ekkor az előbbi 144, utóbbi 110 éves – ma már170, illetve 136. Lélekemelő élmény volt.
Zárszó
Írásom két szegedi orgonaépítő munkásságáról szól.
Szegeden természetesen a két Kováts István működése előtt és később is épültek orgonák. Ezeknek építésével, javításával kapcsolatban is olvashatók orgonaépítő mesterek nevei. Méltatlan volna ez írásból kifelejteni a következő neveket: Podkoniczky Márton, Podkoniczky Mihály, Cservenka Vencel, G. v. Millay, Róth Keresztély, Róth Krisztián, Góber Antal, Putz Tamás, Spitzka Ferenc, Stamus János, György Mihály, Bán György, Kovács János, Soukenik János, Rukovina János, Andresz Frigyes. Mert tevékenységük révén kötődtek egymáshoz, hiszen mind dolgoztak Szegeden és kiváló mesterek voltak.
Ők is érdemesek arra, hogy munkásságuk az elektromos enciklopédiában helyet kapjon. Remélhetőleg erre is lesz vállalkozó.
