Állatok/Madarak/Bíbic
(Kertészet/Madarak/Bíbic szócikkből átirányítva)
Bíbic
- (Vanellus vanellus, Syn: -)
- Más neve(i): bébic, libuc, kibic, klíbicz
- Védett madár! - Eszmei értéke:50 000,- Ft. (2012)
- A lilealakúak rendjébe, ezen belül a lilefélék családjába tartozó faj.
- Átlagos testhossza 28–33 centiméter, szárny-fesztávolsága ehhez képest meglehetősen nagy, 67–87 centiméteres. A bíbicek kb. 140–320 grammot nyomnak. Vizenyős rétek, szántóföldek közismert madara. Hátoldala fémesen csillogó zöld, bíboros zománccal. Fejteteje, arcsávja, torka és melle fekete. Tarkóján hosszú, felfelé hajló bóbita. Hasa tiszta fehér; alsó farkfedői gesztenye vörösek. Farka fehér, széles fekete végszalaggal. Szárnya széles, lekerekített.
- Tavaszi röpte vadul csapongó, éles fordulatokkal és irányváltásokkal. Sokszor majdnem a földig zuhan, hogy a következő pillanatban szinte merőlegesen emelkedjék az ég felé.
- Éber, vigyázó madár; fészkelő területe közeléből minden nagyobb madarat, sőt az embert is igyekszik elriasztani. Bukórepüléssel vág a vélt ellenségre és csak az utolsó pillanatban csap fel a magasba. Éles, panaszos kiáltásával a környék összes madarát felriasztja.
- A földön ügyesen fut; hirtelen iramodásai közben meg-megáll és a fű közül, pocsolyákból gyorsan szedeget. Ahol nagyobb számmal él, a párok szétszórt csoportokban fészkelnek. Nyár végén csapatokba verődik. Rendes repülése egyenes vonalú; lassú, egyenletes szárnycsapásokkal.
Élőhelye
- Vizes rétek, legelők, mocsarak, szántóföldek. Fészkét kis mélyedésbe, fű, vagy vetés közé rakja. Zsombékos réteken, legelőkön, mocsarak szélén, mezőgazdasági területeken költ. Magyarországon rendszeres, gyakori fészkelő. Vonuló. Egyik legkorábban érkező madarunk. Néha kisebb számban át is telel.
- Kisebb rovarokkal, álcákkal, szöcskékkel, sáskákkal, lótetűvel stb. táplálkozik.
Forrás: Magyar Wikipédia Bíbic
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Györffy Gyögy & Hornung Erzsébet: Állatrendszertani gyakorlatok. JATE Press Szeged (1987).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)
