Kertészet/Tünethatározó/Kajszi pszeudomonászos elhalása

A lap mérete: 5445 bájt

Kertészet

Kajszi pszeudomonászos elhalása

}

Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők



Pseudomonas syringae pv. aceris on Sycamore.JPG


Kajszi pszeudomonászos elhalása

Kórokozó

(Pseudomonas syringae pv. syringae, Syn: -)
A Pseudomonas syringae pv. syringae fajt 1902-ben írták le, később számos országban észlelték.

Gazdanövények

A betegség legfontosabb gazdanövénye hazánkban a kajszi, az őszibarack, a cseresznye és a meggy.
A kajszifák hervadását és elhalását korábban összefoglaló néven gutaütésnek, azaz apoplexiának nevezték. Kiváltó okként ide sorolták mindazokat az élettelen, nem fertőző és élő, fertőző kórokokat, amelyek hervadást és elhalást váltottak ki.
Az élettelen, nem fertőző kórokok közül főleg a fagynak tulajdonítottak nagy fontosságot. Az élő fertőző kórokok közül a pszeudomonászos és a leukosztómás elhalás, valamint a verticilliumos hervadás kórokozóit tartották jelentősnek.
Az 1970-es években tisztázódott, hogy a kajszifák egyik jelentős betegsége a pszeudomonászos elhalás, amelyet a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium okoz.
Ehhez társulhat még a Leucostoma cinctum gomba is.
Megállapították azt is, hogy az őszibarackfák elhalását szintén a fenti két kórokozó idézi elő, jelentőségük azonban fordított.
Mindkét kórokozó külön és együttesen is megbetegíti a kajszi- és őszibarackfákat. Együttes előfordulásuk esetén azonban a megbetegedés mértéke nagyobb.
Jelenlegi ismereteink szerint tehát az eddigi összefoglaló névvel jelölt betegséget szét kell választani, ezért a Pseudomonas syringae pv. syringae által kiváltott betegséget pszeudomónászos elhalásként külön kell tárgyalni.

A fa pusztulásának két formája különböztethető meg.

1. Részleges elhalás esetén a pusztulás csak a fa egy-egy ágára terjed ki. Az ágakon lévő hajtások, levelek fakózöldek lesznek, lankadnak, majd elszáradnak. Az elhalt ág alatti részből új hajtások törnek elő.
2. Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások fejlődnek.
Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén a fa lombja aránylag gyorsan szárad el. Az elhalás általában tavasszal és nyár elején következik be. Ha az elpusztult fák ágrészéből vagy törzséből metszlapot készítünk, akkor a pusztulás kiindulópontjánál a kambium és a háncsszövet erősen barnult, nedves, kellemetlen szagú.

A betegség lefolyása

Az ágon és a törzsön rákos sebek keletkeznek és mézgásodás is megfigyelhető.
A kórokozó a vegetációs időszakban a növény felületén hosszú ideig fennmarad. Ősztől azonban csapadékos időjárás esetén felszaporodik.
A baktérium sebzésen (metszési felületen, fagyléceken, állatok rágta vagy művelőeszköz okozta sebeken) keresztül hatol a növénybe.
A kórokozó november elejétől március elejéig fertőz. A sebzésen keresztül a növénybe került kórokozó a kambiumot és a háncsszövetet fertőzi meg.
A baktérium még a fagyok beállta előtt főleg a háncsszövetben felszaporodik, ezáltal a háncsszövetben lévő cukortartalom egyre alacsonyabb lesz, így a növény fagykárosodási veszélye növekszik. A fagy hatására ezután a baktérium felszaporodása tovább fokozódik.
A növény fagyérzékenysége nemcsak a szövetek alacsony cukortartalmára vezethető vissza, hanem arra is, hogy a baktérium sejtfalában található fehérjének a jégkristály képződésében ún. jégmagképző szerepe van. Ez a baktériumfehérje alkotja a jégkristályok „magját”, azaz belsejét.
A baktérium jelenléte esetén a szövetnedv már –1 °C-on megfagy, hiányában viszont a fagykárosodás alacsonyabb, –6,7 °C hőmérsékleten következik be. A kambium és a háncsszövet végül teljesen elpusztul.
Új háncs- és faszövet nem képződik, ezért az elpusztult szövetek fölötti növényrészek nyár elején hirtelen elhalnak.
Ha a baktérium az ágalapot fertőzi meg, akkor a fa részleges elhalása következik be, ha pedig a törzset, akkor teljes elhalás figyelhető meg.

Védekezés

- A betegség leküzdésének alapja a sebzések kiküszöbölése a fertőzés időszakában. Ezért a korábbi gyakorlattól eltérően a metszést (alakító-, koronaritkító és ifjítómetszést) a rügypattanás és virágzás közötti időszakban kell elvégezni. Ilyenkor a metszési felületet permetezőszerrel nem kell lezárni.
- Ha azonban munkaszervezési okokból a fás metszést rügypattanás előtt szükséges elvégezni, akkor metszés után sebzárásként – réztartalmú szerrel lemosásszerűen kell permetezni.
- A réztartalmú szerek közül a réz-szulfát hatóanyag baktericid hatása a legjobb.
- A rézoxiklorid hatóanyag hatásfoka valamivel gyengébb.
- Ugyancsak elengedhetetlen az ágrészek eltávolítása során ejtett nagyobb sebek kezelése sebkezelő szerrel.
- Előtérbe kell helyezni a vegetációs időszakban a zöldmetszést és a hajtásválogatást.


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Egyéb fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények
A Wikimédia Commons tartalmaz Kajszi pszeudomonászos elhalása témájú médiaállományokat.