Kertészet/Tünethatározó/Klorózis

A lap mérete: 5222 bájt

Kertészet

Klorózis

Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek
A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők



Egy súlyos klorózisban szenvedő kukorica (balra) egy egészséges mellett (jobbra)
Egy ámbrafa-levél érközi klorózissal
Klorózisos citromcserje
Klorózisos növények
Klorózis

Nem fertőző betegség

A klorózis a növények olyan állapota, amikor a levelek nem állítanak elő megfelelő mennyiségű klorofillt, amely többek között a levelek zöld színéért is felelős; így a klorózisban szenvedő, azaz klorotikus levelek fakók, sárgák vagy sárgásfehérek. Mivel a klorofill fontos szerepet játszik a fotoszintézisben, ezért az érintett növények kevésbé vagy egyáltalán nem képesek fotoszintézissel szénhidrátokat termelni, s emiatt elpusztulhatnak, még mielőtt a klorofillhiány kezelésére sor kerülne.
Létezik azonban néhány klorotikus növény, mint például a lúdfű (Arabidopsis thaliana) albínó ppi2 jelű mutánsa, mely életképes marad, ha exogén, külső eredetű répacukorral (szacharózzal) táplálják.
A klorózis név a Chloris görög mitológiai személynévből vagy a görög khloros szóból származtatható, amelynek jelentése ’zöldessárga’, ’fakó zöld’, ’fakó’, ’halvány’ vagy ’üde’.
A szőlészetben a szőlőtőkék rossz tápanyag-ellátottságának leggyakoribb tünete a szőlőlevelek sárgulása, melyet szintén a klorózis és az ennek következtében kialakuló klorofillhiány okoz. Ez a jelenség főként a mészben gazdag talajú szőlőskertekben figyelhető meg, mint például a Barolo olasz borvidéken Piemontban, a Rioja spanyol borvidéken, valamint a Champagne és Burgundy francia borvidékeken. Ezekből a talajokból a szőlőnek nagyon nehéz elegendő mennyiségű vasiont kinyernie, mely a klorofill előállításának elengedhetetlen alapanyaga.

Okai

A klorózis jellemzően akkor alakul ki, amikor a növény levelei nem kapnak elegendő tápanyagot ahhoz, hogy annyi klorofillt szintetizáljanak, amennyi szükséges számukra. A következő tényezők és kombinációik okozhatnak klorózist:
- a talajban olyan speciális ásványi anyagok hiánya, mint a vas[3] és a magnézium[4]
- kevés nitrogén és/vagy fehérje.
- olyan talaj-pH, amelynél a növények képtelenek a gyökereiken keresztül ásványi anyagokat felvenni
- rossz vízelvezetésű, vizenyős, elárasztott talajok
- sérült és/vagy összenyomódott gyökerek
- a peszticidek és különösen a herbicidek szintén okozhatnak klorózist; utóbbival a gyomokat irtják, de esetenként a termesztett növényt is lekezelik velük
- kén-dioxidnak való kitettség
- érzékenyebb növények esetén az ózon által okozott sérülés
A klorózis pontos okának megállapításánál figyelembe kell venni az adott növény életmódját is. Például az azálea legjobban a savanyú talajokon növekedik, a rizs pedig az elárasztott talajon is megél.

Klorózis a szőlőn

Más növényekhez hasonlóan a szőlő is hajlamos a klorózisra, és a mészben gazdag talajokon megszokottnak mondható vashiány tüneteire. A 19. század közepén, amikor az európai bortermő szőlőt (Vitis vinifera) az amerikai kontinensről származó filoxérajárvány elérte, a klorózis is nagyobb problémává vált a franciaországi szőlőtermesztésben. Ugyanis, hogy kezeljék a filoxérafertőzést, a V. viniferát más, a filoxérával szemben ellenállóbb, amerikai eredetű Vitis-fajok tőkéire oltották át, mint például a Vitis riparia, a Vitis rupestris vagy a Vitis berlandieri. Viszont ezek közül sok faj, különösen azok, melyekből kiváló minőségű bort készítettek, kevésbé alkalmazkodott a Franciaország borvidékeire jellemző, mészben gazdag talajokhoz, ezért számos átoltott szőlő a vashiány jeleit mutatta.
A klorózisnak ezt a speciális formáját Franciaországban chlorose calcaire-nek nevezték el. A problémát nagyrészt megoldotta a mésztűrő amerikai szőlők kiszelektálása, melyeket hibridizáltak, s a hibrid szőlők tőkéit használták oltásra. Azonban ezek a tőkék egyéb tekintetben kevésbé optimálisak, a szőlészeknek tehát muszáj egyensúlyt tartaniuk a szőlők klorózis-ellenállósága és más borászati jellemzői között. Ezt jól példázza az egyik legáltalánosabb mésztűrő tőke, a 41B, mely a saszla (V. vinifera cv. Chasselas) és a V. berlandieri hibridje, és amely elegendő, de nem túl nagy filoxéra-rezisztanciával rendelkezik.

Kezelése

Az ásványi anyagok talajbeli hiányát (amelyet gyakran súlyosbít a talaj magas pH-ja is) vas (kelát vagy szulfát formájú)-, nitrogén- vagy magnéziumtartalmú műtrágyák alkalmazásával ellensúlyozni lehet.


Növények
Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Egyéb fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Tünethatározó
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Növényvédő szerek
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Teendők a kertben
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények
A Wikimédia Commons tartalmaz Klorózis témájú médiaállományokat.