Címerhatározó/Maróthi címer

(Maróthi címer szócikkből átirányítva)

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Maróthi, Maróti, Maróthy családok címerével foglalkozik.


Magyar címerek (Maróti, Leszteméri és más) a Livro de Aurotos (1416 k.-1417) című portugál címerkönyvből. (Fektetve.) Egy ismeretlen portugál herold műve, aki részt vett a konstanzi zsinaton.
Maróti János (1366 k.-1434) macsói bán címere, Valpó

Maróti János (1366 körül - 1434) Macsói Bán (1398-1408, ismét 1427-1428) pecsétje. Megegyezik a Gutkeled nemzetség címerével.

Maróti János 1397-1398-ban székely ispán, macsói bán: 1397. III. 4-IX. 13, 1398. IV. 2-1401. XII. 29, 1427. V. 19-1428. X. 27, . 1406. november 22-ig a kalocsai érsekség világi kormányzója, 1427-1428-ban ismét Macsói Bán. Ezenkívül a macsói Bánsággal együtt (id. Garai Miklós Bánsága [1359. III. 19-1375. II. 22] óta) hagyományosan bácsi, baranyai, bodrogi, szerémi és valkói ispán is, valamint tolnai ispán, mely címet 1398-as Bánsága óta az említett 5 vármegye ispánságán kívül a Bánok ezután állandóan viselték. Halála után a nyitrai templomban temették el. Két fia: János és László, és Anna nevű leánya született. László fia szintén Macsói Bán lett.[1]

Maróthi László, macsói (1441-1443) Bán címere.

Maróti László Macsói Bán: 1441. III. 29-1443. IV. 17, és a fent említett 6 vármegye ispánságán kívül aradi, békési és zarándi ispán is. (Magyar Katolikus Lexikon [2])

Külső hivatkozások:

[3]


marótegyházi Maróthy

szerkesztés

 

Már 1340-ben szereplő nemes család, melynek egyházasmaróti osztályos iratait Lajos király transumáltatta. A család Nyitra vármegyéből származik, de már 1655 körül Szatmár vármegyébe is átterjedt, a mikor M. Ferencz, Rozsályi Kún Istvánnak, a rozsályi vár urának örökbe fogadott leányát vette nőül. Ezen kívűl a család még Gacsályon, Nagyhodoson, Császlón, Vámosorosziban, Nagypaládon és Zajtán, Nyitramegyében: Maróthon, Kis- és Nagybábon és Felsőzsemberen, - Mármarosban: Sziget, Taraczköz, Dombó, Brusztúra, - Beregben: Bene, - Zemplénben: Zsujta községekben volt birtokos. Tagjai közül a fent nevezett Ferencz ( † 1724) fia Mihály, ki leányágon örökölte a rozsályi várat tartozékaival együtt, Szatmár vármegye szolgabírája volt és két ízben alispánjelölt († 1720). - Sándor, Rákóczy Ferencz kedvelt híve, Máramaros vármegye alispánja, 1749-ben országgyűlési követ. - Antal, 1848-49-ben statariális bíró. Fogságba került és 3 évet töltött Josefstadtban. - János, 1848-49-ben Bem tábornok alatt a Vilmos-huszároknál harczolt és vitézi érdemrendet nyert. A forradalom befejeztekor őrnagy volt és sokáig üldözték. A forradalom után 1861-től 6 éven át orsz. képviselő és 1883-ban a honvédmenház parancsnoka lett. - II. Sándor, jelenleg gacsályi birtokos.

Czímer; kékben, zöld alapból emelkedő és öt zöldleveles rózsa-ággal viruló fatörzs, mely köré fejjel lefelé fordított kígyó tekerődzik. Sisakdísz: nyilt fekete sasszárny között zöldleveles rózsa-ág, 3 vörös rózsával. Takarók: kékarany, vörösezüst.[4]

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még: