Állatok/Puhatestűek

(Mollusca szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 5418 bájt

Állatok

Puhatestűek


[[Fájl:|bélyegkép|200px|Puhatestűek]]

Puhatestűek
(Mollusca, Syn: -)
Más neve(i): -


Az állatok országának a puhatestűek törzse.
Az ízeltlábúak után az állatvilág második legnépesebb törzse. Méretük néhány milliméterestől 14 méteresig terjedhet. Jellemzőjük az ízeletlen test, mely három részre osztható: fej – láb – zsigerzacskó. Ez utóbbi választja ki a külső, kemény, kalcium-karbonát alapanyagú héjat. E váz felépítése többé-kevésbé egységes a puhatestűeken belül, és csak ritkán csökevényesedik el.

A törzsbe az alábbi osztályok tartoznak:

  1. Ásólábúak (Scaphopoda) osztálya
  2. Cserepeshéjúak vagy bogárcsigák (Polyplacophora) osztálya
  3. Csigák (Gastropoda) osztálya
  4. Fejlábúak (Cephalopoda)
  5. Féregcsigák (Aplacophora) osztálya, (egyes rendszertanok az önálló Solenogastres és Caudofoveata osztályokra bontja)
  6. Kagylók (Bivalvia) osztálya
  7. Maradványcsigák vagy egyteknőjűek (Monoplacophora) osztálya
  8. †Rostroconchia osztály
A puhatestűek elsődlegesen kétoldalian szimmetrikusak, ami ősi (pleziomorf) jelleg, de bizonyos csoportjaik másodlagosan elvesztették ezt a tulajdonságukat. Testük szeldeletlen, habár a Monoplacophora és Polyplacophora csoportokon megfigyelhetők a szeldeltség jeleinek vélhető jegyek.
Testfelépítésük olyannyira eltérő formákat ölt, hogy nehéz olyan közös bélyeget találni, ami e csoportnál fejlődött ki először, és az összes képviselőjüket egyformán jellemzi (szinapomorfia). Több olyan tulajdonság is van azonban, ami egy-egy kivételt leszámítva, általánosságban jól jellemzi a puhatestűeket. Hagyományosan a három fő testtájat, a köpenyt, a fejet és a lábat emelik ki közös tulajdonságként. A köpeny minden puhatestűben megtalálható a test dorzális részén, legfontosabb feladata a szilárd váz vagy tüskék kiválasztása. A terjedelmes, izmos láb is általános, kivéve a féregcsigáknál, ahol redukált vagy teljesen hiányzik, a fejlábúaknál pedig erősen módosult. A fej, és ezzel együtt a radula, a kagylóknál hiányzik. Ezek mellett igaz még, hogy az ivarszervek és a végbélnyílás mindig a köpenyüregbe nyílik, valamint, hogy a testen két pár ventrális idegköteg fut végig.
Egyszerű vérkeringési rendszerük van, bár a hajszálrendszer kezdeménye a magasabbrendű puhatestűeknél már kimutatható. Vérük színtelen, kék vagy piros. Szívük egykamrás a pitvarok száma pedig 1, 2 vagy 4 lehet. Kopoltyúval vagy tüdővel (szárazföldi csigák) lélegzenek.
A puhatestűek nagyobb csoportjainak egymással, valamint a törzs más törzsekkel való rokonsági viszonyai máig tisztázatlanok. Ezek felderítésében a legfontosabb támpontokat a morfológiai és a genetikai vizsgálatok jelentik.
A puhatestűek törzsfejlődését tekintve alapvetően két modern elmélet létezik, az úgynevezett Aculifera- és a Testaria-hipotézis.[4] Az Aculifera-hipotézis szerint a Polyplacophora és az Aplacophora (Solenogastres és Caudofoveata) csoportokkal alkotja az Aculifera kládot, minden más puhatestűt a Conchifera kládba helyez:
Egy 2009-es, morfológiai és molekuláris genetikai kutatás úgy találta, hogy a hagyományos Mollusca nem monofiletikus; a Scaphopoda és Bivalvia osztályok különálló, monofiletikus leszármazási vonalakat képviselnek.[1]

Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia Puhatestűek

A Wikimédia Commons tartalmaz Puhatestűek témájú médiaállományokat.
  1. Goloboff, P.A. et al. (2009. április 1.). „Phylogenetic analysis of 73,060 taxa corroborates major eukaryotic groups”. Cladistics 25 (3), p. 211–230. DOI:10.1111/j.1096-0031.2009.00255.x.