A lap mérete: 2463 bájt

Kertészet

Borsófa


Borsófa
Borsófa
(Caragana arborescens, Syn: )
Más neve(i): Borsófa, karakáncserje, szibériai borsófa,
A borsófa, Szibériában és Kína egyes részein, valamint a szomszédos Mongóliában és Kazahsztánban őshonos hüvelyesek. Eurázsiai bevándorlók vitték az Egyesült Államokba, akik táplálékforrásként használták. Az Egyesült Államok egyes területein invazív fajnak számít.
Ez egy évelő cserje vagy kis fa, amely 2–6 m magas. Jellemzően mérsékelt vagy gyors növekedési ütemű.
A levelek világoszöldtől sötétzöldig változnak, és váltakoznak, és sok kis levélkével összetettek. Illatos sárga virágai májusban vagy júniusban nyílnak. A gyümölcsök hüvelyesek, amelyek sok magot tartalmaznak, és júliusban érnek. Ahogy a maghüvelyek kiszáradnak, hajlamosak megcsavarodni és kipattanni, így kiszabadulnak a magok.
A borsófa dísznövényként és bonsaiként termeszthető . Kiterjedt gyökérrendszerrel rendelkezik, és erózió elleni védekezésre használható. Az illatos virágok vonzzák a méheket.
A magvak ehetők, de fogyasztás előtt meg kell főzni. A borsófa nem proteinogén L-kanavanint tartalmaz, és közel 6-13% L- kanavanint tárolhat száraz tömegben. Nem volt igazolt mérgezés a magvak elfogyasztása miatt. A virágok is ehetők, salátákhoz is felhasználhatók.
Többsoros telepítések külső soraiba ültetésre javasolt. Használható a talaj semlegesítésére a további ültetés előkészítéséhez. Hüvelyesként a borsófa megköti a nitrogént. Alkalmas egysoros szántóföldi szélfogókba ültetésre, ahol sűrű, rövid gátra van szükség.
A magokat időnként néhány énekesmadár megeszi, de illatos virágai sok pollenfogyasztó állatot vonzanak.

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Borsófa
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsófa témájú médiaállományokat.