Borsófa
- (Caragana arborescens, Syn: )
- Más neve(i): Borsófa, karakáncserje, szibériai borsófa,
- A borsófa, Szibériában és Kína egyes részein, valamint a szomszédos Mongóliában és Kazahsztánban őshonos hüvelyesek. Eurázsiai bevándorlók vitték az Egyesült Államokba, akik táplálékforrásként használták. Az Egyesült Államok egyes területein invazív fajnak számít.
- Ez egy évelő cserje vagy kis fa, amely 2–6 m magas. Jellemzően mérsékelt vagy gyors növekedési ütemű.
- A levelek világoszöldtől sötétzöldig változnak, és váltakoznak, és sok kis levélkével összetettek. Illatos sárga virágai májusban vagy júniusban nyílnak. A gyümölcsök hüvelyesek, amelyek sok magot tartalmaznak, és júliusban érnek. Ahogy a maghüvelyek kiszáradnak, hajlamosak megcsavarodni és kipattanni, így kiszabadulnak a magok.
- A borsófa dísznövényként és bonsaiként termeszthető . Kiterjedt gyökérrendszerrel rendelkezik, és erózió elleni védekezésre használható. Az illatos virágok vonzzák a méheket.
- A magvak ehetők, de fogyasztás előtt meg kell főzni. A borsófa nem proteinogén L-kanavanint tartalmaz, és közel 6-13% L- kanavanint tárolhat száraz tömegben. Nem volt igazolt mérgezés a magvak elfogyasztása miatt. A virágok is ehetők, salátákhoz is felhasználhatók.
- Többsoros telepítések külső soraiba ültetésre javasolt. Használható a talaj semlegesítésére a további ültetés előkészítéséhez. Hüvelyesként a borsófa megköti a nitrogént. Alkalmas egysoros szántóföldi szélfogókba ültetésre, ahol sűrű, rövid gátra van szükség.
- A magokat időnként néhány énekesmadár megeszi, de illatos virágai sok pollenfogyasztó állatot vonzanak.
Lásd még: Mit-mihez
- Magyar Wikipédia: Borsófa