Honos valószínűleg közép-Ázsiában (Turkesztán) vagy Egyiptomban. A Mediterráneum országaiban, Szíriában, Egyiptomban, Marokkóban, sőt É-Amerikában, Chilében és Indiában is termesztik. Egyéves lágyszárú. Küllemében a köménymagra emlékeztet, de ízében teljesen eltér attól: földes-füstös aromája van, amelyet egyesek csípősnek írnak le. Az indiai és a közép-amerikai konyhában alapvető fontosságú fűszer, de több európai országban is elterjedtebb a konyhaköménynél.
Felhasználjuk: Belsőleg emésztési nehézségek, bélgázok és bélfertőzés esetén ajánlott. A szoptatás közbeni tejcsatorna-elzáródás kezelésére is alkalmazható. Külsőleg a borsosköményt bizonyos készítmények összetevőjeként a fájó ízületek bedörzsölésére használják. - A kömény illóolajában található kuminaldehid nevű kis molekula gátolja az alfa-szinuklein nevű fehérje csomósodását az idegszöveti sejtekben. Ezek a csomósodások (gliális citoplazmikus zárványok) olyan súlyos neurodegeneratív betegségek közös jellemzői, mint a Lewy-testek által okozott elmebaj, Parkinson-kór, és multiszisztémás atrófia(MSA). Fűszer, és a likőripar is felhasználja.
Ellenjavallat: Az illóolaja nagyobb mennyiségben mérgezőnek bizonyult, és idegi izgalmi állapotot okozott.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
