Honos Malajziában. Trópusokon (Fülöp-szigetek, Indonézia, K-Afrikai szigetek, Madagaszkár, Sri Lanka, D-Amerika) termesztik. Örökzöld, kb. 20 m magas fa.
Tartalmaz:→ 15-20% illóolaj (85-95%-a eugenol, továbbá eugenolacetát, caryophyllen, alifás keton, monoterpének), kb. 0,4% flavonoid (kvercetin- és kempferol-származékok), kb. 12% cserzőanyag (főleg gallotannin,, ellagitannin), fenolkarbonsavak, szterol, triterpén, chromon-C-glikozid, kevés zsíros olaj
Gyógyhatása(i): illóolaj (antibakteriális), (antiphlogisticum), antisepticum (leginkább fogászatban), külsőleg még egyes vírusokra gátló hatású, repellens, belsőleg aromaticum, (stomachicum), carminativum, tonicum. A bimbójából, szárából, leveléből és magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban alkalmazzák. A szegfűszegolajban sok (15% körül) az eugenol, ami a vanillin egyik fő aromaanyaga. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Caryophylli aetheroleum néven hivatalos drog.
Felhasználjuk:A fűszert a pirosló virágbimbókból készítik: a zsenge bimbókat pálmalevélbe csomagolva szárítják, amíg a közismert barnára nem sötétednek. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet, innen a szegfűszeg név. Pikáns mártások, paradicsomos és boros ételek, páclevek és főleg sütemények ízesítésére használják. Savanyúságokba is tehető, finom, különleges ízárnyalatot ad a savanyúságnak. Fahéjjal kombinálva többféle – főleg gyümölcsös, illetve alkoholos – italt ízesítenek vele.Nemcsak a szárított bimbót használják, hanem a virágot is – Indonéziában például cigaretta illatosítására is.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
