Címerhatározó/Rakovszky címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Rakovszky család címerével foglalkozik.
nagyrákói Rakovszky (nagyrákói és kelemenfalvi ill. nagyrákói és nagyselmeczi)
szerkesztés
Rákói Rakovszky Márton és János 1561 augusztus 16., Bécs I. Ferdinánd címer általa: atyafiaik András, Albert, Mátyás
P 584 Rakovszky cs. lt. Lajstr. ir. 5
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
A család címerének néhány változata:
szerkesztés
A család mindegyik ága ugyanazt a címert használja. A pecsétgyűrű a tulajdonosa izlését tükrözi.
A család címerének története
szerkesztésA törzsökös túróczvármegyei eredetű, de Liptó, Zólyom, Árva, Trencsén, Pest, Heves Nógrád és Abauj és més vármegyékbe is elszármazott igen régi nemes család, eredete a XIII. század elejéig mutatható ki okmányilag. Első ismert gyökereik Márton udvari káplán és testvére László, akik a szerencsétlen sajói ütközet után IV. Béla kiséretében voltak. Csernekinek (de Chernek) írták magukat, így lehet, hogy a Vladár és Dessewffy családokkal, kiknek az ősei szintén ott voltak a sajói ütközetben, közös eredetű.
Nagyrákó, a középkori oklevelekben mindig mindig "Rakouch" vagyis "Rákóc" szerepel, ezért is írta magát a család a 16. században több helyen Rákóczi-nak.
A családnak fiágon tulajdonképpen magvaszakadt, de Rákói Annát királyi engedéllyel fiúsították. Férje, Temérdek András egyik leszármazottja, kisjeszeni Jeszenszky Mátyás, túróci alispán volt, aki a Jeszen törzsből származott, melynek nemességét III. László király 1204-ben megerősítette, ő Rákóra 1483-ban Mátyástól, majd 1499-ben II. Ulászlótól kapott adományt. A fiúsított Anna utódaiban maradt fenn a család, mely a Jeszen törzs kisjeszeni birtokait is örökölte, s rákói és kisjeszeni Rákói-nak írta magát. Mátyás Simon nevű fia kezdte használni a Rakovszky nevet.
XVI. szd. György (meghalt 1565-ben) - a XVI. században a család legnevezetesebb embere volt. 1541-ben Turóc vármegye alispánja lett. 1542-ben Révay Ferenc alnádor mellet itélõmester, 1543-ban országgyűlési követ a királyhoz a besztercei törvények megerősítése végett. 1552-ben Izabellához Kassára, s a lengyel királyhoz követségben járt. 1555-ben I. Ferdinánd király által nevezetes ügyben küldetett Lengyelországba, Izabella udvarába. 1558-ban alnádor és királyi udvarnok lett. Ebben az időben Turócvármegye cimere, a Révay és a Rakovszky családok egyesített címere volt. 1561-ben I. Ferdinánd királytól családja nemességének és régi törzsökös származásának megerősítését, és cimerének bővítését nyerte.
Márton, Turóc vármegye alispánja (1579, 1592-1595), királyi kamarai tanácsos, költő De partibus Republicae et causis mutationum, Regnorum, imperiorumque... (Bécs, 1590) című művében magát hol Rákóczynak, hol Rakovszkynak írta. A család neve csak ekkor kezdett Rakovszkyként állandósulni, a rákói ősi birtokról.(Bráz Béla volt turócvármegyei levéltáros tanulmánya szerint viszont csak a 17. században.)
A 16. század közepén a család megszerezte Kelemenfalvát és tagjai az előnevüket nagyrákói és kelemenfalvi alakban használták. A család liptói ágától a 16. században János szerezte meg Nagyselmencet, és a nevét "de Nagy-Selmencz" alakban írta. A XVII. szd-ban élt Péter és János osztályegyességet kötöttek a családi javakról. Péter, kinek a turócmegyei birtokok jutottak, alapítója lett a család turóci és zólyomi főágának (nagyrákói és kelemenfalvi előnévvel). János pedig, ki a Liptóvármegyei birtokokat nyerte, alapította a liptói főágat (nagyrákói és nagyselmeczi előnévvel).
A család eredeti címere a rák volt, vízszintes, vagy függőleges helyzetben. Legrégibb ismert forrása Rakovszky György pecsétje 1553-ból. I. Ferdinánd 1561-es címerbővítő oklevele általánosan ismert a szakirodalomban: A vágott pajzs felső mezőjében kék alapon aranykoronából kinövő két ezüst liliom között növekvő páncélos vitéz. Jobb kezében ezüst kardot, bal kezében zöld pálmaágat tart. A mező jobb felső sarkában arany nap, a bal felső sarkában arany csillag látható. Az alsó mezőben arany alapon, vörös rák van pólyásan. A sisakdísz megegyezik a felső mező címerképével, a sisaktakaró jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös.
A közös címer az 1561-ben adományozott, ahogy arról egy másolat fentebb látható. De mível ezt nem mindenki ismerte, különböző változatok is keletkeztek. Ezen téves ábrázolások viszont a Címerhatároző számára fontosak.
Ezen címer variánsai közé tartozik, a vörössel és ezüsttel vágott pajzs, miközben a mezők címerábrái, és azok színei nem változnak. Egyes forrásokon a rák - kék folyó, zöld hármas halom, vagy hármas szikla fölött látható. A Pettkó-féle pecsétgyűjtemény címerében, a család liptói ágának (nagyrákói és nagyselmenczi) címerén, a címerábrák a felső mezőben ellentétes irányban helyezkednek el. A nap helyett a pecsétvéső félholdat ábrázolt, és a pajzs alsó mezője a pecsét vonalkázása szerint zöld színű volt. A pajzs fölött nemesi korona látható.
A család egyik kiemelkedő tagja, Rakovszky Márton altábornagy, a Mária Terézia Rend lovagja, ki mint Székely Határőr Huszárezred parancsnoka vonult nyugalomba, aki 1812-ben osztrák bárói rangot és címerbővítést nyert, de nem volt egyenesági örököse, így ága kihalt. A csíksomlyói kegytemplom Szt Anna oltára arra enged gyanitani, hogy volt egy Márton nevű fia és egy Apollonia nevű lánya, kik gyerekkorban haltak meg. A Rakovszky család nem fogadta el a bárói rang más tagra való kiterjesztését, mert az osztrák és nem magyar rang volt
A Rakovszky család címere előfordul Túróc vármegye címerében is. I. György, Turóc vármegye alispánja (1541), az akkori szokás szerint, a saját családi pecsétjét használta a megye hivatalos pecsétjeként is, de a megye ezt a címert nem sokáig viselte, mert később a mindenkori főtisztviselők pecséteit vette igénybe. Azonban 1639-ben ismét elfogadta pecsétjéül, majd a család címere 1715-ben lett véglegesen része Turóc vármegye hivatalos címerének. Erre a szövetséges rendek 1707-es ónodi országgyűlése után került sor, melyen Menyhért, Túróc vármegye jegyzője, és Árva vármegye alispánja, társával Okolicsányi Kristóffal, a békekötés mellett érvelt. Rákóczy felkiáltására Bercsényi - kinek felesége és Rakovszky Menyhért felesége unokatestvérek voltak - karddal Rakovszky Menyhértre ütött. A követek erre mindkettőjüket lekaszabolták, Turóc zászlóit és pecsétét összetörték, és a megyét kitörölték a vármegyék sorából. A Rákóczi szabadságharc után a megyét visszaállították, és a két követ emlékére az 1715. évi 46. tc. Turóc vármegye a címerébe felvette a két család, valamint a főispáni tisztet adó Révay család címerét.
- Irodalom:
Nagy Iván, IX. 611-621. l., Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, Kempelen Béla, Daróczy, Szluha, stb.
Jozef Novák: Rodové erby na Slovensku. Bratislava, 1986. 129-131. l.
A Rakovszky család közleményei
Külső hivatkozások:
A Rakovszky család honlapján, a Heraldika [1] rovatban minden elérhető címer-ábrázolás be van/lesz mutatva. Az címerbővítő oklevél az "Oklevelek"[2] rovatban található.
Lásd még: Vö. Morász címer