Kertészet/Sáskák/Sivatagi vándorsáska

(Schistocerca gregaria szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 11549 bájt

Kertészet

Sivatagi vándorsáska


Sivatagi vándorsáska
Egy nimfa
A párzás
Tojásrakás közben
Sivatagi vándorsáska
(Schistocerca gregaria, Syn: -)
Más neve(i): -


A sivatagi vándorsáska a rovarok osztályának egyenesszárnyúak rendjébe, ezen belül a sáskafélék családjába tartozó faj.
Hatalmas rajai évezredekig veszélyeztették Észak-Afrika és a Közel-Kelet megélhetését. Ma akár az emberiség által megtermelt összes élelem tizedét is képes elfogyasztani. Rajai gyorsan mozognak, ezért az egyik legveszélyesebb kártevő. Komoly tényezőnek tekinthető az éhínségek létrejöttében.
A közelmúlt nagyobb sáskajárása 2004–2005-ben Nyugat-Afrikában okozott éhínséget, majd 2019-2020-ban Kelet-Afrikában okoztak hatalmas pusztítást és éhínséget. 2020 februárjában még képtelenek voltak megfékezni a 2019 nyara óta tartó, több országra kiterjedő sáskajárást.
Legnagyobb számban az észak-afrikai Száhil övben él, de állománya kiterjed az arab államokra, Iránra, Izraelre, Törökországra és Dél-Spanyolországra is. Az Afrika területén vándorló sáskák a több hónapos út során 3000-5000 kilométeres távolságokat tesznek meg.
A hím hossza 60 milliméter, a nőstényé 80 milliméter. A sivatagi vándorsáskának két megjelenési formája létezik. A homokszínű példányok magányosan élnek, amikor azonban hatalmas rajokban útra kelnek, élénk sárga, narancssárga és fekete színt öltenek. A sivatagi vándorsáska potroha igen mozgékony, mivel szelvényekből áll. Ez különösen a nőstényeknek jelent előnyt, mert a peterakás során a potroh segítségével ás lyukat a talajba. Ízületekkel tagolt ugrólábai, erős izmokkal van ellátva. A lábak végén karmok és párna könnyítik meg a járást. A rovarnak két pár hártyás szárnya van. A hátsó pár szárny kétszer olyan hosszú, mint az első pár. A sáska a szagokat rövid, ízekből álló csápokkal érzékeli. Szájszerve egy pár erőteljes, fogazott csáprágókból a növények lerágásához.
A sivatagi vándorsáska magányosan vagy hatalmas, vándorló raj tagjaként él, amelynek létszáma akár 50 millió is lehet. Mivel az egyedek egymáshoz igazodnak a rajban, az képtelen irányt váltani. Az átalakulást az egyedek egymáshoz való dörzsölődése okozza. Tápláléka levelek, növényi szárak, gyümölcsök és virágok. Nem válogatós, minden növényt megeszik. Minden nap a saját testtömegével (2 gramm) megegyező tömegű táplálékot fogyaszt. Az állat körülbelül 8 hónapig él.
A nőstény több, 80-100 darab petét tartalmazó petecsomót rak a talajba. A petecsomót burok védi, amely meg is keményedik. A peték kifejlődéséhez a trópusokon 10-14 nap, a hűvösebb éghajlatú területeken 70 nap kell, hogy elteljen. Amikor a lárvák kikelnek, rövid idő múlva már úgy néznek ki, mint szüleik kicsinyített változatban. Azután 4-5 lárvastádiumon mennek keresztül, miközben minden vedlés után egy kicsit nagyobbak lesznek. Az utolsó lárvastádiumban a sáska szárnyat növeszt.
Ha a növényzet úgy oszlik meg az esős időszakban, hogy a nimfák összegyűlhessenek, és elég eső esett ahhoz, hogy sok pete keljen ki, akkor a nimfák összegyűlnek. Összedörzsölődő hátsó lábaik okozta inger hatására átalakulnak rajképző alakká. Színük zöldről fekete-sárgára vált, a kifejlett egyedek pedig barnáról pirosra vagy sárgára váltanak. Testük megrövidül, és feromont bocsát ki, amivel vonzza fajtársait. Így a nimfák kis csapata hamarosan rajjá nő. A felnőttek és a nimfák által kibocsátott feromon különböző, sőt, a felnőtt feromon összezavarja a nimfákat, mivel azok csak látják és tapintják, de nem szagolják egymást. Néhány nap múlva a nimfák csapata feloszlik, és újra magányos alakra váltanak. Ez a jövőben segíthet védekezni a sáskarajok ellen.
A guaiacol a vándorsáska rajképzését irányító feromonok egyik fő összetevője. A vándorsáska beleiben termelődik a táplálék lebontásával, és a Pantoea (Enterobacter) baktériumok közreműködésével.
A nyugalmi időszakokban a sivatagi vándorsáskák a Mauritániától a Szaharán és az Arab-félszigeten át Északnyugat-Indiáig terjedő 16 millió négyzetkilométeres területen élnek. A rajok azonban ennél sokkal messzebbre is eljutnak, így Spanyolországba, Oroszországba, Nigériába, Kenyába, Kelet-Indiába és Délnyugat-Ázsiába. Összesen 60 ország, 32 millió négyzetkilométer szenvedhet el sáskajárást.
A sáskarajok a széllel haladnak, és a szél sebességét is felveszik. Naponta 100-200 kilométert tesznek meg, és a tengerszint felett 2000 méterre is felhatolhatnak. Mivel ennél magasabbra nem tudnak menni a hideg miatt, ezért a nagy hegyláncok a rajok útját állják. Nem hatolnak be az őserdőkbe, vagy Közép-Európába. A tengerek ezzel szemben nem jelentenek akadályt a repülni tudó kifejlett sáskák számára. A rajok rendszeresen átrepülik a Vörös-tengert, sőt, az 1987-89 -es sáskajárásban tíz nap alatt átkeltek az Atlanti-óceánon is a Karib-szigetekre. Egy raj 1200 négyzetkilométert is elfoglalhat, négyzetkilométerenként 40-80 millió sáskával. A raj létszáma nemzedékenként 10-16-szorosára is nőhet.
Amerre jár, a raj mindenféle növényt feleszik, sőt, ürülékével a maradékot is mérgezővé teszi az ember számára. A Biblia és a Korán is említ sáskajárásokat, és Etiópiában is több alkalommal tette súlyosabbá az éhínséget. A 20. és a 21. század sáskajárásai: 1926-1934, 1940–1948, 1949–1963, 1967–1969, 1987–1989 és 2003-2005. 1915 márciusa és októbere között az oszmán Palesztinában majdnem a teljes növényzetet elpusztította.
Ázsia és Afrika sáskajárástól fenyegetett országaiban fontos a korai figyelmeztetés és a megelőzés. A FAO Desert Locust Information Service (DLIS) szervezete Rómában napi rendszerességgel figyeli az időjárást, az ökológiai állapotokat és a sáskahelyzetet. Begyűjti az egyes nemzeti megfigyelőállomások adatait, és összeveti a műholdas felvételekkel. Ezek alapján előrejelzéseket készít a csapadékra és a hőmérsékletre. Ez alapján hat hétre előrejelzi a sáskák szaporodását és mozgását. Eredményeiről havi rendszerességgel megjelenő kiadványában tájékoztatja az érintetteket már az 1970-es évek óta. Az 1990-es évektől az eredmények megtalálhatók a Sáska előrejelzés oldalon. A FAO informálja az érintett országokat, a védekezésben is támogatja őket, sőt, összehangolja az egyes nemzeti stratégiákat.
A kontrollálásban nehézséget jelent a nagy elterjedési terület, az infrastruktúra fejletlensége, a megfigyelésre és ellenőrzésre szánt források szűkössége. Emellett még a politikai súrlódások is akadályozzák a DLIS munkáját.
Jelenleg a védekezés fő eszközei a rovarirtó szerek kicsi koncentrált adagjai, amiket járművekről szórnak szét, vagy spré formában terjesztenek szét ultra alacsony koncentrációban (ULV). A szer azután hat, miután a rovar érintkezésbe lépett vele, például belelépett, vagy evett abból a levélből, amire rászáradt. Ez kormányzati ügynökségek és speciális szervezetek feladata.
A sáskák természetes ragadozói és élősködői, mint a parazita legyek és fürkészdarazsak, madarak és hüllők nem sokat tudnak segíteni a már kialakult rajok ellen, hiszen étvágyuk nem tud lépést tartani a rajok növekedése mellett. A nyugalmi időszakokban viszont segíthetnek ellenőrzés alatt tartani a sáskákat.
A gazdák gyakran mechanikai módszerekkel próbálnak védekezni, például égetéssel és árokásással, de ez nagyon munkaigényes, és ha a sáskák nagy területet lepnek el, akkor nem is hatékony. Gyakran zajjal vagy égetéssel igyekeznek elűzni a rajt a földjükről, de ezzel a szomszédok földjére kergeti őket, ahonnan hamarosan visszatérnek.
A természetbarát védekezési módok közé tartozik az Ním-fa (Azadirachta indica) kivonata, a feromonok, a gombák és a baktériumok. Hatékonyságuk elérheti a hagyományos rovarirtó szerekét, de lassabban ölnek, általában 2-10 nap alatt.
Alapvetően két csoportba sorolhatók: biokémiai vagy mikrobiológiai. A biokémiai szerek hasonlóak a természetben előforduló anyagokhoz, és nem mérgezők, csak összezavarják a rovarokat. Ide sorolhatók a feromonok. A mikrobiológiai szereket baktériumok, gombák, algák vagy vírusok állítják elő. Ezek a fajra jellemző betegséget okoznak a sáskákban.
Az 1990-es évek vége óta fejlesztettek egy szert, amit a Metarhizium acridum gomba termel. A Metarhizium gombák világszerte elterjedtek, és több rovarfajt is fertőznek. Az M. acridum a sivatagi vándorsáskára és rokon fajaira specializálódott, ezért vált a termék aktív összetevőjévé. A terméket Afrikában Green Muscle, Ausztráliában Green Guard néven forgalmazzák.
A vegyi rovarirtó szerekhez hasonlóan permetezik ki, de azoknál lassabban hat. Az ajánlott adagolásban két hét alatt irtja ki a sáskák 90%-át. Emiatt leginkább a nimfák ellen hatásos, amelyek a termőföldektől távol, a sivatagokban gyülekeznek. Előnye, hogy csak a sáskákra és a szöcskékre hat, így biztonságosabb, mint a vegyi irtószerek, így a sáskákat megevő ragadozók nem pusztulnak el, hanem folytathatják a sáskák ritkítását. Habár önmagukban képtelenek megelőzni a sáskajárást, segítenek kontroll alatt tartani a sáskákat, és ritkábbá tenni a rajzást. A biológiai irtószerek használata biztonságosabb, így vizek mellett és természetvédelmi területeken is bevethetők.
A Green Muscle-t a LUBILOSA Program keretében fejlesztették, amit 1989-ben a vegyi rovarirtószerek használata miatti aggodalom motivált az 1987-89-es sáskajárás elleni küzdelemben. A projekt a kórokozó mikroorganizmusokkal foglalkozott, mert a sáskák túl mozgékonyak, gyorsak és termékenyek ahhoz, hogy a hagyományos biológiai módszerek bevethetők lennének. A kórokozók mesterséges környezetben is tömegesen szaporíthatók, és a vegyszerekhez hasonlóan kipermetezhetők. A rovarok elleni gombákat hagyományosan csak nedves környezetben tekintik hatékonynak; ezzel szemben a Green Muscle még sivatagi körülmények között is hatékonyan irtja a sáskákat és a szöcskéket. A LUBILOSA Program olajos keverékkel juttatja ki a spórákat. A főpróba ideje 2005-2006-ban következett el, amikor Mauritániában és Algériában sikerült a segítségével megelőzni egy sáskajárást. A gomba által megbetegített sáskák lelassultak, így a madarak könnyen elfogták őket. A nimfák bandái egy hét alatt feloszlottak.


Lásd még: Magyar Wikipédia:Sivatagi vándorsáska


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia w:Sivatagi vándorsáska

A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi vándorsáska témájú médiaállományokat.