„Középiskolai dolgozatok/Zrínyi Miklós munkássága” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xbspiro (vitalap | szerkesztései)
a kategória
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
== Elöljáróban ==
Az itt olvasható szöveg egy 2003-ban, érettségire való órai készülés gyanánt írt dolgozat Zrínyi Miklós munkásságáról, elsősorban pedig a Szigeti veszedelemről. A gépelt szöveg nyelvtanilag javítva van (valamelyest) a kézírotthozkéz írotthoz képest.
 
== Dolgozatszöveg ==
20. sor:
Nagy művét, a Szigeti veszedelmet is „egy télben történt véghez vinnem munkámat...” sorral kezdi; bár ez valószínűleg csak retorikai túlzás. (A források eltérően ítélik ezt meg: Tüskés Tibor igaznak véli, Mohácsy Károly szerint viszont 47/48 telén fejezhette be művét). Témaként dédapja 1566-os szigetvári várvédelmét dolgozza fel barokk stílusban. Maga a mű célja valószínűleg a példakép-teremtés: dédapját mint Krisztus katonáját mutatja be; őt és seregét a történelmi tények ellenére győztesként tünteti fel. A történelmi paradoxon feloldására áldozza a mű nagy részét. Ennek eleme az erkölcsi fölény.
 
A Szigeti veszedelem maga 15 énekbe csoportosítva 1568 strófa. Ebből kettő számozatlan, az így létrejövő 1566 versszak jelzés értékű. Az egyes elkülönülő szakaszok megfelelnek az ókori eposzi szabályoknak: az eposzi kellékek nagy rész megtalálható a műben. „Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény; rendkívüli képeségekkelképességekkel rendelkező hőse természetfeletti lényektől is támogatva – de nem varázserő révén – nagy, egy egész közösség sorsára nézve jelentős tetteket visz véghez.” A Szigeti Veszedelem az első magyar nyelvű eben a műfajban.
 
Az első szerkezeti elem a dedikáció: „dedikálom ezt a munkámat a magyar nemességnek: adja az Isten, hogy véremet utolsó csöppig neki dedikálhassam”.
 
A másodkmásodik szerkezeti elem (az I. szakasz) szerepe az előkészítés. Nagyjából az 1566. június-július havi események feldolgozása, az ostrom előkészületeinek bemutatása. Erre a szakaszra hárul a magyarok erkölcsi fölényének megteremtése is. Az Aeneis hatására írt első versszakot a propozíciós második követi (témamegjelölés). A 3-6. verszakokbanversszakokban a Szűz Máriához mint múzsához való könyörgés kap helyet (invokáció). A jeremiádok stílusában írva felsorolja a magyarokkal történt emlékezetes eseményeket, melyeket Istentől származtat. A XVI. századi katasztrófáliskatasztrofális magyar állapotokat a hálátlasághálátlanság miatt haragra gyúlt Isten csapásai okozták. A műben a törökök szájából hangzik el amagyaroka magyarok bűneinek felsorolása. A harc elkerülhetetlenségét, egyértelmű végkifejletét sejteti, hogy az alvilág Isten parancsára szít haragot Szulejmánban a magyarok ellen: az eredetileg Eger ellen induló törökök – tudomást szerezve Zrínyi rajtaütéseiről – Szigetvár felé veszik az irányt. A védőseregnek – készülvén az ostromra – Zrínyi mond szózatot (5. ének). Itt is megjelenik a sokszor használt felsorolás mint szerkezeti elem, mely itt a megnyert magyar-török ütközetek lajstromba vételével igyekszik oszlatni a törökök legyőzhetetlenségének mítoszát. A magyar seregszemle (enumeráció) meggyőzi az olvasót a harcosok szívósságáról, összetartásáról és kapitányuk felé táplált szeretetük őszinteségéről. A török seregszemle már egy széteső, aljas (alvilághoz tartozó), tekintélyelvű hadsereget mutat be, melynek ereje katonáinak mennyiségében és nem minőségében rejlik.
 
A középső rész (7-13. ének) a ostrom menetét ismerteti (1566. augusztus). Itt szerepelnek a vár körüli harcok és rohamok. Zrínyi hadjártassága itt tűnik ki igazán a csatajelentekcsatajelenetek ábrázolásában (por, füst, stb.), de a döntő ütközetet már a halál csendje lengi körül:
 
„Mind ennyi között is egyjajagatás nincsen,<br>
33. sor:
Bocsátják lölköket Isten eleiben.”<br>
 
A 13. énekre nyilvánvlóványilvánvalóvá válik a törökök veresége, amikor már elvonulni készülnek jön csak a sorsfordító pillanat: a törökök elfogják a magyar postagalambot. (Zrínyi ezzel kanyarodik vissza a történelmi valósághoz.)
 
Így kerül sor a végső ütközetre (14-15. ének), mely Zrínyi kirohanását és SzulejménSzulejmán halálát beszéli el. Ebbe a harcba már a pokolbeliek és az angyallégiók is beszállnak. A halottak előtt már a Földön megnyílik a Mennyország kapuja:
 
„Ahon nyitva látom IstetnnekIstennek országát... ”
 
== Kézírásban ==