„Heraldika/Axiomatikus heraldika” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) |
||
36. sor:
A [[herold]]ok címerszemlélete keveréke volt a szerkezeti és a szimbolikus szemléletnek, de alapjaiban '''szerkezeti szemléletű''' volt, ami a [[címer]]ek megrajzolásának, [[címerleírás|leírásának]], nyilvántartásának stb. a legegyszerűbb és legtermészetesebb, azaz magáról értetődő módja. Már nagyon hamar hierarchikus felépítés és rangfokozat alakult ki a körükben aszerint, hogy az adott herold ([[címerkirály]], herold, [[perszevant]], [[apród]] stb.) milyen fokú jártasságot szerzett a címerek ismeretében. Külön céhekbe tömörültek és „tudományukra” titokzatos lepel borult, mely mögé a kívülállónak nem volt betekintése. A heroldok úgy vélték, hogy egyedül ők a címerek értői, ezért a korai [[heraldikus]]okat is lenézték, mint olyanokat, akik nincsenek birtokában a valódi tannak.
A titok megtartását szolgálta az aprólékos nevezéktan és a pontos címerleírás kifejlesztése. Az [[axiomatikus heraldika]] két legfontosabb eszközét tehát a heroldok hozták létre. Ha joggal akartak a címerek értőinek címével büszkélkedni, az adott heroldnak kényszerű módon ismernie kellett a fennhatósága alá tartozó terület címerviselőinek a címereit, bármikor fel kellett azokat ismernie, nyilván kellett azokat tartania, tudnia kellett azokat lerajzolni és megfelelően leírni, mely alapján a címerrajz is könnyen elkészíthető volt. A nyilvántartáshoz [[címertekercs]]eket és [[címerkönyv]]eket állítottak össze, melyek a [[Heraldikai lexikon/címer|címer]]eket (illetve a [[címerleírás]]okat) gyakran tematikusan (a [[mesteralak]]ok és/vagy a [[címerábra|címerábrák]] szerint, majd alfabetikusan) csoportosították. Ilyen tematikus címerkönyvek például az [[ordinary]]nak nevezett angol címerregiszterek. Így lényegében a [[herold]]ok fejlesztették ki az egyik legfontosabb metodológiai eszközt is, a [[címerhatározó]]t, illetve a [[címerhatározás]] egyik lehetséges megvalósítási elvét.
A heroldok arra törekedtek, hogy a [[címerleírás|leírás]] rövid és tömör legyen. Például a francia és az angol (anglo-norman) címerleírás ma is pusztán egy, legfeljebb két mondatból álló, pár szavas leírás. Ahhoz, hogy ez a leírás ilyen rövid és tömör maradhasson, a [[címerművészet]] gazdagodása által létrejövő egyre újabb testtartások, ''[[póz]]''ok, ''[[helyzet]]''ek, ''[[megkülönböztető jegyek|kiegészítő jegyek]]'', stb. megnevezésére is külön kifejezést kellett használatba venni. A francia és az angol [[nevezéktan]] (melynek nagy része szintén francia eredetű) így rendkívül bonyolulttá vált, melyet csak ezen „tudomány” értői ismernek. Ez egyrészt a fent említett titoktartás következménye (mivel a heroldi hivatás a céhen belül a megélhetés forrása is volt), másrészt az egyre újabb pózok, kiegészítő jegyek stb. használatba vételének az eredménye.
| |||