„Wittich Zsuzsanna írásai/Anyaság és környéke” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
Szóval kicsi, de nagyon izgalmas piac volt. Az embernek mindig volt esélye valami kincsre rábukkanni.<br>
Ahol épp álltam, az árus csupa gyerekjátékokat kínált, plüss állatkákat, és egyebeket, amiket régi tulajdonosaik meguntak, vagy felnövekedvén kiselejteztek a gyerekszobából.<br>
Egy fiatal anyuka jött egy kislánykával. A gyerek göndör haja két varkocsba kötve, fekete szeme ide-oda táncol a látnivalók után. Bal keze anyukáéban, jobb kezével a plüssjátékok között válogat. Kedvező volt az ár, az anyuka
Rátalált a kincsre.<br>
A kincs nem plüssből volt, hanem valami gumi-szerű műanyagból, és nem is állatka volt, hanem egy baba. Előbb csak a feje látszott, sötét bőrszínű, barna hajú kislányt formázott, aztán mikor a kincstaláló előrángatta a többi játék közül, akkor tűnt elő, hogy ruhája is volt. De olyan koszos volt az egész baba, mint valami rossz csavargó gyerek. A kislány úgy ölelte magához, mint anya a megtalált gyermekét, és diadalmas mosollyal anyukájára ragyogtatva szemét így szólt: Ezt kérem. <br>
35. sor:
:::::::*
::::::::::::::::Dr.
44. sor:
Anyukámnak van szülinapja, nagy ünnep, mire mi megérkezünk, már ott szoronganak a torták és sütemények körül a lányok, vők, unokák és a dédunokák is! A férjem nyújtja a virágot, én verset hoztam, -mondom. Erre felfigyelnek, - köszönet Mindnyájuknak, mert szeretik a verseimet, -
-Hát, most te az unokája vagy? - szakítanak félbe. – Vagy az unokák nevében írtad? – Lecsitítom őket, kezdem újra.
<center>
74. sor:
== Honnan Jönnek a Kisbabák? ==
Most nem az, hogy hogyan lesznek, azt megírtam a Királyfi és a Szerelmes
Karina azt mesélte, hogy a szülei már válófélben voltak, illetve a válóper napján összejöttek egyikük lakásában, hogy a tárgyalásra induljanak. Több óra volt még a tárgyalás kezdetéig, és mert beszélgetni már nem tudtak, gondolták, elmennek valahová kirándulni. Csakhogy nagy eső kerekedett, így aztán otthon maradtak, és mintegy unalmukban… egyszer csak az ágyon találták magukat...<br>
90. sor:
- Azóta én már másképp gondolkodom. Sok filozófiai ismeretet szereztem, és abban a biztos tudatban élek, hogy igen, a születendő személy, mint test nélküli tudat létezik a születés előtt, és maga választ szülőket, és ez által testet, körülményeket, sorsot magának. <br>
- Én választottam őket? Hogy legyen, aki nem szeret?<br>
- Lehet. Nekik pedig fel kellett
- Szülőnek lenni nagy kaland, azt hiszem.<br>
- Igen. Nagy kaland, és nagy megtiszteltetés.<br>
407. sor:
- Igaz. Félénk, zárkózott ember lesz belőle. <br>
- És az is lehet, hogy majd visszaadja a kölcsönt. Lehet, hogy majd valakin, vagy valakiken megbosszulja a fájó kudarc élményét. <br>
Csend, elgondolkozás. Magunkba is nézünk, valószínűleg mindnyájan. Én is azért vagyok ilyen félénk is meg bántó is? Lehet, hogy engem is eltalált egy tojás? Vagy akár
- Lehet, hogy ő is így szerez majd fölényt, tekintélyt, így tesz majd valakivel, akit szeret. <br>
- Ez a kép lesz a viselkedési minta, hiszen az anyjától tanulta, aki szereti őt, és akit ő is szeret.<br>
| |||