Wikikönyvek

„Így éltük át a háborút” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Terckvart (vitalap | szerkesztései)
1 349 szerkesztés
KeFe (vitalap | szerkesztései)
260 952 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
 
:A II. világháború harci eseményeit a Budapesttől kb. 40 km távolságra fekvő Dorogon éltük át.
:Írásomat azzal kell kezdenemkezdeném, hogy 1944. október 15. után magyar és német katonai alakulatok gépjárművei több esetben parkoltak a Szent Borbála Bányatemplom környékén – így utcánkban is. A templom körül magas nyárfák, utcánkban elég terebélyes meggyfák álltak, ezt jó búvóhelynek találták az esetleges bombázások idejére. Le kell itt szögeznem: Dorogot az angolszász repülőgépek soha nem bombázták.
:A karácsony előtti héten már rohamlövegek telepedtek le.
:A szent este nálunk szokás szerint zajlott annak ellenére, hogy tudtuk, a frontvonal vészesen közeledik. Utána nyugovóra tértünk. Éjjel 3 órakor ablakunkat erősen kopogtatta valaki. Horváth Lajos bácsi volt, a sekrestyés. Figyelmeztette apámat, hogy az oroszok már Dágon vannak, de lehet, hogy Csolnokot is elérték. Mivel ekkor harci zaj nem hallatszott, mégis visszafeküdtünk az ágyba.
21. sor:
:Végül az alapul szolgáló munka egyik bekezdésében foglaltak késztetnek arra, hogy mégis leírjam élményeimet. Ebben a szerző (Dr. Csiffáry Nándor) megemlíti, hogy feltételezhetően lappanganak még források. Nem a forrássá válás igényével rovom soraimat, csupán némi kis kiegészítésre gondolok. Leírom hát azokat a történéseket, melyek több mint 65 évvel ezelőtt egy kis, a háború által összeterelt embercsoporttal estek meg.
 
:Ahogyan Dr. Csiffáry, én is 1944 karácsonyával kezdem. Csak azért, mert az iskola pincéjében velünk együtt lakó Horváth Lajos bácsi, aki az iskola pedellusa, a bányatemplom sekrestyése, harangozója volt, (s még mi nem, nagyon sok dologhoz értett, eredeti foglalkozása kovácsmester volt) dec. 25-én délután 3 óra tájban, amikor már félelmetesen nagy ágyúzás folyt, az óvóhelyről még visszaszaladt a templomba, hogy onnan az utolsó pillanatban az arany kelyheket, szentségtartót, ..... stb...., elhozza, általam jelenleg már nem tudott ok miatt kénytelen volt a templom főbejáratán bemenni annak ellenére, hogy a sekrestyeajtón át veszélytelenebb lett volna a templom épületének takarása miatt. (A belövések zömmel délkelet felől érkeztek.) Midőn a templomból kijött és a templom mellett visszafelé futott, egy lövedék a torony tetején álló hatalmas és nagysúlyú keresztet találta el.
 
:A kereszt lezuhant és Horváth Lajos bácsi mellett 2-3 méter távolságra ért földet. Ezen a néhány lépésen múlt az élete. Szerencsére sérülés nélkül tért vissza az óvóhelyre.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/wiki/Így_éltük_át_a_háborút”