„Heraldikai lexikon/Címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
55. sor:
A címerek örökletes voltának kifejezésére az olasz stemma 'címer' szó szolgált, mely a görög-latin stemma származéka, 'családi leszármazás, családfa' jelentéssel. Ide tartozik a német Erbe 'címer, örökség' jelentésű szó is.
A magyar 'címer' szó a lotharingiai ófrancia, [[Poitou]]ban és Anjouban is használatos 'sisaktaraj, sisakdísz' jelentésű francia ''cimier'' szóból ered és a feltételezések szerint a 13. században a nápolyi Anjou udvar közvetítésével jelent meg [[Magyarország]]on vagy a 12-13. században bevándorolt lotharingiai telepesek hozták magukkal. Végső etimológiája a [[görög]] ''χυμα'' 'fiatal hajtás, csúcs', latin cyma szóig vezethető vissza. (Plantagenet Gottfried címerjele is egy rekettyeág volt, melyet a kalapján viselt, valśzínűleg azért, hogy sikeresebb legyen a vadászatban.)
Egy időben a sisakdísz szinte fontosabb szerepet töltött be, mint a pajzs. Egy 1326-os oklevél szerint, melyet Károly Róbert Imre fia, Miklósnak adományozott, a címer még [[sisakdísz]]t jelentett és csak később nyerte el mai értelmét. („cristam inferius descriptam, que vulgo Cymer dicitur, in forma avis scilicet falkonis aurei, habentis distensas blaveas alas, sub quibus folia deaurata in modum herbe, vulgo Luhere dicte, pendent” Turul 1901. 98. l.) A legkorábi magyar címeradományok sisakdíszadományok voltak és a 13. századtól számos ún. sisakpecsét ismert, melyen csak a sisak és a sisakdísz látható. Mihály, Zólyomi ispán 1272-es pecsétjén a [[dőlt pajzs]]on a [[csöbörsisak]] ormán tollak (vagy virágok) láthatók. 1332-ben sisakdísz viselésére kapott engedélyt Kolos királyi apród fia, Kolos és Szécsényi Tamás [[országbíró]] (1349-1354) szintén sisakpecsétet használt.
63. sor:
A legkorábbi magyar címerek az Árpád-ház tagjainak pecsétjein maradtak fenn 1190 tájáról. Ezután kezdtek címert használni az országos méltóságviselők is, akiknek a pecsétjei nagyrészt szintén a királyi jelvényt ábrázolták, de hamar kimutathatók az ettől eltérő sajátos családi címerek is, melyek egyes feltételezések szerint az előkelő családok esetében az ősi nemzetségi totemekből származnak. A [[zászlósurak]] címerüket a [[bandérium]]ukra is ráhelyezték, mely alatt az adott úr csapata vonult hadba. A címeres zászló jelentősége különösen az Anjou-korban nőtt meg. A 13. századtól a fontosabb városok is kezdtek címeres pajzsot használni, sőt falusiak által kiállított és címeres pecséttel megerősített oklevél is ismert ebből a korból. A 14. századtól számos címeres sírkő maradt fenn és a [[polgár]]ok heraldikai ábrái gyakran váltak ötvösjellé, kovácsjeggyé, házjellé. [[Zsigmond]] király uralkodásától kezdve a címerhasználat a magyar [[köznemesség]] körében is általános lett.
A negyven évig fennálló szocialista rendszerben a címertant áltudománynak minősítették és a [[genealógia|genealógiával]] együtt gyakorlatilag tiltott terület volt, a címereket pedig egy levitézlett társadalmi osztály jelképeinek minősítették.
==A címerek hasznosítása==
| |||