„Akarta a fene/Petőfi jelenléte” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
7. sor:
:A figyelmesebb olvasók észrevehették, hogy az interpretáció az „Oh áldott, oh áldott” szavakhoz érve befejeződött. „A ''keze-irása!''” verszárlat – lényeges elem – kimaradt az értelmezésből.
:Ezt most pótolnánk.
:Ez a sor másképp kezelendő, mint az eddigiek. A dőlt betűvel szedetés (eredetiben: aláhúzás)
:Az aláhúzás régen is, ma is jelezhet elrontást, melléfogást. (A kurzívban is rejlik egy - nem túl szalonképes - metakommunikatív lehetőség.)
:Véleményünk szerint – e feloldás itt is a „jobb híján”esete - Arany áldást kér egy rontott írásra… pontosabban Petőfiére. Miért pont rá?
:Mert virtuálisan ott munkál e ballada megalkotásakor is a költőbarát. Ő volt az, emlékeztetnénk, aki
:1) óva intette Aranyt, hogy királyt pozitív színben tüntessen fel, még Mátyást se. <ref><small>(Petőfi levele Aranyhoz, Pest, Február 23. 1847.)</small></ref>
:2) hasonlóképp levelezik Arannyal, mint Mátyás és Szilágyi Erzsébet egymással a balladában.
:Petőfi egyszer nagy nekibúsulásában – vagy jókedvében? – elkövetett a
:Amely ármányos kézírásról Petőfi már csak azért is eszünkbe jut - pár asszociatív bakugrást közbeiktatva -, mert Schiller műve az ''Ármány és szerelem''.
:A német költő ezen drámája Arany balladájának "ármány" dőlt betűs szavából ugrott be. :Petőfi Sándor személyéről van szó tehát... és hogy mi lenne ez a bizonyos kijavítandó vers, ami a Felhők ciklusban született … kiderül a végén az évköri menetnek… Ime, Arany egy 1847 szeptemberi levélrészlete Petőfihez: figyeljük meg az idő (egy nászéjszaka miatti!) megcsavarodását és a piros-fekete szín külön kiemelését…
|