„Akarta a fene/A walesi bárdok elemzése” változatai közötti eltérés

:Megérkezve Montgomerybe („Montgomery a vár neve, hol aznap este szállt/Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt”) Edwárd leszáll – de fenn is marad egyben, mert a magas lóról fog mindenkivel beszélni a későbbiekben is! (A leszálló holdcsomó zárja az Ikreket, ő szállítja le is a királyt.) Az Ikrek jegye ad hangulati felvezetést az elkövetkezőkhöz – amiben persze nem lesz sok köszönet A köszönet, kegyelem Jupiter sajátja, de az általa képviselt tulajdonságok Wales-ben hiányozni fognak, mivel Jupiter száműzött a Szűzben - azaz Wales-ben -, ugyanakkor az Ikrekben is, ahonnan Edwárd érkezik. A majdani kegyetlen bosszút, megtorlás lehetőségét is láthatjuk ebben a jupiteri száműzetésben.

:Hogy éles konfliktus várható, előrevetíti az is, hogy a két jegy - Ikrek-Szűz -, annak dacára, hogy hasonlóak száműzött és otthon lévő bolygóminőségek terén, egymással derékszöget alkotnak. Ez a legkeményebb összecsapásokat prognosztizálja.

:Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a Montgomery-jelenet csuklópontként szolgál a balladában, lehet még Ikrekként, de már Szűz jegyként is értelmezni.

:A lovával folytatott szavak nélküli, belső dialógus a Montgomery vár kapujánál átvált valósra. Ha Szűz jegyének fogjuk fel a Montgomerybe való érkezést, akkor azon a helyén járunk az évnek, ahol a házigazda (ő szokott otthon lenni) és az első szószóló - itt: az előre köszönő - azonosak… Ezáltal egyértelműen eldől, a lakoma a Szűz téridejében fog játszódni. Láthatólag egy olyan nevű köszön – szólal meg – előre és elsőnek, aki nevében hordja a hely nevét (Montgomery) Ez az egybeesés - hogy valakit úgy is hívnak, mint a helyet, ahol lakik - csak egy helyén az évkörnek lehetséges: a Szűzben. Ott eshet meg csak és kizárólag, hogy az otthont adó és elsőként szóló - erőben lévő - bolygó azonos, azaz Merkúr. Egy Edwardról – angol királyi sarj - ugye nem tesszük fel, hogy előre köszönjön, mikor megérkezik vendégségbe?

 

:A három bárd három időbeli aspektusa ugyanannak a megjelenési formának. Ők hárman képviselik egyszerre a Szűzben vesztes Vénuszt. A Szűzre jellemző önmegsokszorozó tendencia kiolvasható mind a képi jeléből a Szűznek (párhuzamosan lefutó 3 vonal), mind abból, hogy ezért pont 3 bárdot léptet fel Arany. (De mikor képzeletbeli tükrében gyönyörködne saját magában, is ugyanezt végzi Edvárd: sokszorozza önmagát…) Bár alul maradnak a bárdok a királyi önkénnyel és zsarnoksággal szemben, erkölcsileg ők a győzők.

:Az első bárd vén, a második fiatal, a harmadik Petőfi…Az első dalnok személyében egy VéN őSz, („…fehér galamb/Ősz bárd…”) lép be, ő a Hajnalcsillag, vörösségét a kelő Nap kölcsönzi. Így dalol: „Fegyver csörög, haló hörög,/A nap vértóba száll,/Vérszagra gyűl az éji vad:/Te tetted ezt, király”. Felhívjuk a figyelmet, hogy elbeszélő múlt időben ugyanazt a testi vonzalmát hánytorgatja fel Edwardnak e dalos, mint a lova színe angolul.

:A második bárd nagyon dallamos, fülbemászó, lágy lejtésű sorokban énekel, zsongítóan szépek szavai. Ő az esti Vénusz, az Esthajnal. „Lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé”. A sok folyékony 'l' hang teszi ilyen kellemessé a hangzatot. (6 'l' hang jut 32-re, ami 18 százalékos arányt eredményez, ami pont a duplája, mint amekkorával e hang a közbeszédben képviseltetik. Számításaink szerint az 9%)