„Akarta a fene/A walesi bárdok elemzése” változatai közötti eltérés

:A „derék” szóhoz annyit, hogy ha megnézzük, mikor használja ezt a szót még balladában Arany, érdekes módon olyan asszociációs bázisra akadunk, amiből könnyedén jutunk Petőfihez. E szó balladákban ''A walesi bárdokonbárdok''on kívül még 3-szor fordul elő. 1)A szerb környezetű ''Népdal-''ban 2) A ''Tengeri-hántásbanhántás''ban Petőfi egyik elbeszélő költeményére (a ''János vitéz''re) nagyon „hajazó”hasonlatos eseménysorra bukkanunk 3) ''A kép-mutogatóbanmutogató''ban - annak nem az első olvasásból adódó benyomás alapján nyert értelmezésekor! - Petőfi Sándor személyesen is fellép, mindjárt kettős alakban, –az férfiként és - bármily meglepő – majd nőként isIkrekben.

:A ló nyergébe az őrülete felé száguldó királyt ismét az Ikrek felszálló Holdcsomója segíti, az kétszer „hat” – a ballada indulásakor és mikor már menekül Edvárd vissza saját otthonába, Londonba. Az Ikrekben rejtett erővesztes Merkúr - a néma, „hazabeszélő”, Edwárdot nem dicsérő 500 bárd - lesz a szenvedő alanya a királyi vizitnek. A hiányzó kegyelem a száműzött, hiányzó jupiteri jóságra utal. (Ezt magyarázhatjuk mind az Ikrek, mind a Szűz alapján, mindkét helyütt száműzött Jupiter.) A belőle elemi erővel kitörő heves indulatok saját énje „kivetülései”. (A tűzokádó sárkány is eszünkbe juthat, ez Wales címerében is benne van). Az elemi minőségek megjelenésére leginkább az „ég” szó enged következtetni, amely fölvehet mind igei, mind névszói jelentést. („S Edvárd király angol király/Vágtat fakó lován:/Körötte ég földszint az ég:/A welszi tartomány”) Itt érezheti az Olvasó is: ezek a sorok már olyan mértéke a költői hevületnek és indulatnak, hogy ilyen érzelmi telítettséget legfeljebb a „Mint hulla a hulla, veszett a pogány”, ''A walesi bárdok'' kapcsán gyakran felemlített ''Szondi két apródja'' soraiban vagy a már elemzett ''Mátyás anyja'' balladájában találunk.

:Az elemiség és az evvel összefüggő dekanátusrend (elemi minőségük alapján összefüggő jegyek) elemezhető ki az előzőekből is – az csak azért nem oly pregnáns az első hat versszakban, mert akkor még nem tombol annyira a királyi őrület. Az Ikrek indulásból láttuk, hogy Edvárd párbeszédet folytat döntési helyzetbe kerülve. A Szűz helyszínen folyó lakoma alatt a bikai élvezetek, a szűzi öntetszelgés és a kiköttető-a máglyát tömegével meggyújtó Bak-sajátságok lesznek észlelhetők. (hurkosHurkos-megkötő jel a Baké (megköt), amely jegyben az erőben levő Mars bolygóval pedig a tűz a kapcsolatos!)

<center><big><b>Londonban - Mérleg</b></big></center>


Az Ikreken át – a lován – érkezik vissza a szintén levegős Mérlegbe, ahol hasonlóan népballadáink Horváth bírójához igazságot oszt Szaturnusz, mikor felköttetéssel fenyegeti a polgármestert. (Pl. népballadákban ugyanerre az általunk kielemzett Szűz-Mérleg jegyváltásra elemzi Pap Gábor Fehér Anna balladáját) Londonban a közegteremtő Vénusz lesz. Konkrétan a balladára ezt úgy érthetjük, hogy Edvárd fülzúgását Petőfi - akit Vénuszra elemeztünk - átkai nyomán kapja, amitől megőrül. Érdekes, hogy Petőfi átkait emlegeti fel – mintha ezzel indulna az utolsó ítélet, vagy legalább is valami véletlenszerű (szinkronisztikus?) összefüggésben állana a kettő egymással. („Harsogjon harsona!/Fülembe zúgja átkait/A welszi lakoma…”)A levegő lesz az az elem, ami a figyelem középpontjába kerül. A légy szárnyáról ír egy folyóparti városban, mikor elméje elborul és az utolsó ítélet harsonái zúgnak fülébe.