„Akarta a fene/Arany János:Szondi két apródja” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
7. sor:
<br />
: Felhõbe hanyatlott a drégeli rom,
: Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
: Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
: Tetején lobogós hadi kopja.
<br />
: Két ifiu térdel, kezökben a lant,
: A kopja tövén, mintha volna feszûlet.
: Zsibongva hadával a völgyben alant
: Ali<ref></refg> gyõzelem-ünnepet ûlet.
<br />
: ,Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
: Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
: Hadd fûzne dalokból gyöngysorba füzért,
: Odaillõt egy huri nyakra!’
<br />
: „Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
: Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
: Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
: És pengeti, pengeti, sírván:”
<br />
: ...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
: Kevély üzenettel a bõsz Ali küldte:
: Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
: Meg nem marad itt anyaszülte.
<br />
: „Szép úrfiak! immár e puszta halom,
: E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:
: Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
: Odalenn vár mézizü sörbet. -”
<br />
: Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
: Jézusa kezében kész a kegyelem:
: Egyenest oda fog folyamodni.
<br />
: „Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
: Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
: Jó illatu fûszer, és drága kenõcs...
: Ali gyõzelem-ünnepe van ma!”
<br />
: Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
: És pattog a bomba, és röpked a gránát;
: Minden tüzes ördög népet, falat ont:
: Töri Drégel sziklai várát.
<br />
: „Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
: Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
: Szél zendül az erdõn, - ott leskel a hold:
: Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”
<br />
: A vár piacára ezüstöt, aranyt,
: Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
: Harcos paripái nyihognak alant:
: Szügyeikben tõrt keze forgat.
<br />
: „Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
: Zászlós kopiával hõs Ali temette;
: Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
: Zengjétek Alit ma helyette!”
<br />
: Két dalnoka is volt, két árva fiú:
: Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
: Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
: Vele halni meg, ócska ruhába’!
<br />
: „S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
: Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;
: Sátrában alusztok, a széltül is ó:
: Fiaim, hozzá köt a hála!”
<br />
: Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedûl!
: : Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja elõtt a had rendre ledûl,
: Kelevéze ragyog vala balján.
<br />
: „Rusztem maga volt õ!... s hogy harcola még,
: Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!
: Én láttam e harcot!... Azonban elég:
: Ali majd haragunni fog érte.”
<br />
: Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
: Kõ módra befolyván a hegy menedékét:
: Õ álla halála vérmosta fokán,
: Diadallal várta be végét.
<br />
: „Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
: Dícséretibõl az otromba gyaurnak?
: Eb a hite kölykei! vesszeje vár
: És börtöne kész Ali úrnak.”
<br />
: Apadjon el a szem, mely célba vevé,
: Száradjon el a kar, mely õt lefejezte;
: Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
: Ki miatt lõn ily kora veszte!
| |(1856. június.)}}
| |||