Wikikönyvek

„A zene története/Ókori népek zenéje/Görög zene” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KeFe (vitalap | szerkesztései)
259 526 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
259 526 szerkesztés
a A lap tartalmának cseréje erre: {{Azenetörténete-cím}} == Jegyzetek == <references/>
1. sor:
{{Azenetörténete-cím}}
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">Görög zene </h2></div>
=== Görög zene ===
 
Az ókorból legtöbbet róluk tudunk. Sok elméleti írás, lejegyzés, filozófiai irodalom áll rendelkezésünkre.
 
Hangrendszerük a '''tetrachordok''' alapján áll. Háromféle tetrachord volt (lefelé):
# ''Diatonichos'' (la-so-fa-mi),
# ''Cromatichos'' (la-fi-fa-mi),
# ''Enharmonichos'' (la-fa-egy negyed hangköz-(és)-mi).
 
Ha két tetrachordot egymás mellé helyeztek, hangnemet kaptak. Bármely kettőt egymás mellé helyezhették, így hangnemek egész serege alakulhat ki. Ezek közül kivált egy-két olyan hangnem, melyet különböző görög törzsek használtak. Ilyen volt: [[w:dór|dór]]- e-től e-ig lefelé; [[w:frig|frig]] d-től d-ig lefelé; [[w:líd|líd]] c-c; [[w:mixolíd|mixolíd]] vagy [[w:lochrisi|lochrisi]] h-h. Minden az istenektől jön le! Ezért ereszkedők dallamsoraik. Ha nem lépett túl a hangsor az alsó vagy felső záróhangon <u>autentichos</u>, ha legfeljebb egy tetrachorddal fel- vagy lefelé bővítették, <u>plagalios</u> névvel illették.
 
Minden hangnemnek voltak erkölcsi vonatkozásai. (Erkölcs=ethos, ethika.) Ez a kapcsolódás az ethos-rendszer. [[w:Platón|Platón]] foglalta össze a zenei ethosrendszert. Az állam törvényei összefüggésben vannak a zenei törtvényekkel eszmei tartalmukat illetően. A dór hangnem –spártaiaké – harciasságra nevel, a frig puha, érzéki. Az iskolában csak a megfelelő dallamokat engedélyezték.
 
Énekes és hangszeres zenéjük volt. Kezdetben az '''aoidosok''' – odé, óda – énekeltek. Ők írták a szöveget, dallamot, előadták, magukat kísérték hárfán és táncoltak hozzá. Még [[w:Homérosz|Homérosz]] eposzait is így adták elő, fejükön babérkoszorúval. A költészet csak később vált el a zenétől. Az aoidosok helyét később a '''rapsodosok''' vették át – <u>rapdos=bot, botos énekes</u>. Ők már csak előadók voltak. Ütemezés céljából a bottal a földet döngették.
 
Előadásmódjuk igen szeszélyes – ''rapszodikus'' – volt. Belerögtönöztek gyakran, stb. Az éneket hangszerrel kísérték. Egyik hangszerük az '''aulos''', kétágú fúvóhangszer, hangja az oboáéhoz hasonlít. Másik a '''kytharos''', pengető hangszer, ez volt az előkelőbb.
[[w:Apollón|Apollón]] isten tiszteletére használták. Ő volt a napfény, művészet istene. Alá tartozott a 9 múzsa. Ez volt a legfőbb művészi testület – <u>Apollón Muszagetész</u>.
 
Az aulost [[w:Pán|Pán]] – férfi szarvakkal, kecskelábakkal, félelmet keltő volt - tiszteletére használták. Ütő- és fúvóhangszereik is voltak.
Dallamaikat betűhangjegy-írással jegyezték le, külön az énekes és hangszeres zene részére szóló jelekkel. Igen fejlett volt a hangjegyírásuk. Tucatnyi emlék maradt ránk. Ilyenek pl: Pindaros ódája Apollóhoz, Euripides Oresteshez – két karének; Seikylos sírfelirata (bordal); Mesomodes: Három himnusz a naphoz; stb. Így tudjuk, hogyan hangzott. A betűk között pontok és vesszők jelezték a ritmust, szüneteket. Mai írásmóddal:
 
[[Kép:Zenetörténeti példa-1.jpg|center|500px]]<br />
[[Kép:Zenetörténeti példa-2.jpg|center|500px]]
<br />
A zenetanítást rabszolgák – '''paidagogos'''ok - végezték.
 
Görögországban alakult ki a zenés színjátszás is, az opera csírája. Színjátszásuk a valláshoz kapcsolódik. Dionysos isten ünnepein előadták Dionysos történetét. Egy tengeri útja alkalmával kalózok elfogták, kecskebőrbe zárták és bedobták a tengerbe. Csak üggyel-bajjal tudott elmenekülni. Ezt a történetet úgy játszották el, hogy D. papjai kecskebőrbe bújtak. Kecske görögül: '''tragos''', dal: '''ode''', tragosode=kecskedal - '''tragédia'''. Ezek a játékok nagyon népszerűvé váltak, s később más szomorú történeteket is színpadra vittek. Ezeket tragédiának nevezték.
 
A tragédiák tárgyukat a görög mitológiából vették. Kezdetben egy személy adta elő, ő írta a szöveget, ő volt a színész is. Az ilyen fajta tragédia neve '''monológ'''. Később két személy lépett fel, így keletkezett a '''dialóg''', melyben már a szereplő pár adja elő a történetet. Egyre több szereplő-pár került a tragédiába, ilyenkor az író játszotta a főszerepet. Később megjelent a kórus. Így alakult ki a görög dráma ma ismert formája.
 
Csak szabadtéri színházat ismertek, rendszerint egy isten szentélye körül. Ez kör vagy ovális lakú, - '''stadion'''. A színpad, mely kőlapokból álló lépcsőzetes emelvény, először a közepén volt, később előre került. A tragédia a 24 tagú kórus bevonulásával kezdődött, a színpad két oldalán helyezkedett el. A bevonuláskor nyitányt énekelt, utána is aktív szerepe volt, közbeszólt, bátorított, visszatartott, magyarázott. A magyarázat a közönségnek szólt, mert a drámaírás nem volt olyan szinten, mint ma.
 
Díszletek nem voltak, a cselekmény helyét is megmagyarázták, a kórus mindig énekelt s kifejező mozdulatokkal táncolt. A karvezető doronggal ütötte a ritmust. A szólószereplők vitték a cselekményt. A színpad előtt ülő zenekar kytharából, fúvó- és ütőhangszerekből áll. A színészek álarcban játszottak, mellyel különféle érzelmeket (komikus, tragikus) fejeztek ki. Kétszer, háromszor nagyobb volt az álarc az emberi arcnál, ezért a testet is nagyítani kellett. Hangjukat tölcsérekkel erősítették. Legnevezetesebb drámaírók [[w:Sophokles|Sophokles]], [[w:Aiskylos|Aiskylos]], [[w:Euripides|Euripides]].
 
A tragédia után pár száz évre kialakult a '''komédia'''. Játékmódja ugyanaz., a táncnak nagyobb szerep jutott – vidám tánc volt. Mindig eljárták a '''cordax''' nevű táncot. Legnevezetesebb író [[w:Aristophanes|Aristophanes]].
 
A görögöknél indul meg a hangversenyélet is. A hangverseny dalcsarnokban – '''odeion''' – zajlik le. Itt énekeket, zeneszámokat adtak elő aulos és kythara kíséretével. A görög ének dallama ereszkedő volt, ritmikája komplikált – a páros ütem is -, sok 5/8-os és 7/8-os ütem fordul elő.
A zenei '''agon'''-ok (agon=verseny) össze voltak kötve sporteseményekkel. Négyévenként [[w:Olimpia|Olimpia]]-ban voltak a legnagyobb versenyek. Ilyenek más helyeken is voltak, de vagy csak sport, vagy csak ének, vagy csak drámai versenyek külön-külön.
 
 
== Jegyzetek ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/wiki/A_zene_története/Ókori_népek_zenéje/Görög_zene”