„Amikor a fák meghalnak/Rekviem” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
85. sor:
Lia a város különböző negyedeiben szereplései által egyre közismertebbé vált és sokan már arra vetemedtek, hogy ''megszervezték'' neki azt a Nagy Találkozást, mégpedig kimondottan olyan helyeken, amely kifejezetten biztonságosnak bizonyult ahhoz, hogy nagyon csúnyán elbánjanak vele. Lia szegény, amint végül ráébredt tévedésére hiába tiltakozott, hiába kérte egyre másra az elnézéseket, a bocsánatokat… és hiába próbált segítségért is kiabálni, mert nem volt akinek. És olyan eset is előfordult, amikor még nagyon meg is verték.
Az élet kész katasztrófává vált mindannyiuk számára. Boldi és Antika megélhetésért való mindennapos küzdelmeken kívül még számos alkalommal a kórházakat, rendőrségeket járták végig. A hatóságok által Liának az állami gondozás alá való helyezése is volt emlegetve, de egyikük sem akart, mégcsakmég csak hallani sem róla. Hiszen akkor vajon kitől fog kellő együttérzést kapni szegény???
Hajni ― lehetséges, hogy Lia végett ― beleunt a Boldival való kapcsolatba és azzal mentegetőzve, hogy volt férjével kibékült, hát szakítottak. Baráti körük csupán hozzuk hasonló szerencsétlen elhagyatott emberekből állott, akiktől nem sok segítséget várhattak. Újból csak hárman maradtak. Mivel Liának nem volt semmiféle bejelentkezése és a keresztlevelén és a személyazonosságán kívül abszolút semmiféle dokumentumai nem voltak, így az orvosi ellátása is elég problémássá vált. A vizsgálatok eredményei szerint egyáltalán nem volt jogosult semmilyen féle anyagi támogatásra, így csak a Boldi keresetére számíthattak. De nem kimondottan az anyagiak megszerzése okozta a legtöbb gondot, mert Boldinak jó stabil munkahelye volt és aránylag jól is keresett. Liával kapcsolatosan adódtak inkább a nagy problémák. Amíg Boldi munkában volt, Antika pedig iskolában, addig szomszédokra, ismerősökre kellett rábízniuk és bizony meg-meg történt az is, hogy nem ''vigyáztak'' kellőképpen rá és akkor sokszor napokon át kellett imitt-amott érdeklődniük, amíg előkerült.
91. sor:
 
----
<center> ◄--- Előző lap:[[Amikor a fák meghalnak/Télre hangolódva|38. Télre hangolódva.../]] &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; ---► Következő lap:[[Amikor a fák meghalnak/Aki másodszor halt|40. Aki másodszor halt meg/]] </center>
----