„Címerhatározó/Szentiványi címer” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1907. november 18., Bécs
Ferenc József
örökbe fogadja, nevét és címerét adja Hidaskürthi [[{{Ch|Nagy címer#hidaskürthi Nagy|Nagy]]}} Blankának, Leonának, Tibornak, az utóbbinak Liptószentiványi előnevet is
általa: felesége gyermekei
 
birtok a ghymesi és gácsi, gróf Forgách családra szállt. [http://www.tolmacs.hu/cimer-vj.pdf]
A családi birtok gyöngyszeme a Csorba tó, melynek partján Szent-Iványi József nyaralókat építtetett melyből a későbbi klimatikus gyógyhely és turista paradicsom Csorba-fürdő fejlődött ki.1896-tól Csorba vasútállomástól fogaskerekű vitte az utasokat a tóhoz. 1903-ban a család 3 millió koronáért a magyar államnak eladta a tavat és környékén lévő telepet, azóta Szent-Iványi Csorba tó néven fürdő-nyaralóhely épült.
 
 
 
E család II. Endre király uralkodása alatt Csehországból származott be és férfitagjai hadvezérekként szerepeltek. 1286-ban IV. László király - az oklevél szövege szerint - mint cseh nemeseket, a magyar nemesek közé soroltatni rendelte. Első ismert őse Lőrincz, kit az 1263-ban kelt oklevél említ és kinek fia Bogomér, a hagyomány szerint, mint jeles hadvezér, 1241 június 24-én a beözönlő tatárok egy veszedelmes csoportját, az ú. n. Wesweres völgyébe csalta és ott annyira szétverte hogy egy időre további előnyomulásukat megakadályozta, miért is e nap emlékére IV. Béla király ugyanott kápolnát emeltetett Keresztelő Szent János tiszteletére. Azóta Weswerest a kápolna után Szent-Jánosnak, Szent-Ivánnak nevezték el és midőn azt Bogomér adományul nyerte, őt Szent-Iván urának nevezték, utódai pedig e nevet családnévnek tartották meg. A család Nógrád vármegyei ágának őse Farkas (1690.), kinek fiai közül Mihály terjesztette tovább ez ágat. Mihály (1790.) fiai: 1. József (1787. kincstári ügyész. 2. István (1760.) jezsuita. 3. Farkas Liptó vármegyei szolgabíró, kinek fia Farkas (szül. 1795, †1855.) Uhorszkán (Ipolymagyari) volt birtokos. 4. Ferencz (szül. 1731, †1823.) 1757-ben Nógrád vármegye tb. aljegyzője, 1763-ban főjegyzővé 1765-ban másod és 1769-ben első alispánná választották, 1772-ben személynöki ítélőmester, 1779-ben helytartói ítélőmester, 1785-ben kassai kerületi biztos és Sáros vármegye főispánja, 1798-ban főtárnokmester, 1802-ben országbíró és v. b. t. t., †1823 április 12-én Ipolyvarbón, a hol birtokos is volt. Fiai: 1. Márk (†1848.) Tolmácson volt birtokos. 2. János (szül. 1760, †1818.) 1802-ben helyettes és 1806-1818-ig első alispán, fia Anzelm 1818-1828-ig Nógrád vármegyében főszolgabíró, 1832-36-ban és 1839-ben orsz. követ, cs. és kir. kamarás. 3. Bonaventura a hétszemélyes tábla titkára, majd a m. kir. helytartótanács tanácsosa, cs. és kir. kamarás és aranysarkantyús vitéz, (†1811.) 4. Medárd (†1823.) cs. és kir. kamarás; fiai: Károly Nógrádmarczaliban, László Ipolyvarbón, Ferencz 1848-ig esküdt, Szécsénykovácsiban volt birtokos. Fia Farkas (szül. 1830.) Apczon birtokos; fiai: Farkas (szül. 1861, Losoncz) cs. és kir. kamarás, birtokai Apcz, Ipolymagyari és Jobbágyi, Gomba; József (szül. 1867, †1901.) Apczon volt birtokos. Címer: kékben liliomos korona fölött cölöpös páncélos kar és kürt között hatágú aranycsillag. Sisakdísz: a pajzsalak. Takarók: kékezüst, vörös-arany. Pajzstartók: két bányász.
*Irodalom:
100 266

szerkesztés