„Olvasónapló/Figaro házassága” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) a [[Kategória:Irodalom{{PAGENAME}}]] |
|||
109. sor:
'''Figaro''' hiába hajtogatja: Apellálok, kegyelmes úr, én föllebezek! A gróf kárörvendően helyesel: az ítélet igazságos. Vagy fizetsz, vagy elveszed '''Marcellinát'''. '''Don Curzio''' bölcsen bíráskodott.
'''Figaro''' nem adja meg magát: - Nemes ember vagyok, és nemes szüleim beleegyezése nélkül... A gróf gúnyosan vág szavába: - Kik azok?... Hol vannak?... '''Figaro''' most sem jön zavarba: - Most még keresem őket, de pár esztendőn belül meg is találom! - Szó szót követ, aminek során '''Figaro''' elmondja, hogy pólyájában annak idején drága ékszereket találtak, és a sok dísz, csipke is azt bizonyítja, hogy szülei csak előkelő emberek lehettek. Megmutatja az anyajegyet is, mely jobbkarján ékeskedik. '''Bartolo''' és '''Marcellina''' e jelről - legnagyobb ámulatukra - tulajdon gyermekükre ismernek rá. '''Figaro''' az ő titkolt szerelmük gyümölcse. '''Marcellina''' - a mama - most már boldogan öleli magához megtalált fiát. '''Figaro''' vidáman vállalja újra megtalált szüleit. '''Bartolo''' is elérzékenyül:
<center> "Belső szózat súgta nékem,<br>
Én, csak én vagyok apád."</center>
Általános a meglepetés, az öröm. Csak a gróf dohog. '''Bartolo''' már az esküvőről álmodozik, ő '''Marcellinát''' vezeti oltár elé. Fiával kettős lakodalmat csapnak - teszi hozzá '''Marcellina'''.
| |||