„Szakácskönyv/Mit-mihez/R/Ricinus” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „__NOTOC__ Kategória:Mit-mihez {{Szk-főcím}} {{Szk-mit-abc}} {{{!}} cellpadding="0" cellspacing="5" border="0" style="margin:0px -5px;" {{!}} valign="top" style="…”
(Nincs különbség)

A lap 2016. május 18., 00:49-kori változata

Recept mérete: 1826 bájt

Szakácskönyv

Ricinus

Latin neve: (Ricinus communis)

Népies nevei - csodafa, csodafű, Jónáska bab, Jónás fája, kikajon, krisztuskeze, krisztustenyere, krisztuspálma, ötujjú fű, kerti berzseny, kerti ricinus, kiki, nagysárfű, török-mag, vakondokfa, vakondfű, vakondbab (a Szigetközben).

Gyógyhatása:

Gyógyászati alkalmazásra a babszerű, mérgező magjából hideg sajtolással készült ricinusolajat (oleum ricini) régen hashajtó szerként használták. A sajtolás után közvetlenül még nem használható gyógyszerként, mert az így nyert olaj még tartalmazza a mérgező ricint, amit forró vízzel történő ismételt felfőzéssel távolítanak el.
A ricinusolaj majdnem színtelen, sűrű, rosszul felszívódó, benne a bél belső falát izgató anyag (ricinolsav) található, melynek nátriumsója fokozza a bélmozgásokat, miközben vérbőséget nem okoz. E tulajdonsága miatt hamar a vastagbélbe jut, ahol a bélsarat sikamlóssá teszi, és azzal együtt kiürül.
A gyógyszertárakban kapható ricinusolajat hajpakolás formájában hajhullás csökkentésére, hajnövekedés serkentésére és a hajvégek töredezettségének helyreállítására is használják.
Legnagyobb részben műszaki kenőcsök adalékanyagául, de világítóolajnak, és szappannak is használják. Levelével Asszámban selyemhernyót táplálnak.

Homeopátiás szerekben epekő és hasmenés ellen adják.

Ellenjavallat: Gyermekeknek adni szigorúan tilos!