Heraldikai lexikon/Nevezéktan (szerkesztés)
A lap 2016. július 31., 22:32-kori változata
, 7 évvel ezelőttnévváltozatok sablonnal AWB
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
(névváltozatok sablonnal AWB) |
||
A heraldikai '''nevezéktan''' a címertanban használt speciális szakkifejezések összessége, a
▲<big>Névváltozatok: nómenklatúra, szakkifejezések, szakszerű rövidítések (Forgon 16.), heraldikai műnyelv, műszók, heraldikai szótár (Bárczay, előszó)<br>
▲en: Kunstsprache, heraldische Kunstsprache, heraldische Terminologie
== A címertani nevezéktan eredete ==
A heraldikai nómenklatúra kidolgozását a
A nevezéktant a
▲A heraldikai nómenklatúra kidolgozását a [[herold]]ok kezdték meg a címertan létrejöttével egy időben. Ez a 12. század közepétől nagyrészt változatlan. A [[herold]]ok arra törekedtek, hogy a címertani nyelvezet rejtve maradjon a külvilág előtt, ezért -- főként a francia és angol heraldikában -- az idők folyamán az egyre bonyolultabb, részletesebb és ezáltal a laikusok számára kevéssé érthető lett. A latin országok és Anglia számára a francia nevezéktan volt a meghatározó, mely már a 13. században kialakult és mindmáig alig változott. A német nyelvterületen viszont a szaknyelv a heraldika mostohagyereke volt és kaotikus állapotok uralkodtak. Nem volt egységes szaknyelv, hanem minden heraldikus a saját nevezéktanát és [[címerleírás]]i módszerét alkalmazta. A 15. századra a német heroldok nevezéktana teljesen elavult. A [[holt heraldika|kancelláriai heraldika]] címerleírásai nélkülözték a koherens heraldikai blasont, ezért [[Philipp Jacob Spener]] is latinul írta heraldikai művét. A francia és német nevezéktan egységesítésére [[Heraldikai lexikon/Cassaneus|Cassaneus]] tett kísérletet.
▲A nevezéktant a [[holt heraldika]] korának kancelláriai heraldikája is átvette és a reneszánsztól még tovább bonyolította. Így komplikált virágnyelvi nevezéktan jött létre, mely ugyanakkor nem vált szakszerűbbé sem. A nevezéktan tudatos fejlesztésére és racionalizálására egyes heraldikai rendszerekben (főleg a német heraldikában, ahol a címerleírás korábban hanyatlóban volt) csak a 19. század közepétől fellépő [[tudományos hraldika|tudományos heraldikában]] került sor. Német nyelvterületen a nevezéktan egységesítésének kiemelkedő alakja [[Maximilian Gritzner]] (1843-1902) volt, akinek 1870 körül befejezett heraldikai terminológiája alapvető fontossággal bírt a korabeli heroldi hivatalok számára, melyet szinte az összes későbbi {{hl|heraldikus}} használt.
A címertan egyik legfontosabb részterülete, mert a pontos szakterminológia használatával, azaz a fogalmak pontos meghatározásával válik lehetővé a {{Hl|címer}}ek pontos {{Hl|címerleírás|leírása}}, {{Hl|címerhatározás|meghatározása}} és más egyéb címetani műveletek elvégzése. Az egységes szakterminológia használata ezért elengedhetetlen, bár csak ritkán valósul meg. {{Hl|Bárczay Oszkár}} fel is hívta a figyelmet a zűrzavaros állapotokra, amikor ugyanazon műben a magyar {{Hl|államcímer}} vágott pajzsának első {{Hl|mező}}jében a {{Hl|vágott|vágásokat}} {{Hl|szelemen}}, {{Hl|csík}}, {{Hl|pólya}}, {{Hl|osztás}}, {{Hl|szelés}}, {{Hl|lebegő gerenda}} műszókkal jelölte.
A kérdés fontosságának felismerése nyomán a magyar címertanban elsőként {{Hl|Csergheő Géza}} törekedett az egységes szaknyelv kidolgozására, de ebben a halála megakadályozta. Ezt a feladatot végül Bárczay valósította meg, a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának a megbízásából, mely azt némi változtatásokkal el is fogadta. Ebben különösen {{Hl|Szily Kálmán}}, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt a segítségére.
▲== A nevezéktan jellege ==
Noha ez a szaknyelv kezdetben csak a címerek leírására szolgált, a
▲Noha ez a szaknyelv kezdetben csak a címerek leírására szolgált, a [[színek]] és a [[címerábra|címerábrák]] megnevezésével, idővel ez lett az alapja a címerszabályoknak és olyan alkalmazott részterületeknek is, mint a [[címerelmélet|címertudomány]] vagy a [[címerhatározás]]. A [[címertan]]i nómenklatúra -- eltérően a heraldika néhány egyéb részterületétől -- alaposan ki van dolgozva. Egy-egy objektum ([[címerábra]]) definiálására néha néha igen bonyolult nevezéktant használnak, mely a laikusok számára szinte értelmezhetetlenné teszi a [[címerleírás]]okat. Ilyen a rendkívül bonyolult francia és angol nevezéktan, de ezáltal egy rendkívül logikus és koherens címerleírási rendszer jön létre.
== Irodalom ==
* Bárczay Oszkár: ''A heraldika kézikönyve műszótárral''. Budapest, 1897
* Zsámbéki László: ''Magyar művelődéstörténeti kislexikon''. Szeged 1937, Budapest 1938
== Lásd még ==
[[címerleírás]], [[megkülönböztető jegyek]], [[póz]], [[helyzet]], [[axiomatikus heraldika]], [[osztóvonal]], [[mesteralak]]
|