„Gomba/Ehető gombák/Sárga gévagomba” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
 
[[Kép:Laetiporus sulphureus, Yellow mushroom on old oak tree1.jpg|thumb|right|250px|Sárga gévagomba]]
[[Fájl:Laetiporus sulphureus 2010 G1.jpg|bélyeg|jobbra|200px|Sárga gévagomba]]
 
{{cím2|Sárga gévagomba}}
{{Latin|Laetiporus sulphureus}}
11. sor:
: Élő vagy elhalt lombos fákon, ezek vastag ágain telepszik meg; az ártéri erdőkben gyakran jelennek meg.
 
: Termőteste egyéves, taplószerű, emeletesen terem a fákon. Néha gumószerű. Felülete hullámos-dudoros, egyenetlen, de lehet sima is. Színe fiatalon élénksárga, narancssárga, néha vöröses árnyalattal tarkított. Átmérője általában 30–50 cm átmérőjű, de elérheti az 1 méter is, egy-egy termőtestcsoport tömege 5-10 kg, de az irodalmi adatok 100 kg-osról is szólnak. Húsa fehér, fiatalon puha. Szaga és íze kissé fanyar, savanykás-fűszeres, az idősebb példányoké csípős, csersavas. Legkorábban vízparti öreg fűzfákon és vadcseresznyén jön elő, de minden lombos fán előfordulhat. A megtámadott fa barnakorhadását idézi elő. A termőteste az akadályokat körbenövi.
: A változatos alakú, lapos, egymás fölött elhelyezkedő termőtestek akár 30–50 cm átmérőjűre is megnőnek. Egy-egy, rendszerint sárga vagy narancssárga, különböző méretűre nőtt, egymás fölött elhelyezkedő, fodros vagy hullámos szélű telepet hoznak létre. Termőrétegük likacsos, húsuk fehér színű.
 
: Nyáron érdemes gyűjteni a fiatal, még puha húsú példányokat, mert később a többi taplógombához hasonlóan húsa keménnyé válik.
 
: Termőteste egyéves, taplószerű, emeletesen terem a fákon. Néha gumószerű. Felülete hullámos-dudoros, egyenetlen, de lehet sima is. Színe fiatalon élénksárga, narancssárga, néha vöröses árnyalattal tarkított. Átmérője elérheti az 1 méter is, egy-egy termőtestcsoport tömege 5-10 kg, de az irodalmi adatok 100 kg-osról is szólnak. Húsa fehér, fiatalon puha. Szaga és íze kissé fanyar, savanykás-fűszeres, az idősebb példányoké csípős, csersavas. Legkorábban vízparti öreg fűzfákon és vadcseresznyén jön elő, de minden lombos fán előfordulhat. A megtámadott fa barnakorhadását idézi elő. A termőteste az akadályokat körbenövi.
 
: Könnyen és tisztán gyűjthető. A lédús példányok könnyen összenyomódnak. Addig fogyasztható, amíg puha, lédús és a kés könnyen beleszalad. Leszedés után hamar kiszárad.