„Növények/C/Csikorgófű” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
Mocsárréteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken fordul elő, fehér vagy piros virágú évelő.
 
A csikorka 8—30 cm magas, tőkéje terjedő, ágas; szára fölálló, rendszerint ágatlan, felső részében négy élű. Levelei lándzsásak, nyeletlenek, fűrészesek, esetleg ép élűek (főleg az alsók). Virágai a levelek hónaljában vannak, a párta csöve élénksárga, hátsó oldalán barnás karimája, fehér vagy vörös-lila.
{{Gyógyhatása|Szívserkentő, epe-, has- és vizelethajtó, forrázatát vese-, hólyag-, reumás és ízületi bántalmak ellen használták valamikor, '''ma már inkább csak az állatgyógyászatban alkalmazzák.'''}}
 
 
E kettős érzelmet valószínűleg a feltalálási helyek és a gyógyhatás közti kontraszt okozta. A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe, valószínűleg mert termőhelyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották. Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés mögött pedig a kitapasztalt [[gyógyhatás]] lehet.
 
{{Ellenjav|Erősen mérgező hatású is lehet, ezért házi szerként, teakészítésre nem alkalmas. Használata kizárólag orvosi rendelvényre, és az orvos felügyelete mellett javasolt, a homeopátiás gyógyszeripar ma is alkalmazza.}}
 
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/C/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]|[[Növények/Növények gyógyhatása/C/Csikorgófű|Növények gyógyhatása]]|| | }}
210 247

szerkesztés