A lap 2019. február 9., 05:01-kori változata szerkesztés KeFe (vitalap \| szerkesztései) 260 556 szerkesztés Nincs szerkesztési összefoglaló ← Régebbi szerkesztés		A lap jelenlegi, 2019. február 9., 07:55-kori változata szerkesztés visszavonás KeFe (vitalap \| szerkesztései) 260 556 szerkesztés Nincs szerkesztési összefoglaló
15. sor: Mocsárréteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken fordul elő, fehér vagy piros virágú évelő. A csikorka 8—30 cm magas, tőkéje terjedő, ágas; szára fölálló, rendszerint ágatlan, felső részében négy élű. Levelei lándzsásak, nyeletlenek, fűrészesek, esetleg ép élűek (főleg az alsók). Virágai a levelek hónaljában vannak, a párta csöve élénksárga, hátsó oldalán barnás karimája, fehér vagy vörös-lila. {{Gyógyhatása\|Szívserkentő, epe-, has- és vizelethajtó, forrázatát vese-, hólyag-, reumás és ízületi bántalmak ellen használták valamikor, '''ma már inkább csak az állatgyógyászatban alkalmazzák.'''}} E kettős érzelmet valószínűleg a feltalálási helyek és a gyógyhatás közti kontraszt okozta. A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe, valószínűleg mert termőhelyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották. Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés mögött pedig a kitapasztalt [[gyógyhatás]] lehet. {{Ellenjav\|Erősen mérgező hatású is lehet, ezért házi szerként, teakészítésre nem alkalmas. Használata kizárólag orvosi rendelvényre, és az orvos felügyelete mellett javasolt, a homeopátiás gyógyszeripar ma is alkalmazza.}} {{lásd\|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/C/{{SUBPAGENAME}}\|{{SUBPAGENAME}}]]\|[[Növények/Növények gyógyhatása/C/Csikorgófű\|Növények gyógyhatása]]\|\| \| }}

„Növények/C/Csikorgófű” változatai közötti eltérés