„Növények/K/Közönséges dió” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
__NOTOC__
[[Kategória:Gyógynövények]]
[[Kategória:Fák]]
[[Kategória:Termesztett gyümölcsök]]▼
[[Kategória:Festőnövények]]
▲[[Kategória:Termesztett gyümölcsök]]
{{Kert-főcím}}
{{Növ-fejezetek}}
13 ⟶ 12 sor:
[[Fájl:Juglans ailantifolia.jpg|right|240px|thumb|Japán dió levelei és termése]]
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|Juglans regia|-}}
{{drog|Juglandis folium, Juglandis nucis dissepimentum (a termés külső, húsos burka (diókopács) ''Juglandis nucis pericarpium'' (a termésben lévő kemény hártyás képződmény "közfal") }}
{{népies|dió vagy diófa}}
A
A nemzetség 21 faja az
A [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]] két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő
A nemzetség legismertebb tagja a
Magassága tipikusan 15-25 méter, egyes példányok a 30 métert is meghaladhatják. 150-160 évig elél, de magassági növekedése 70-80 éves korában abbamarad. Koronája igen széles, sűrű, szabályos alakú. Törzse ívelten fölfelé tartó, közel egyforma erős ágra oszlik már kevéssel a talaj fölött, ezek több, gyakran meggörbülő vagy könyökszerűen elforduló kisebb ágban folytatódnak. A fiatal fák kérge ezüstösszürke színű, sima; később jellegzetesen repedezett, barázdált és világos barnásszürke színű lesz. A fiatal ágak csillogó világosszürkék. A fiatal hajtások vastagak, fényes olajzöld színűek, kopaszak. A vessző metszete rekeszes. A csúcsi rügyek sötétbarnák vagy majdnem feketék, nagyok, gömbölyűek.
Az igen későn megjelenő levelek 20–40 cm hosszúra nőnek, szórt levélállásúak, páratlanul szárnyaltak, az egyes levélkék hosszúkás-oválisak, nyelesek, legfeljebb 15 cm hosszúak, számuk 7-9. A sárgászöld levélkék bőrneműek, ép szélűek vagy csak igen kissé fogazottak (a fekete diótól eltérően), szétdörzsölve kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. A levélripacsok szív alakúak.
▲A nemzetség legismertebb tagja a [[közönséges dió]] ''(J. regia'', szó szerint „királyi dió”), ami délkeletre a [[Balkán]]tól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos. Az [[ENSZ]] Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az iráni Shahmirzad ültetvény a legnagyobb a világon 700-750 hektáros nagyságával. [[Kirgizisztán]] területén 230 700 hektár dióerdő található, ahol a ''J. regia'' a domináns fa a felső koronaszinten (Hemery and Popov, 1998). A diók közül a J. regiát termesztik legszélesebb körben ízletes terméséért.
Április-május táján virágzik, a porzós virágok akár 4 héttel a termős virágok előtt nyílnak (proterandria). A fiatal fákon kezdetben csak porzós, majd néhány évig felváltva vagy csak porzós vagy csak termős virágok képződnek.[2] Porzós virágai 3–10 cm hosszú, lefelé görbülő majd lecsüngő, sárga vagy sárgászöld, vastag barkában fejlődnek. Termős virágai 2-5-ös csomókban, alig észrevehetően helyezkednek el az ágvégeken (egyes termesztett változatokban az oldalrügyeken is), bibéik sárga színűek. A virágok szélbeporzásúak. Az apomixis is előfordul.
A [[fekete dió]] ''(J. nigra)'' Észak-Amerika keleti részén közönséges faj, másutt széles körben termesztik. Termése szintén ehető és finom, de belső része kisebb, héja jóval keményebb, így elsősorban nem termése, hanem értékes faanyaga miatt termesztik.▼
Termőtája cönokarp, termése csonthéjashoz hasonló, 4–5 cm hosszú, gömbölyű, világosbarna, zárt kupacsú makk, amit diótermésnek is neveznek. Külső burka zöld vagy sárgás színű, kopasz, íze fanyar, a csonthéjról érés után szabálytalanul felhasadozik, könnyen leválik. A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olajtartalmú magot találunk, ezt szokás fogyasztani.
Az [[észak-kaliforniai fekete dió]] ''(Juglans hindsii)'' Észak-Kaliforniában őshonos, ahol a mezőgazdaságban elterjedten használják a ''J. regia'' [[gyökéralany]]aként. Diótermésén nincsenek jelen a fekete dióra jellemző mély barázdák.▼
A [[szürke dió]] vagy vajdió ''(J. cinerea)'' szintén Észak-Amerika keleti részén honos, ahol jelenleg [[veszélyeztetett faj]]nak számít ez idő szerint kivédhetetlen, behurcolt gombabetegsége miatt, amit a ''[[Sirococcus clavigignenti]]'' [[gomba]] okoz. Levelei 40–60 cm hosszúak, termése tojásdad, a héj taréjai igen magasak, és a mag különösen nagy zsírtartalmú.▼
A [[japán dió]] ''(J. ailantifolia)'' a vajdióhoz hasonló, de levelei hosszabbak (max. 90 cm), termése pedig kerekded, nem ovális. A ''cordiformis'' változatnak szív formájú a termése, emiatt szívdiónak is nevezik. Ez adja a sectio nevét is: ''Cardiocaryon''.▼
'''A fekete dió'''
;Hibridek▼
▲
'''Az [[észak-kaliforniai fekete dió]]'''
▲
'''A [[szürke dió]]'''
▲
A [[japán dió]]
▲
*''Juglans x bixbyi'' Rehd. – ''J. ailantifolia'' x ''J. cinerea''
*''Juglans x intermedia'' Carr. – ''J. nigra'' x ''J. regia''
72 ⟶ 56 sor:
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/D/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]|[[Növények/Növények gyógyhatása/D/Dió|Gyógyhatása]]|[[Kertészet/Gyümölcsfajták|Gyümölcsfajták]] |}}▼
▲{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/D/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]| | }}
: '''Magyar Wikipédia:''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]
== Külső hivatkozások ==
93 ⟶ 71 sor:
==Források==
* [http://www.terebess.hu/diok/01-01/1.htm A dió leírása és botanikája]
* [http://www.terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/juglans.html Orosz Péter: A Juglans nemzetség diói]
|