„Akarta a fene/A Szondi két apródja elemzése” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Visszavontam 2A02:AB88:2540:2C00:9C0B:4D18:5C78:486B (vita) szerkesztését (oldid: 373851) Címke: Visszavonás |
|||
32. sor:
:fordítva esik - itt kéne a tubafának megjelenni, ott a paradicsominak -, céloz ismét a testi szerelemre, ami bűnbe az ottani hősök estek.
:Az itteniek nem?
===<center>A két apród személye</center>===
:Szerintünk estek ebbe a „bűnbe” - persze, nem szó szerint, hanem képletesen értve itt e kijelentést. Arra gondolunk, hogy az egyik apród kettejük közül engedett a „csábításnak” és ha nem is átállt, de elment Alihoz…hogy milyen célból, tisztázzuk alább. (V.ö. Hunnia, 1996 március)
:Ennek feltárásához nem árt tudni, hogy ez a bizonyos tubafa Törökországban áll. Ennek bemutatására és a török mennyország leírására szolgáljon alábbi kicsit hosszabb idézet, melyből ízelítőt kaphatunk abból az ideológiából is, amit a janicsároknak kínál az iszlám a túlvilági életről. Török katonaként Allahért meghalni a legnagyobb dicsőség.
::''„Ez a paradicsom Mohamed ígérete szerint a hetedik égben rejlik, földje ambra-, sáfrány- és moschusból áll, padlata drága gyöngyök, hyaczint-kövekkel van kirakva, falazata arany és ezüst, formája kerekded, nagysága végetlen. A kert közepén Mohamed nagyszerű csarnoka áll, mely fény- és pompára nézve emberi képzeletet felülhalad. Ennek udvara közepén áll a Tuba, vagy a boldogság fája, melynek törzsöke aranyból, ágai ezüstből, s rendkívül ízletes gyümölcsei drága gyöngyök- és kövekből alkotván. E fa tövéből fakad egy tej-, méz-, bor- és vízzel vegyesen folyó patak, melynek medrét illatos növények, nemes ércek és kövecsek egészítik ki. A Tubafának terebélyes ágai, lombjai, egész az éden kerítéséig mindenfelé kierjednek, minden idvezült hajlékát egy-egy, kedves gyümölcseivel kínálkozó ág borítja el, mely csak gondolatára is magától lehajol, s melyen a verőfény égető melege nem hat keresztül. Ezen fa gyümölcseiből készülnek az idvezült muzelman gyönyörű, drága öltönyei, ezekből ugrálnak elő a cifra nyergekkel és bogláros szerszámokkal díszített szebbnél szebb paripák is, melyeken kényük szerint lovagolhatnak akár mikor. E dicső gyönyörkertnek azonban legbájolóbb virágai a hourik, a legingerlőbb túlvilági kéjhölgyek, kiknek testén a tökéletes szépség minden tulajdonai túláradó gazdagsággal egyesülnek, kiket semmiféle testi hiány és baj nem rútít, s kik hervadhatlan örökifjúsággal bírnak. Minden idvezültnek 72 ily bájoló angyal áll szolgálatára, kik tojásdad nagyságú tüzes fekete szemeikkel mindig csak őrajta függenek, kik egyedül őt szeretik, kik testi gyönyöreiknek minden jót és édeset felülmúló forrásából csak őt részesítik, s mindemellett szüzek lenni soha meg nem szűnnek. A boldog muzelmán, hogy e rendkívüli kéjt s tömérdek élvezetet fáradság, kimerülés nélkül megbírja, 100 férfi tökéletes erejével fog istentől megáldatni, s így folyton e dicső hourik karjai közt élheti világát. Ha pedig olykor-olykor változtatni akarja a mulatságot, szüzeivel kénye szerint lakomázhatik, miután napjában 300 féle legízletesebben készült étel és főfájást soha nem okozó részegítő italok állanak előttük a legdúsabb terítéken, mely körül 90000 cifrán öltözött ifjú és leány szolgál, míg a lakomát a Tubafa gyümölcseinek mennyei <u>zenéje</u> fűszerezi."'' <ref><small>[Makay Sándor, 1806-1890] ''A magyar menekültek Törökországban'' - Heckenast Gusztáv, Pest, 1850, Terebess - Ázsia E-Tár http://www.terebess.hu/keletkultinfo/imrefi1.html, <u>kiemelés</u> tőlünk)</small></ref>
[[Fájl:Szondi_szobra_a_Kod%C3%A1ly_k%C3%B6r%C3%B6nd%C3%B6n.JPG|thumb|180px|jobbbra|Szondi György szobra a Kodály köröndön]]
:Ki is a két, a tubafa zenéjétől áthatott apród név szerint? (Most nem a drégelyi vár ostromakor a törökökhöz átküldött és további felnevelés céljából Alihoz eljuttatott Libárdyra és Sebestyénre, hanem arra a kettőre gondolunk, akiket ők életre keltenek-megjelenítenek.)
:Arra könnyedén rájöhetünk, hogy ennek a balladának erős a zeneisége. (Azt meg is zenésítette pl. Szörényi Levente.)
:Hogy Szondi apródjai zenével összefüggésben állanak, könnyen beláthatjuk, mivel lant van a kezükben: „Ott térdel a gyöngy-pár, kezében a lant" stb.
:Ha Bika-Ikrek váltású e ballada, akkor a két apród olyan összeforrott névpárost alkot, mint pl. Hunor és Magor. Ha kimondjuk az első nevét, automatikusan beugrik róla a másiké. Castort es Polluxot is ide írhatjuk példának.
:Öt szereplő szólal meg az Ikreknek lelkiségét adó ''Zách Klárá''ban. ez az ikrek jegy ezzel az ötösséggel akkor válik meghatározóvá és fontossá a Szondi két apródját elemezve, ha belegondolunk, épp az Ikrekhez tartozó lelkiségben esett eme 5-ös megszólalás.
:Ámbár itt is kicsit hasonló az eset, mert elkülöníthető-kihallható, bár nem mindig idézőjelezett ezen beszélők közül ismét 5-nek a szava
::1) Ali
::2) a neki gazsuáló szolgája
::3) Szondi
::4) Márton
::5) és a történet magyarokra vonatkozó szálának elbeszélője. Ezt hívhatjuk akár öthangúnak, pentatonnak.
:Az is föltűnő, hogy erős törökös behatás alatt áll a két apród. Hívják őket, sőt szinte követelik jöttük a törökökhöz: -„Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?", „Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért"-, tehát már nagyon várják, várnák, hogy jöjjenek és „csemegézzenek” az előbb idézett, csengő-bongó varázsfáról, a tubafáról... Tehát a páros (közül az egyik) valami közelségbe került a törökséggel. Az egyikük elment a törökökhöz...
:Az egyik nevet rejti is a következő sor, ha a magánhangzókat nem olvassuk a nagy betűvel kiemelt szavakban: „KéT DaLnoka is volt, két árva fiú;“ tehát: K-t-d-l. Ezt egy kicsit másképp olvasva és a t-d közti írásban nem jelzett hasonulást figyelembe véve előttünk áll K-d-ly, azaz Kodály neve. Bartóké munkatársáéról tényleg szinte magától beugrik. Bartók a harmincas években
[[Fájl:Kod%C3%A1ly-Bart%C3%B3k.JPG|közép|Kodály-Bartók]]
:valóban járt Törökországban népdalt gyűjteni, amiknek kiadását épp kollégája késleltette-akadályozta, szakmai féltékenységből. (Az Ikreken belüli viszony nem felhőtlen)
:Rövid kommentárként ide illenek Sőtér István gondolatai. Eszmefuttatásának magja a történetiség összefonódása a népiességgel Aranynál.
:„Az útkereső, a magyar költészet modernségét megalapozó Arany a népiességből és a történelmiségből indult ki, hogy mindkettőt túlhaladja. Az, ami mai szemmel is modern Aranyban, az nem más, mint az előadásmód, a kifejezés, a nyelv és a stílus sajátossága, /…/ A népiességet és a történetiséget olyan keretnek kell felfognunk, melybe néha valami nem-népies és nem-történelmi illeszkedik, ami egy eljövendő korszakot jelez és amit néha csak egy-egy sorban, egy képben, egy szóhasználatban lehet megtalálnunk” <ref><small>Sőtér István - in: Imre László i.m., 239. old. </small></ref>
:Idézett helyen pár sorral lejjebb ugyanebben a könyvében pedig azt írja a Sőtért idéző Imre, hogy „Bartók és Kodály felismerései sejtelemként szunnyadtak a ''Tengeri-hántás''t, ''Vörös Rébék''et író Aranyban…”
| |||