|
A '''szőlő''' a [[w:szőlőfélék]] családjának egyik sok fajt és azon belül sok alfajt magába foglaló nemzetsége. Minden ide tartozó növény közös jellemzője, hogy [[w:fás szár]]úakszárúak, [[termés]]eikterméseik [[w:fürt]]ökbenfürtökben helyezkednek el, és levelük általában tenyeresen összetett. Hazánk területén több, mint ezerkétezer éve termesztenek szőlőt. Honfoglaló őseink az akkori [[w:Dunántúl]]on már virágzó szőlőművelést találtak.
:A szőlő hazánkban jóformán mindenütt megterem. '''Telepíteni elsősorban ott érdemes, ahol sok a napfény, a meleg, és tápanyagban gazdag a talaj.'''
:A szőlő [[w:gyökérzet]]egyökérzete mélyen hatol a [[w:talaj]]batalajba, ezért a tartós szárazságot is jól tűri. A talajból kiemelkedő vaskos, fás szárrész a [[w:szőlőtőke]]. A tőkéből hajtanak ki a [[w:vessző]]k, melyeken [[levél]], [[kacs]], [[virágzat]], majd [[termés]] fejlődik.
:Minden [[w:szőlőfürt]]önszőlőfürtön több [[w:szőlőszem]] található. Mindegyik szem egy-egy apró, zöld színű, illatos virág [[w:termő]]jébőltermőjéből fejlődik ki. A szőlőszem vékony, bőrszerű héján belül lédús [[w:gyümölcshús]] van. Ebben ülnek a [[w:magvak]]. Az ilyen termés a [[w:bogyótermés]].
:A friss szőlőt [[w:gyümölcs]]kéntgyümölcsként fogyasztjuk. Erre a legalkalmasabbak a szép, nagy szemű, ropogós húsú [[csemegeszőlő]]k. Fürtjei jól bírják a szállítást és a tárolást. Ezzel szemben a [[w:borszőlő]]k vékony héjúak, lédúsak és sok cukrot tartalmaznak.
:Hazai bor- és csemegeszőlő fajtáinknak egyik őse a [[w:ligeti szőlő]], mely főként [[w:Délkelet-Európa|Délkelet-Európából]] származik.
| 