A lap 2020. január 6., 09:42-kori változata szerkesztés KeFe (vitalap \| szerkesztései) 259 524 szerkesztés Nincs szerkesztési összefoglaló ← Régebbi szerkesztés		A lap jelenlegi, 2022. március 4., 00:22-kori változata szerkesztés visszavonás KeFe (vitalap \| szerkesztései) 259 524 szerkesztés Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor: {{Növ-fejezetek}} {{védett növény-abc}} [[Fájl:Ribes petraeum a1.jpg\|bélyeg\|jobbra\|200px\|]] {{cím2\|{{SUBPAGENAME}} }} {{latin\|Ribes petraeum\| }} {{népies\|-}} <br/> {{Védett-növény\|10 000}} : A '''bérci ribiszke''' a ribiszkefélék családjához tartozó, Közép-Európában és a Pireneusokban elterjedt alpesi növény. Magyarországon az 50-es években észlelték a Bükk-vidéken, de azóta eltűnt. : : A bérci ribiszke 1-3 méter magas, sűrűn elágazó, felálló szárú bokor. Fiatal hajtásai kissé szőrösek, később teljesen kopaszok. Hosszú nyelű levelei szórt állásúak, három- vagy ötkaréjúak, a karéjok hegyesek, szélük szabálytalanul, erősen fogazott. Körülbelül 7–10 cm hosszúak és ugyanilyen szélesek. A levélfonák szőrös. Ősszel sárgászöldre színeződik. : : Május-júniusban virágzik. Virágzata a levélhónaljból eredő, szőrös tengelyű, bókoló, sokvirágú fürt. A virág csészéje harang formájú, öt sziromból áll. Szirmai aprók, pirosas zöld, ritkábban sárgászöld színűek. Virágai porzót és bibét is tartalmaznak, rovarok porozzák be őket. : Termése borsó nagyságú álbogyó, amely kezdetben zöld, majd élénkpirosra vagy feketés vörösre érik. Íze éretten is savanyú, fanyar. A termésben találhatóak 1,5-2,5 mm-es fekete magjai. : Hasonló faj a fekete ribiszke (Ribes nigrum), melynek termései fekete színűek, levelei pedig átható szagúak, mirigyesen pontozottak. A vörös ribiszke (Ribes rubrum) levelei kisebbek, karéjaik zömökebbek, csúcsuk tompa; virága zöld. : Nyugat-Európától Szibériáig előforduló közép- és magashegységi faj. Európában a Pireneusokban, az Alpokban, az Appenninek északi részén, a Kárpátokban és a magasabb középhegységekben fordul elő. Ezenkívül megtalálható az észak-afrikai Atlaszban, a Kaukázusban és Nyugat-Ázsiában egészen az Amur-vidékig. Magyarországon 1956-ban találtak egy példányt a Bükk hegységben, egy Jávorkút melletti ültetett lucfenyvesben, amely később eltűnt és azóta az ország területéről biztosan azonosítva nem ismert (2001-ben szintén Jávorkút közelében találtak két, bizonytalanul identifikált példányt). : Lucfenyvesekben, alhavasi cserjésekben, magaskórósokban él 800-2500 méteres magasságban. Ritkábban, de megtalálható fenyővel elegyes bükkösökben, sziklaerdőkben is. A humuszban gazdag, savanyú, nedves talajt kedveli. A hűvös klímát igényli, a fagyokat jól viseli. Árnyéktűrő, de az erdőszéleken, tisztásokon jobban érzi magát. : Május-júniusban virágzik, rovarok porozzák be, de gyakori az önmegporzás is. Termése Július-augusztusra érik be. Magvait madarak terjesztik. Bogyója savanyúsága miatt nyersen nem ajánlott fogyasztásra, de lekvár vagy befőtt formájában ehető. Hátránya, hogy a bogyók nagy részét a magok teszik ki. <br/> {{lásd\|'''Magyar Wikipédia:''' [[w:{{SUBPAGENAME}}\|{{SUBPAGENAME}}]] \| \| \| }} 23 ⟶ 35 sor: {{Védett növények-trt}} {{portál\|Gomba\|\|Növények\|\|Kertészet}} {{commonskat\|Ribes petraeum\|{{SUBPAGENAME}}}}

„Növények/B/Bérci ribiszke” változatai közötti eltérés