„Növények/A/Ártéri japánkeserűfű” változatai közötti eltérés

:Az ártéri japánkeserűfű agresszíven terjedő, tág tűrőképességű évelő faj. Sikerességét mégis vegetatív szaporodóképességének köszönheti. Kezelhetőségét és visszaszorítását fejlett rizómarendszere nehezíti. A kézi kihúzás nehézkes, a kiásás több eredménnyel járhat. A szár levágása viszont a rizómák növekedését okozza. Főleg tavasszal, a kihajtási időszakban érdemes birkákkal, kecskékkel, szarvasmarhákkal legeltetni. Brit szakirodalmi források kéthetes gyakorisággal javasolják a kaszálást. Vízközeli előfordulásuk akadályozza a vegyszerrel való kezelésük. Egyedüli hatóanyag a diklobenil lehet ([[Kertészet/Növényvédők/SzabadforgalmúGyomirtók/Casoron szerek#G|CASORON G]]), mivel ennek használatát a vízközeli gyomirtásra engedélyezték. Kihajtás előtti stádiumban, tavasz elején kell elvégezni a kezelést. Ha kisebb-nagyobb foltokban található a területen a kenéses, pontpermetezéses kezelés közül választhatunk. Pontpermetezésnél a dikamba, kenésnél pedig a glifozát hatóanyag ([[Kertészet/Növényvédők/Gyomirtók/Glyphogan 480 SL|Glyphogan 480 SL]]) vált be. Az elpusztult növényi részeket gondos odafigyeléssel kell megsemmisíteni. A vegyszeres kezeléseknél minden esetben be kell tartani a szabályokat és oda kell figyelni a környező élőlényekre is. Biológiai védekezési módszerként felvetődött Japánban a rozsdagombák, és a levélfoltosodást okozó gombák használata is.