„Szakácskönyv/Tartósítás/Aszalás” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
Majdnem mindegyik hazai gyümölcsünk tartósítható aszalással, a szakszerűen aszalt gyümölcsök megőrzik az eredeti gyümölcs szinte valamennyi értékét. Természetes módon, tehát nem a tűző napon, hanem a száraz légáramban aszalt gyümölcsöket szabad csak elfogyasztani. A magas hőmérsékletű aszalás sajnos az eredeti enzim- és vitamintartalmat tönkreteszi, az értékes gyümölcsöt pusztán élvezeti cikké változtatja. Kerüljük el a mesterségesen kezelt, pasztörizált, sterilizált, karamellizált gyümölcsöket, mert ezek az eljárások a gyümölcs legjobb tulajdonságait tüntetik el. Ide tartozik a gyümölcsök sugárkezeléssel történő tartósítása, és a gáznemű anyagokkal való érlelése is. Ugyan csak káros a gyümölcs teljes életerejét, éltető és gyógyító hatását tönkretevő mélyfagyasztás, a mikrohullámú felmelegítés, párolás.
-----
= Fűszerek szárítása =
 
Általában csak a leveleket és a leveles hajtásokat szárítsuk, de az egész virágos növényt, gumót vagy a termést is lehet szárítani.
== FŰSZEREK SZÁRÍTÁSA ==
Az anyagot földtől, portól, piszoktól tisztítsuk meg, és ha kell vízzel is öblítsük le. Ilyenkor azonban a vizet jól csöpögtessük le és szellős, sötét helyen fonnyasszuk meg a nyert terméket.
 
A szárítás csak árnyas, szellős helyen történhet. A napfény árt a növényeknek, mivel úgy a színt, mint a beltartalmat károsan befolyásolja. Szárításra a konyha nem alkalmas, mert ott mindig vannak ételgőzök. Azonkívül megtörténhet, hogy a szárítandó fűszerféleség egyéb idegen illatot is magába szív és ezzel a növény elveszítheti eredeti, jellegzetes karakterét. Legjobb, ha a szárítás valami légáteresztő anyagon (ritka szövésű juta, műanyagháló stb.) történik. Lényeges, hogy a száradás gyorsan történjen, mert lassú száradás alatt a fűszer ereje csökken és penészedésnek indulhat.
A zöldfűszerek legtöbbje egyszerű szárítással is jól tartósítható, s ha helyesen tároljuk, egy-két évig használható. Ehhez a hajtásokat, leveleket, virágokat akkor szedjük, amikor még zsengék, rendszerint ilyenkor legintenzívebbek az ízeik. (Ha magot gyűjtünk fűszernek, azt is inkább az érés kezdetén szedjük.)
 
A begyűjtött ágakból - az alsó végüknél összefogva - kicsi laza csokrokat kötünk, s azokat árnyékos, meleg (25-30 Celsius-fokos), szellős helyen felakasztjuk. (Terméses ágakra szokás alulról egy nagyobb papírzacskót is lazán ráhúzni, hogy az a kipergő magokat felfogja. Ha nagyon poros a szárítóhelyiség, akkor viszont felülről szokás papírral takarni, hogy kevesebb szenny tapadjon a növényre.) A naptól mindenképpen óvjuk a száradó fűszert (ronthatja a színét, ízét), de nagyobb mennyiséget nem érdemes kötözgetni, ha van rá hely, lehet szitán, hálón kiterítve is szárítani, ám ekkor is fontos, hogy a száraz, meleg levegő jól körbejárhassa. (Hideg időben, vagy gyorsabb munkára használható egy szabályozható hőmérsékletű sütő is, de abban se legyen melegebb 35 Celsius-foknál, s ott is kell a jó szellőzés.)
Ha az egész növényt kell megszárítani, kössük csokorba, de ne szorosra, hogy ne csak a külső, hanem a belső részek is levegőzzenek, és a vastagabb szárak megszáradjanak. Amellett ügyeljünk, hogy a száradáskor a növény értékes részei ne hulljanak le, vagy ne porladjanak el. Ezért a kisebb mennyiséget egyszerűen tüll, batiszt zacskóba tesszük és a kamrában felakasszuk.
Amikor a szárítmány már csontszáraz, s pattanva törik - ehhez néhány nap, esetleg egy-két hét kell -, jöhet a morzsolás. Ennek csak az a célja, hogy a továbbiakban kisebb edényre legyen szükségünk.
 
Vidéken, ahol még lehetőség van rá, kemencében vagy a kemence tetején is lehet szárítani. Itt a megmosott növényeket előszárítjuk, majd a sütőfelületen vagy a tetőn vékonyan kiterítjük. A kemencében a hőfok nem lehet nagyobb 50 °C-nál. A sütőajtót hagyjuk nyitva és a folyamatot ellenőrizzük, nehogy a növényeket túlszárítsuk.
 
Mindenfajta szárítás csak akkor tökéletes, ha a növény kezünk között teljesen elmorzsolódik és a szárak pattanva törnek. A teljesen száraz növényi részeket külön-külön, vagy tetszés és ízlés szerint összekeverve és elkészítve (esetleg porítva), jól zárható nem átlátszóüveg-, porcelán, vagy bádogedénybe tesszük. Ezáltal az anyag nem veszít értékből és megtartja üde ízét, illatát. Itt említjük meg a szárított gombát. Mint tudjuk, mártások; levesek ízesítésére a szárított gomba igen alkalmas fűszer. Az egészséges, nem túl érett, tiszta szeletelt gombát, anélkül, hogy megmostuk volna, keretekre rakjuk és napon megszárítjuk. Állandó, erősen tűző napon való szárítás nem jó, ezért időnként árnyékos helyre vigyük. Ha a szárítás nem sikerül tökéletesen, akkor gyengén meleg sütőben vagy kemencében után szárítjuk. Eltartáskor gondosan ügyeljünk, mert hamar megmolyosodik. Zárt edényben vagy celofán zacskóban tároljuk.
----
 
 
== Szárított zöldborsó ==
26 ⟶ 33 sor:
 
Szárításra legalkalmasabb a vargánya-és a sampinyongomba. A friss, egészséges, nem túl érett gombát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk. Napra kitéve pár óra alatt megszárad, de a túlságosan tűző napon való szárítás nem jó, ezért időnként vigyük árnyékos helyre. Ha a szárítás nem tökéletes, gyengén meleg sütőben szárítsuk tovább. Zárt edényben vagy celofánzacskóba tartsuk, mer hamar megmolyosodik.
----
 
= Fűszerek szárítása =
 
Általában csak a leveleket és a leveles hajtásokat szárítsuk, de az egész virágos növényt, gumót vagy a termést is lehet szárítani.
Az anyagot földtől, portól, piszoktól tisztítsuk meg, és ha kell vízzel is öblítsük le. Ilyenkor azonban a vizet jól csöpögtessük le és szellős, sötét helyen fonnyasszuk meg a nyert terméket.
 
A szárítás csak árnyas, szellős helyen történhet. A napfény árt a növényeknek, mivel úgy a színt, mint a beltartalmat károsan befolyásolja. Szárításra a konyha nem alkalmas, mert ott mindig vannak ételgőzök. Azonkívül megtörténhet, hogy a szárítandó fűszerféleség egyéb idegen illatot is magába szív és ezzel a növény elveszítheti eredeti, jellegzetes karakterét. Legjobb, ha a szárítás valami légáteresztő anyagon (ritka szövésű juta, műanyagháló stb.) történik. Lényeges, hogy a száradás gyorsan történjen, mert lassú száradás alatt a fűszer ereje csökken és penészedésnek indulhat.
 
Ha az egész növényt kell megszárítani, kössük csokorba, de ne szorosra, hogy ne csak a külső, hanem a belső részek is levegőzzenek, és a vastagabb szárak megszáradjanak. Amellett ügyeljünk, hogy a száradáskor a növény értékes részei ne hulljanak le, vagy ne porladjanak el. Ezért a kisebb mennyiséget egyszerűen tüll, batiszt zacskóba tesszük és a kamrában felakasszuk.
 
Vidéken, ahol még lehetőség van rá, kemencében vagy a kemence tetején is lehet szárítani. Itt a megmosott növényeket előszárítjuk, majd a sütőfelületen vagy a tetőn vékonyan kiterítjük. A kemencében a hőfok nem lehet nagyobb 50 °C-nál. A sütőajtót hagyjuk nyitva és a folyamatot ellenőrizzük, nehogy a növényeket túlszárítsuk.
 
Mindenfajta szárítás csak akkor tökéletes, ha a növény kezünk között teljesen elmorzsolódik és a szárak pattanva törnek. A teljesen száraz növényi részeket külön-külön, vagy tetszés és ízlés szerint összekeverve és elkészítve (esetleg porítva), jól zárható nem átlátszóüveg-, porcelán, vagy bádogedénybe tesszük. Ezáltal az anyag nem veszít értékből és megtartja üde ízét, illatát. Itt említjük meg a szárított gombát. Mint tudjuk, mártások; levesek ízesítésére a szárított gomba igen alkalmas fűszer. Az egészséges, nem túl érett, tiszta szeletelt gombát, anélkül, hogy megmostuk volna, keretekre rakjuk és napon megszárítjuk. Állandó, erősen tűző napon való szárítás nem jó, ezért időnként árnyékos helyre vigyük. Ha a szárítás nem sikerül tökéletesen, akkor gyengén meleg sütőben vagy kemencében után szárítjuk. Eltartáskor gondosan ügyeljünk, mert hamar megmolyosodik. Zárt edényben vagy celofán zacskóban tároljuk.
----