„Heraldikai lexikon/Nagy Iván” változatai közötti eltérés

1858-ban lett az MTA levelező tagja. 1867-ben a [[Magyar Történelmi Társulat]] választmányának alapító tagja volt. 1874-ben az MTA rendes tagja lett. A sokirányú munka megrontotta az egészségét és elhatalmasodott a torokbaja. Ezért 1878-ban viszavonultvisszavonult horpácsi birtokára, Nógrád megyébe. Itt megválasztották bírónak, de visszavonultan élt. A pihenés javított egészségi állapotán és a humora, munkakedve is visszatért. 1883-ban az újonnan megalakult [[Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság]] alelnöke lett. [[Csergheő Géza|Csergheő Gézával]] együtt elvállalta a [[Siebmacher]]-féle címerkönyv magyar részének elkészítését, de ebből a vállalkozásból kettejük elvi véleménykülönbsége miatt hamarosan kilépett. 1891-ben az ő ösztönzésére jött létre a Nógrád megyei Múzeum-társaság és ugyanebben az évben Balassagyarmaton a Nógrád megyei Múzeum. Utolsó napjaiban is egy Nógrád megyei monográfia megírása foglalkoztatta.

Az egyik első magyar történész volt, aki kísérletet tett egy [[heraldika]]i és [[pecséttan]]i elméleti mű megírására. Heraldikai kézirata a balassagyarmati Nógrád Vármegyei Levéltárban maradt fenn. Ebben egyes nevezéktani problémákkal is foglalkozik, a fogalmakat magyarázza, pontosan meghatározza a [[címer]] fogalmát és annak funkcióit. Elsősorban genealógus volt. Ezért a Magyarország családaibancsaládjaiban közölt címerábrázolásai még gyakran pontatlanok és [[címerleírás]]ai is még sokszor nehézkesek, nevezéktana körülményes. Leírásaiban a természetesség híve, a korabeli élő beszéd stílusát alkalmazza. Címerleírásai hatottak utódaira is. Például [[Barna János]] és [[Sümeghy Dezső]] is átvette azokat 1913-as művébe.

Megállapította [[Gyöngyösi István]] életrajzi adatait és származását, számos családi okleváltáratoklevéltárat és egyéb történeti kútfőt adott ki, a 108 magyar ősnemzetséggel foglalkozó műve ma is a genealógiai kutatás egyik bázisa; összegyűjtötte a Magyar hölgyek történeti névtárát, megírta Nógrád vármegye középkori történetét.