|
Utóirat.
Azt mondják, hogy a nők képtelenek irniírni utóirat nélkül. Hogy az egész világnak igaza legyen, könyvemhez imeíme én is csatolok utóiratot. Ez a fészkelődésem talán abból, a megérthető, nyugtalanságból ered, hogy mióta ennek a szakácskönyvnek az első kiadása megjelent, sok jó emberem és asszonyom kérdőre vont: ugyan miért nem vettem be könyvembe nehánynéhány jeles angol, francziafrancia vagy német szakácskönyvből is a nekem tetsző jelesebb különlegességek leirásátleírását.
UgyÚgy jóakaróimnak valamint az érdeklődő tisztelt közönségnek imeíme igy feleltem:
Semmit sem szeretek a mi nem eredeti; semmi sem lelkesitlelkesít a mi nem hazai. Az egyszerűség és egyenes igazság volt örökké ideálom.
Nem vezettem főurifőúri házat soha, nem vágytam a más fényénél sütkérezni semmi esetben.
Van már tuczattucat számra olyan szakács-könyv, melyet nem lehet megérteni, vagy pedig nagyszabásanagyszabású drága összetételei miatt, utasitásaitutasításait sok-sok családnak lehetetlen követni. Ebben a második kiadásban is, - habár különösen a "különlegességek" czimecíme alatt, sokkal bővebb az elsőnél, - bizonyára van még hiány is és ha e hiányokra reá mutatnak, nem veszem rossz néven. S ha valaha abban a szerencsés helyzetben lehetnék, hogy még egy harmadik kiadást rendezhetnék sajtó alá, legszivesebbenlegszívesebben helyre pótolnám a tudtomon kivülkívül ejtett hiányokat, mert hibák nem hiszem, hogy lennének benne.
Még csak azt az egygyetegyet jegyzem meg, hogy e könyvnek ugyúgy hiányai, mint érdemei kizárólag tőlem eredtek, mert forditásfordítás, vagy előttem ismeretlen dolgok leirásaleírása nincsen e könyvemben. Magyar e könyv az ételeiben és szellemében egyirántegyaránt s mint ilyen mümű iránt kérem a tisztelt közönség nagybecsű pártfogását.
Budapest, 1892. április hó 1-én. Zilahy Ágnes
|
