„Wittich Zsuzsanna írásai/Anyaság és környéke” változatai közötti eltérés

 

Ez egy másik városban történt. Hideg volt, és a jelenet is kellemetlen.<br>

Tarka-barka, mintás szőnyegek között keresgéltem, mellettem ugyanezt tette egy anyuka az 5 éves forma lánykájával. Okos kislány volt, értelmes, szép arcocskáját bojtos sapka keretezte, rózsaszín prémes kabátka, szép fehér kesztyű védte a kora decemberi barátságtalan széltől. Ő is látni akarta a választékot, talán szeretett volna segíteni is a döntésben, vagy csak gyönyörködni a színes szőttesekben. Anyuka egy darabig tűrte a lábatlankodást, de aztán kedveskedő hangon rászólt a gyerekre. <br>

- De az apák is megérdemelnek egy verset. <br>

Közvetlen rokonságunk egyik legnagyobb bicikliző kalandozója, Lacó, szögre kellett hogy akassza a kerékpárt, mert felelősségteljes beosztást kapott: apa lett. Nem tartott sokáig az önmegtartóztatás. Még csak közelített a kisfiú a harmadik szülinaphoz, Lacó már a háta mögé ültette a kerékpárra, a gyerekhordozó kis ülésre. Láttam egyszer őket a város egy csendes forgalmú domboldali utcácskájában. Csodálattal és meghatódva néztem. Láttam az apukán, hogy meg volt hatódva ő maga is az újfajta biciklizéstől. Tudtam, mit érez, nem felejtettem el, milyen volt, mikor az enyémek voltak ilyen kicsik. Így aztán a kerékpáros versek egyikét Lacóéknak dedikáltam.

 

== Apa Gyermekével ==