Bevezető gondolatok

A Szó-határozó elvileg úgy működik, mint bármely más Határozó, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt a szavak szerepelnek az anyagi, valós tárgyi látvány szintjén, illetve azok helyett a különböző szavak tulajdonságait határozzuk meg (vagyis határoljuk el), keresvén a más szavakhoz viszonyított hasonlóságokat és eltéréseket - amelyekből aztán azokra a dolgokra, jelenségekre, élő és élettelen lényekre próbálunk következtetni, amiket azok (írott v. hangos beszéd formájában) jelölnek.

Fajok az Élővilágban és a Szóvilágban

Tudós feltételezések szerint a földön sok millió faj létezik, amelyek közül csak igen kis hányada került tudományos nyilvántartásba.
Ezzel szemben a szavaknak 11-12 faja van (habár a szófajokat a szavak osztályainak nevezik, amik a fajokhoz képest magasabb kategóriát képeznek) - a mai meghatározó Nyelvtanok ill. Szótanok szerint.
A fenti összehasonlítás képtelenségét még csak fokozza az a tény, hogy a szavak elvileg felső határ nélkül, folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben keletkeznek, éspedig az összes ma élő (néhány ezer) nyelvben.
Kérdés az is, hogy miként lehet = ha egyáltalán van rá mód - a szavakból (azaz a sok-sok nyelv állandó átalakulásban lévő szókincséből) bármilyen helytálló következtetést levonni az általuk jelölt dolgok tulajdonságait illetőleg.

A Ló mint faj

Ha a ló - mint állat - tudományos besorolását nézzük (vagy személyesen odamegyünk hozzá egy karámban v. istállóban), egészen más (tényszerű) dolgokat, megállapításokat találunk leirva (vagy tehetünk róla), mint amikor nyelvi szempontból nézzük a ló szót, és nem magát az állatot - miközben egyik szempont v. szemlélet sem téves v. szükségtelen, inkább kiegészítik egymást. És noha a lovon lehet lovagolni, a ló szó pedig erre alkalmatlan - hacsak nem átvitt értelemben (ki vitte át, hova és miért?), maga a szó vizsgálata is lehet érdekes, hasznos és tanulságos.
Ahány ház, annyi szokás - szokás mondani, mint ahogy azt is mondhatjuk:

Ahány nyelv, annyi ló

(Ehhez még a nyelvjárások változatai is hozzáadódnak: pl. lou, lú, stb.)

Vannak rokon nyelvek, amelyek ugyanazon szót használnak egy-egy dolog, tárgy, lény, fogalom megnevezésére, de az egyébként eltérő szöveg környezetben ez sokszor fel sem tűnik. Mint ahogy magyarul sem gondolunk a lóra, ha a lóca szót halljuk v. olvassuk. Mint ahogy a "Szentmihály lova" kifejezés hallatán sem egy hús- vér telivér ló jelenik meg lelki szemeink előtt, hanem a kopor-só-tartó temetkezési segédeszköz, amihez azonban a ló-ca mégiscsak hasonlít(ható) - már csak azért is, mert egyik sem eleven (mert) fából van, és terhet visel a hátán mindkettő, és lába is 4 van (ennek ellenére egyik sem bot-lik meg, mert a bot-láb nem bot-or-kál v. bot-ladozik)...

Ló és fajtái

Nem biológiai szempontból vesszük elsősorban vizsgálat alá a lovat, habár segédanyagként mindazon tudásra szükség van, ami a lóval kapcsolatos, a tenyésztésével, mint haszonálattal és egyéb lóságokkal összefüggésben van.
Nézzük most hát a szavak szintjén:

A ló

két betűből álló, egy szótagú magyar szó, szófaj szempontjából: névszó, azon belül: főnév.
a ló színe - egyik meghatározó - ha nem is perdöntő - tulajdonsága a lónak: a színe. Ismerjük a mesebeli Fehérló fiát, aki - a neve szerint bizonyosan - a Fehér Ló leszármazottja, gyermeke.
A szavak esetében nemigen jut az embernek az eszébe felvetni ezt a színnel kapcsolatos kérdést. Mert egyértelmű, hogy

nem feltétlenül fekete, de igen ritkán fehér.