Ecetes cékla
- A céklát tárolhatjuk nyersen is, egész télen át, ha van erre megfelelő helyünk. Ha nincsen, de elég céklánk termett, érdemes savanyúságnak eltenni. Legjobb az Egyiptomi lapos, a Bordó, a Bíborhenger és a Detroit fajta. Ne legyen túl nagy, a kisebbeknek általában szebb, erősebben piros a színük. Legjobb a legfeljebb 10-12 cm átmérőjű.
- Válogassuk ki, hibás darabokat ne konzerváljunk, azokat inkább már ősszel fogyasztjuk el salátának. A cékla szár- és gyökérrészét is vágjuk le simára, erősen mossuk, áztassuk, majd keféljük le, hogy tiszta legyen, és így főzzük meg bő vízben, héjában. A főzési idő 2-3 óra, mindenesetre villával megszúrva érezzük, elég puha-e már.
- Túl puhára se főzzük, mert evésnél nem gusztusos. Főzés után a hámozás már nagyon könnyen megy, késsel szinte csak le kell húzni a héját. Majd öblítsük le vízzel. Hullámos élű zöldségszeletelővel egyenletes, 4-5 mm vastag szeleteket vágjunk. Az előkészített üvegekbe tegyünk 1-2 karika tisztított tormát, és egy mokkáskanál köménymagot. Közben készítsük el a felöntőlevet: minden liter vízre számítva adjunk 3 dkg sót, és 3,5 dkg cukrot.
- Amikor felforr, öntsük hozzá a 2-2,5 dl 10%-os ecetet, és ezzel töltsük fel az üvegeket. A szokásos módon légtelenítsük, majd zárjuk le csavaros tetővel. Régi receptekben szerepel olyan eljárás is, amikor a céklát kierjesztették, mint a sós vizes uborkát. Ebben az esetben csak 1,5 dl ecetet adtak hozzá.
- Jobb ízű, és szinte korlátlanul tartós azonban, ha az első eljárás szerint készítjük, majd meleg vízfürdőben, 10 perc fölmelegítés után, 15 perces 85C fokos hőmérsékletű sterilezéssel tartósítjuk. Így szinte a következő új cékláig eltartható.
|
