Címerhatározó/Sztrányay címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Sztrányay család címerével foglalkozik.
sztranyai Sztrányay
szerkesztés
Sztranyay Mátyás (1608), akiről csak egy pecsét alapján van tudomásunk, királyi jegyző volt. Sajnos kiegészítő adatok hiányában még lakhelyét sem tudjuk meghatározni.
Címere: a pajzsban harántpólyán 3 golyó látható. A pajzs feletti sisakon kar nélküli fél ember alak látszik. A pecséthez sem irat, sem más adat nem tartozik. (PECSÉTGYŰJTEMÉNY Repertórium. V 16.sectio 735. Összeállította: Sunkó Attila. MOL Budapest, 2006. p.113. R.sz. 81 No.81. Pecséttulajdonos: Sztranyay Mátyás 1608 év.)[1]
Adami Mihály, Károly főherceg használatára németül, magyar nyelvtankönyvet nyomatott és egy címertani gyűjteményhez is kezdett. Ebből veszi a származástannal foglalkozó Nagy Iván a Sztrányay címert:
"A pajzs kék udvarában zöld halomon, arany koronán könyöklő vörös ruhás kar, arany markolatú kivont kardot tartva. A pajzs fölötti sisak koronáján ugyan ollyan kar látható. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst vörös.” (Adami Scuta Gentil. Tomo XII.)
A nemességet szerzett ős Sztranyay György (1640 k.-1696) a sztrecsnói váruradalom területén, Vágteplicén (Teplička nad Vahom) lakott.
Wesselényi Miklós nádornak Vágteplicén kastélya, Sztranyay Györgynek pedig két kúriája volt. A Sztranyay család zálogbirtok révén szerezte vagyonát, zömében Wesselényinek adott kölcsönök útján. Ezenkívül tevékenykedett a váruradalom gazdasági-jogi ügyeiben is. Wesselényi familiárisa volt. Nemességre is Wesselényi terjesztette fel 1665-ben. Az armálist végül, nősülése után, 1672-ben kapta meg. A trencséni megyegyűlésen 1672 októberében hirdettette ki magát.[1] Felesége Spáczay Zsuzsanna (1645 k.-1696 e.) volt.
Tény, hogy ügyes vagyonszerző volt. Halála után, 1697-ben, a sztrecsnói uradalom átvételekor, Eszterházy Pál nádor utasítására készült felmérés mutatja a mintegy 500 holdnyi föld vagyont érő zálog-birtokait a következő községekben: Litisse/Lysica, Pazsite/Pažite, Sztrecsen/Strečno. Teplicze/Teplička nad Vahom, Terchová/Terchová, Tiszina/Tižina, Vadicsó/Vadičov.
Az 1755. évi nemesi összeírásban utóda nem szerepel, két fia és két leánya már nincs az élők sorában. Leányági leszármazottai a mai napig levezethetők.[2]
A XV.-XVII. században Sztranyáról, vagy ahogy akkor hívták Sztranyaváról, többen is írták magukat, de az is lehet, hogy egy család latinos, szlovákos, magyaros változatban, egyszer így, egyszer úgy használta a nevét, ami akkoriban általános volt.
Például a nagymihályi Sztárayak volt, hogy Nagymihályinak írták magukat és egyik águk meg is maradt ennél. Az 1663-ban élt Sztranyavszky Miklós Sztránszkynak is írta magát az 1672-es nemességszerzést követően.
A család nevét - eddigi ismereteink szerint - első ízben előnév formában Sztranyei Labuth János használta. A Labuth név a nyugati szláv nyelveken hattyút jelent. (Sztranyei) Labuth János (1477) a környék egyik legtekintélyesebb bírája volt. 1477-ben részt vett a Zsolna és Sztrecsen, valamint a Podmaniczky testvérek perében. A Pongrácz és Esterházy levéltár is említést tesz róla. Több esetben volt békebíró és tanú. A Sztranyei nevet valószínűleg nemcsak lakhely vagy birtok megjelölésül, hanem előnévként is használta.
Az azonban tény, hogy a Labuth családnévvel Magyarország családjai között az 1500-as évektől már nem találkozhatunk, a Sztrányay, Sztrnyavszky, Sztranyovszky nevek pedig az 1600-as években születtek.
A család neve a latin nyelvű okiratokban Sztranyay formában szerepel. A rendelkezésre álló sajátkezű levelekben, iratokban és anyakönyvekben igen változatos formákkal találkozhatunk, pl. Sztraniaij, Sztranýaÿ, Sztranyay, Sztraniai, Stranai, Stranay, Sztranyai, Sztraniai, Sztraniaÿ, Stranaj.
Az 1665-ben keltezett adománymegerősítő okiratban a nemességet elnyert vagy megerősített Georgius Sztranyay „egregius”-ként, magyarul „vitézlő”-ként szerepel.
Leánya, Magdaléna a klarissza apácákhoz való belépésekor, 1696-ban, ugyanőt már Tekintetes Nemzetes és Vitézlő-ként tisztelik.
A varini anyakönyvben keresztszülőként, Generosus Dominus, azaz Nemzetes Úrként jelölik az az 1680-as években.
A családnév előnévvel együtt sztranyai Sztranyay alakban fia 1704-es jegyajándéki szerződésében szerepel, utalva a család eredeti lakhelyére.
A két világháború között két Sztrányay unokatestvér, két különböző előnevet: „trencséni” és „egregi” használt. Ezeket az előneveket valószínűleg az eredeti okiratokból kölcsönözve használták.
A XX. századtól a szlovákiai családok Stráňay ill.Stráňai, a magyar családok Sztrányay ill. Sztrányai formában használják a nevüket. Esetenként a szocialista rendszer nem tűrte az "y"-os végződést.
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Jegytezek
szerkesztés- ↑ Trencsén megye nemesi közgyűlése (1656-1676). (Protocolla determinatiorum). Nemeslevél kihirdetése valamint peres ügyek. Trencsén vármegye Levéltára. (MOL microfilm. 43085.doboz. Eredeti jegyzőkönyv –Nyitra területi Állami Levéltár.) (693/a-694/a. oldal) Az Úr 1672. évében, Mihály arkangyal ünnepe utáni hétfőn /október 3./, Trencsénben tartott pecsételő szék ülése. Vitézlő Sztranyay György bemutatta az őfelsége által részére adományozott armálist/nemeslevelet és kérte a nyilvánosan történő felolvasását és a szokott módon történő kihirdetését. Ugyancsak Sztranyay György úr kérésére felolvastatott és kihirdettetett az őfelsége által részére kiadott oltalomlevél is. Nagyméltóságú gróf Esterházy Pál dunán-inneni főkapitány és méltóságos gróf hadadi Wesselényi László nevében és személyében vitézlő Jeszenszky Mihály ünnepélyesen tiltakozik és újból, és újból ellentmond a nemeslevél Sztranyay György úr kérésére történő kihirdetésének, mivel a fent említett Sztranyay György emlékezet óta az ő örökös uradalmaik alattvalójaként élt, továbbá az ő beleegyezésük és ajánlásuk nélkül szerzett magának nemeslevelet és vétette fel magát az igazi nemesség sorába. Az ő sztrecsényi jószágaikból is igényt tartott bizonyos örökségre, sőt ez alapján részesült az említett nemeslevélben, s éppen ezért mind a kihirdetésnek, mind az ország törvényei ellenében kierőszakolt nemesítésnek ellentmondanak. Jószágaik és jogaik védelmében éberen őrködnek, még őfelsége kegyes határozata ellenében is. Az ellentmondást hallva vitézlő Sztranyay György azt mondja, hogy ő a sztrecsényi javakból semmiféle örökségre nem tart igényt, mivel Csongrád megyében birtokos, amint erről az adománylevél és a birtokba iktatást bizonyító levél is rendelkezett. Ugyanaz az ember /Jeszenszky Mihály/ a tiltakozó grófok nevében mondja, hogy a nemesség felkérésének/szerzésnek ez a módja nem lehetséges, mivelhogy az ilyen birtokokkal semmiféle haszon nem jár. Más lenne a helyzet, ha az adományozás a nemtelenség állapotából és az onnan való kivétel tekintetében történt volna, de miként az kitűnik Sztranyay György előterjesztéséből, ő már az előtt is nemes volt. Ugyanis abban az esetben a javak adományozása, személyének és nemtelen állapotának kinyilvánításával az ország törvényeiben szokott módon történt volna. Ezért továbbra is tiltakozik az elfogadása ellen és megtiltja a bizonyság levél kiadását. A vármegye közönségének határozata: Őfelsége nagylelkűsége iránti hűségük örökké tartó megnyilvánulásaként az őfelsége által kiadott nemeslevelet és kegyes oltalomlevelet alázatosan elfogadták és ugyanakkor az említett adományost adományos társaival együtt ennek a vármegyének a nemesei sorába beírták és őt az ország néhai méltóságos nádora, mint a király helyettese nemesi rangra emelte. A gróf urak előtt azonban nem zárván el a tiltakozás utját jogaik védelmében. Az említett grófok nevében ugyanaz az ember /Jeszenszky Mihály/ tiltakozik a határozat ellen, hogy amennyiben mégis az ő jogaik ellenében döntenek, más helyen fognak érvényt szerezni jogaiknak. Ismételten eltiltják a bizonyság levél kiadását. (695/a.oldal) Az Úr 1672. esztendejében, Lukács evangélista ünnepe előtti pénteken /október 12/, Trencsénben tartott pecsételő szék ülése. A méltóságos főispán úr /gr. Illésházy György/, mint a biccsei uradalom földesura és birtokosa, valamint ennek az uradalomnak az örökös ura tiltakozik vitézlő Sztranyay György nemeslevele ellen és tiltja a bizonyság levél kiadását, míg az igazság ki nem derül a javak birtoklását illetően. Tekintetes és nagyságos Pongrácz Ferenc úr, mint az óvári javak jószágigazgatója ugyanolyan módon tiltakozik, miként a főispán úr. Az ügyben értesíttetett a tekintetes Magyar kancellária is. (731/a.oldal) Az Úr 1674. esztendejében a pünkösd ünnepét követő első vasárnap utáni hétfőn /május 21/, Trencsénben tartott törvényszéki ülés. Vitézlő Jeszenszky Mihály felperes „Sztranyavszky” György alperes ellenében tiltott szavak használata és szidalmazás miatt kezdeményezett pere. Felperes ügyvédje nemes Pettkó Dániel az előrebocsátandókat előre bocsátván, az idézés kiküldésével felemelte a pert és az ügyben törvényes ítélet meghozatalát kéri. Alperes nevében, a hivatalból kirendelt vitézlő Kucsini János ünnepélyesen tiltakozik és kifogást emel az idézés módja ellen. (748/a.) Az Úr 1675. esztendejében a húsvét előtti 4. vasárnapot követő hétfőn /március 18./, Trencsénben tartott törvényszéki ülés. Felemelték vitézlő Jeszenszky Mihály felperes vitézlő Sztranyay György alperes ellen illetlen és becsmérlő szavak használata miatt benyújtott keresetét. Felperes ügyvédje, nemes Pettkó András a vármegye ügyvédvalló levelével felszerelve megjelent és tiltakozást terjesztett elő ügyfele nevében és elmondja, hogy nem lehet tudni alperes mi okból és milyen lélektől vezérelve vetemedett a gyalázkodásra. Alperes nevében nem jelent meg senki, ezért a távollevő ellen szól minden jog. A perben a törvényszék a következő határozatot hozta: Az alperest gyalázkodás miatt 100 forint nyelvváltságra, a meg nem jelenés miatt pedig 12 forintra büntetik Ezeknek kétharmada a törvényszéket, egyharmada a felperest illeti. Felperes kéri az ítéletlevél kiadását. Az ítélet ellen vitézlő Sztranyay György június 18-án a vármegye jegyzője előtt, annak hivatalos helységében tiltakozást terjesztett be. (775-775/a.oldal) Az Úr 1675. esztendejében, pünkösd ünnepét követő első vasárnap utáni szerdán /június 13./, Trencsénben tartott közgyűlés. Vitézlő Sztranyay György - a Jeszenszky Mihály alispán által- az ellene indított perben hozott ítélet ügyében fellebbezéssel élt és újabb vizsgálat lefolytatását kérte. Sztranyay György alperes képviseletében nemes Velics Gábor ügyvéd jár el. Felperest ezúttal is Pettkó András ügyvéd képviseli. A vármegye határozat: A korábban hozott ítéletet az 1655. évi törvény 53. cikkelyének értelmében jogerőre emelték. (802/a.oldal) Az Úr 1676. esztendejében, a pünkösd ünnepét követő első vasárnap utáni hétfőn /június 2./, Trencsénben tartott törvényszéki ülés. Felemelték vitézlő Ghillány Illés felperes gyalázkodás miatt vitézlő Sztranyay György alperes ellen indított perét. Felperes ügyvédje nemes Demján István, aki a perben az alispán megbízásából jár el. Alperes személyesen kívánja magát képviseltetni.
Lásd még: