Zilahy Ágnes/Télire/Kovászos-uborka
„Kovászos ugorka más módon.Egy 5 literes tiszta uborkás üvegbe tegyünk (legalul) egy szelet zsemlyét, a zsemlyére pedig vagy 6 meggyfa-levelet, egy szálacska kaprot, borsfüvet, szőlő-indát és egy borsónyi timsót, végül ugorkával rakjuk tele az üveget, csinosan sorba igazítva.
A kovászos ugorkához olyan ugorkát válogassunk, a melyek sem nagyok sem kicsinyek ne legyenek, legjobbak a hosszú vékony u.n. kígyóugorkák. Általában inkább nagyobb fajta ugorkából szoktak készíteni a kovászos ugorkát.
Miután az üveget nyakhajlásig tele raktuk, tegyünk bele 5 tele kávéskanálnyi sót. A kovászos ugorka mindig inkább sós legyen, mint sótalan. Az üveget öntsük tele langyos meleg vízzel, azután kössük be a száját (t.i. az üvegnek) vízben megáztatott marhahólyaggal, igen jól szorosan, többszörösen reá csavarva a vékony zsineget.
Egy nagy fazékba tegyünk egy összehajtogatott konyharuhát, arra tegyük reá a tele uborkás- üveget, azután öntsünk a fazékba annyi langyos-meleg vizet, hogy az uborkás-üveget lehetőleg magasan ellepje.
Az uborkás fazekakat tegyük tűzre és tartsuk ott mindaddig, míg az ugorka leve gyöngyözni kezd. A gyöngyözés annak a jele, hogy a víz a forrponthoz közeledik; de vigyázni kell, hogy fel ne forrjon. Arra is ügyeljünk, hogy sok ideig ne tartsuk az ugorkát melegen, mert akkor ellágyul. A tűzre tételtől kezdve a félmelegítésig legfeljebb egy óra teljen el.
Ha tehát forró lett az ugorka, vegyük el a tűztől, tegyük a fazekat félre és terítsük be egy vastag, ruhával és hagyjuk a ruha alatt kihűlni. Hűlés után vegyük ki a vízből, tegyük a lehető leghűvösebb helyre, mert ha jó helye nincsen, az így készült kovászos ugorka igen hamar elromlik.”