Akarta a fene/Zách Klára

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Zách Klára

---

Előző oldal: Akarta a fene/Petőfi jelenléte « » Következő oldal: Akarta a fene/Zách Klára elemzése

---

Arany János

Zách Klára

Énekli egy hegedős a XIV-ik században

Királyasszony kertje

Kivirult hajnalra:

Fehér rózsa, piros rózsa...

Szőke, leány, barna.

"Királyasszony, néném,

Az egekre kérném:

Azt a rózsát, piros rózsát

Haj, beh szeretném én!

Beteg vagyok érte,

Szívdobogást érzek:

Ha meghalok, egy virágnak

A halottja lészek!"

"Jaj! öcsém, Kázmér,

Azt nem adom százér! -

Menj! haragszom... nem szégyelled?...

Félek, bizony gyász ér!

Sietős az útam,

Reggeli templomra:

Ha beteg vagy, hát fekügy le

Bársony pamlagomra." -

Megyen a királyné,

Megyen a templomba;

Szép virágok, deli szűzek

Mind követik nyomba.

Könyörögne, - nem tud,

Nem tud imádkozni;

Olvasóját honn feledé:

Ki megyen elhozni?

"Eredj fiam, Klára,

Hamar, édes lyányom!

Megtalálod a térdeplőn,

Ha nem a diványon."

Keresi a Klára,

Mégsem akad rája:

Királyasszony a templomban

Oly nehezen várja!

Keresi a Klára,

Teljes egy órája:

Királyasszony a templomban

De hiába várja.

Vissza se megy többé

Deli szűzek közzé:

Inkább menne temetőbe

A halottak közzé.

Inkább temetőbe,

A fekete földbe:

Mint ama nagy palotába

Ősz atyja elébe!

"Hej! lányom, lányom!

Mi bajodat látom?

Jöszte, borúlj az ölemre,

Mondd meg, édes lyányom."

"Jaj, atyám! nem - nem -

Jaj, hova kell lennem!

Hadd ölelem lábad porát, -

Taposs agyon engem...!"

Harangoznak délre,

Udvari ebédre;

Akkor mene Felicián

A király elébe.

A király elébe,

De nem az ebédre:

Rettenetes bosszuálló

Kardja - volt kezébe'.

"Életed a lyányért

Erzsébet királyné!"

Jó szerencse, hogy megváltja

Gyönge négy ujjáért.

"Gyermekemért gyermek:

Lajos, Endre, halj meg!"

Jó szerencse, hogy Gyulafi

Rohan a fegyvernek.

"Hamar a gazembert...

Fiaim, - Cselényi...!"

Ott levágák Feliciánt

A király cselédi. -

"Véres az ujjad,

Nem vérzik hiába:

Mit kívánsz most, királyi nőm,

Fájdalom díjába?"

"Mutató ujjamért

Szép hajadon lányát;

Nagy ujjamért legény fia

Borzasztó halálát;

A másik kettőért

Veje, lánya végét;

Piros vérem hullásáért

Minden nemzetségét!"

Rossz időket érünk,

Rossz csillagok járnak.

Isten ója nagy csapástól

Mi magyar hazánkat! -

(1855) . Arany János

* ^* *

---

Előző oldal: Petőfi jelenléte a balladában « » Következő oldal: Akarta a fene/Zách Klára elemzése

---