Címerhatározó/Dési címer

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Dési, Deési és Dés, Désfi családok címerével foglalkozik.


Dési, Dés, Désfi, temeshelyi majd iklódiSzerkesztés

Másként: Temeshelyi. Losonczi István Szörényi bántól kapja 1387-ben. Deés fia Péter, Miháld kerületi kenéz Patak-ot; ugyanő, mint temeshelyi (nemes) kenéz Zsigmond királytól 1390-ben Krivapatakot és Patakot új adományként. Már 1392 előtt vett (rokonaival) részeket Hidegen és Temeshelyen. 1413-ban (mint Deési Péter mester) Orbágyot kapta Ozorai Pipótól. 1428-ban Jabolczna és Szalin birtokában (kenézség) kir. ítélettel erősíttetnek meg. 1440-ben mint temeselői Désfiek Kis- és Nagy-Lukaviczát, Tapolcsányt és Közép-Krivát kir. új adományul nyerik; 1444-7-ben pedig ezeken kívül a kormányzótól (mint Temeselyiek, már «egregii») Temes(h)ely, Teregova, Orbátyen, Alsó-Hideg, Felső-Kriva, Patak, Krusovcz, Jabolczna, Szalin, Bartafalva, Gedefalva, Alsó- és Felső-Kövesd részeit. 1453-ban (Désy Péter): Felső-Zsupán, Paulest és Varadia birtokába iktattatik. 1457-ben «temesheli Dees dicti» - a nevük. 1464-ben temeshelyi «Désy» Péter, Balotai Miklóssal együtt Turdot (l. ott) és 16 faluból álló kerületét kir. adományul kapja. Ugyanő (mint «de Dees») 1466-ban Alsó- Gladna puszta felét Alsógladnai Miklós nemesnek adja, s 1469-ben mint zsupáni Deés Péter (l. Zsupán falu a.) tűnik elénk. 1470-ben ő vagy rokona (mint Petrus Parvus de Dees) kapja Bökényt, Polyánát és Polyaniczát. 1487-ben iklódi (Doboka megyei) «Désy» Péter Felső- és Alsó-Kövesd, Gödefalva, Bartafalva, Kabul és Kakojest helységeket adja cserében a Drágiak némely Doboka megyei falvaiért. 1495-ben a család egyik tagját Dávidot «Desy de Themeskez»-nek írják s így tán ugyane család értendő a század közepén (lásd Majos cs.) emlegetett Temesköziek a. is. (1387: Pesty. Szörénym. o. ker. 51., 1390: Pesty. Szörénym. tört. III. 10., 1392: U. o. III. 14., 1413: Tört. Tár. 1884. 240., 1428-1457: Pesty. Szörénym. o. ker. 59. 67. 70. 73., 1453: Pesty. Szörénym. tört. II. 386., 1463: Dl. 15872; 1464. 1466: Pesty. Krassóm. tört. III. 415. 417., 1469: Dl. 31152; 1470: Dl. 30468; 1487: Dl. 27378; 1495: Pesty. Krassóm. tört. III. 470. - L, a Dócziak, Mutnokiak, Bizereiek és Bél falu a. is.)[1]

  • Irodalom:

Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. KÖTET. TEMESVÁRMEGYE. [2]

  • Külső hivatkozások:

Désy 1583Szerkesztés

Gorzó 139.:

Zeghedy Tamás, Désy János és Várady András II. Rudolf királytól 1583 április 28-án Pozsonyban kelt nemeslevelet kapnak. n. 1. m. c. í. A nemeslevél 1584 június 11-én Sáros megyében kihirdettetett. A család fehérgyarmati és szatmárnémeti-i lakos. Fasc. 3. ador. nro. 221.


  • Irodalom:

Gorzó Bertalan: Szatmárvármegye nemes családjai (Nagykároly, 1910. 139.[3]

  • Külső hivatkozások:



udvarhelyi DeésiSzerkesztés

948. 1593. november 3. (in civitate nostra Colosvar, III. Novembris) Bathori Zsigmond erdélyi fejedelem hűséges szolgálatai jutalmául familiárisa: Szekely Mózes (e) servitorát: Udvarheli-i Deesi Istvánt (n) örökjogon megnemesíti és nemessége jeléül címert adományoz neki. Egyidejűleg Udvarhely mezővárosban (Udvarhely sz), Szeocz Pál és Lakatos Jakab (circumspecti) házainak szomszédságában levő házát bármilyen szolgáltatás és adó terhe alól mentesíti, utasítva az illetékeseket a kiváltság tiszteletben tartására. – Címerleírás: Scutum videlicet triangulare coelestini coloris, in cuius campo dextrum hominis brachium ensem evaginatum sursum porrectum cuius opici turcicum caput est infixum manu tenens eminet. Supra scutum galea militaris clausa est posita, ex cuius cono teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant. (Prot. V. p. 449–452.)

A gyulafehérvári requisitorok keretszöveg nélküli másolata 1622 tájáról, amely szerint az eredetileg függőpecsétes oklevélről a pecsétet letépték. Az oklevél a fejedelem, Kovacsóczi Farkas kancellár és Török György [?] aláírásaival megerősítve kelt. [4]


  • Irodalom:


AZ ERDÉLYI KÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVEI (I.) 1222–1599. ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK VIII. 1. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Bogdándi Zsolt, Gálfi Emőke. AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET KIADÁSA, KOLOZSVÁR, 2006. 349.[5]

  • Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs